Félig Merci - Chrysler 300C

A Chrysler sikerkocsija jó gondolatmeneten alapul. Rajzoltak egy szép autót, szereztek hozzá egy jó motort, de érthetetlen számomra, hogy hol voltak akkor a fejlesztőmérnökök, amikor az autó belsejét találták ki.

Az egyetlen autót, amiben a vevők számára is sikeresen működik ez a kapcsolat, úgy hívják, hogy Chrysler 300C. Ez az amerikai óriás egyetlen olyan limuzinja, amely minden szempontból életképes Európában. Ennek több oka van, amiből csak az egyik az, hogy eszméletlenül jól néz ki. Egyedi jelenség, ezt senki sem vitatja. Hatalmas krómozott hűtőrácsa, morcos orra nagyon meggyőző egy visszapillantó tükörben, de a hatalmas fémfelületek is amolyan buldózermegjelenést kölcsönöznek neki. Ez pedig a mai divat, nem véletlen, hogy a hatalmas SUV-k is olyan sikeresek. Oldalról is látványos az autó, hiszen innen a szűk ablakok keltenek lőrés hatást, ismét rengeteg fém, valamint hatalmas könnyűfém kerekek. De nem a szokásos "ezer"colos felni, peres gumi felfogásban, hanem a kisebb felni-ballonos gumi kiszerelésben. A dolog így is igen hatásos, és még a felnit sem verjük szét a magyar utakon. Talán az autó fara a legunalmasabb, innen csak a csík lámpák vonhatják magukra a figyelmet.

A 300C sikereinek másik oka egyértelműen a motorválasztékba keresendő, hiszen a hatalmas V8-asok mellett bizony megjelent egy kiváló és takarékos turbódízel is. Sőt, nem is akármilyen, hiszen valami isteni csoda által megkapták a Mercedes legfrissebb, V6-os háromliteresét. Elképzelni sem tudom, kinek sikerült elérnie ezt. A stuttgartiak adhattak volna eggyel régebbit is, de nem, ez az új, csak kicsit lefojtva. A Mercedes kézzel-lábbal menekült minden összefonódásból, erre ebbe a modellbe mégis adtak valamit, ami technikailag az abszolút élvonalat képviseli. A 224 LE-ből ugyan 218 lett, az 540 Nm-es nyomaték pedig leesett 510-re, de ezek csak számmisztikai különbségek. Azért az új hétfokozatú csoda-automatát már nem adták, így a 300C-ben megmaradt a jó öreg ötfokozatú váltó, de legalább ez is Merci, ráadásul jó összhangban működik a motorral. Az európai igényekhez márpedig nagyon kellett ez, hiszen hazánkban is szinte csak a dízelt viszik.

A 300C-hez az amerikai felfogás szerint egy nagy benzinmotor illik, de innen nézve már a turbódízel a jobb választás. Ez az autó semmi esetre sem egy száguldó limuzin, sokkal inkább egy nyugodt hajó. Az előző Mercedes E-osztályból származó futómű hangolása inkább libikókás, semmi esetre sem mondható, hogy a Chrysler úgy fekszi az utat, mintha odaragasztották volna. Helyette nagyon kényelmes, jól vasalja az úthibákat, és ringatózik. A gumiválasztás miatt a kormányzása sem pontos, de ha az ember nem a határokat feszegetve megy vele, akkor ez sem tűnik fel. A féke sem tartozik az erősségei közé, ezért nem is tanácsos az 1,8 tonnás gépet hajtani.