Álruhás szuperhős - BMW X3 3.0 sd teszt

Minden valamirevaló szuperhős a hétköznapokban, civilben esetlen, néha bárgyú, olyan jellegtelen formájú karakter. Gondoljunk csak Supermanre a jólfésült szépfiús fejével, idétlen szarukeretes szemüvegével, hogy a Pókemberről ne is beszéljek. Utóbbi tapadási képessége egyébként - szánalmas egy átkötés, elismerem - emlékeztet tesztalanyunk úthoz való viszonyára.

Az X3-assal a BMW üzen, méghozzá emígy: a vezetés nem luxus, hanem időtöltés. Arra ugyanis ott az X5. A kisebbik X nem is tudna versenytársa lenni a nagyobbnak. A beltér kialakítása nyomaiban emlékeztet a régebbi BMW-stílusra. A középkonzolon sok-sok funkció gomb, az ismerős mátrixos kijelző és a kezelőszervek nem a high-tech világából érkeztek. Nincs iDrive, nagy LCD kijelző, a klíma csak egyzónás, a két körbe zárt műszeregységek között nincs nagy információtartalmú pontmátrix kijelző.

A középkonzol teteje csúf, rideg műanyag, noha a műszerfal többi része gusztusos, főleg a szálcsiszolt alumínium dekor elemek. A kontraszt éles. Nyilván simán, fillérekből lehetett volna sokkal minőségibb hatású műszerfalat csinálni, de akkor az már szereptévesztés lenne. A pozíciók pedig erősen ki vannak jelölve. Az X3-nak nem szabad elcsábítania vevőket a nagy testvértől, legalábbis nem a forma, dizájn, kényeztető luxustechnika okán. Még az ablaktörlő lapátjai is hagyományosak. Az extraként kínált terrakotta színű bőrbe bújtatott utastér már a legelső ajtónyitáskor elbódít a bőr nemes kipárolgásával. A beszállás terepjárós érzetű. Az elektromos ülések az egyébként szörnyűségesen fárasztó ülésállítást két ujjperc munkájává egyszerűsítik. Tesztalanyunk M Sportcsomagja (775 ezer Ft) részeként vaskos, de mégis kissé szivacsos tapintású, párnás sportkormányt kapott. Ez utóbbi tulajdonsága nem ejtett rabul. Az ajtók kapaszkodói viszont remekművek. A tetőn nagyméretű panoráma üvegen (381 ezer Ft) keresztül tekinthetünk ki.