Bemérnek minket: a traffipaxos dobozok titka

Az M1-es autópálya mellé nemrég telepített szeretetcsomagok borzolják egy ideje a gyorsabban hajtók idegeit. Eredendően azért kerestük fel a rendőrséget és a készülékek forgalmazóját, hogy az új eszközökről kérdezősködjünk, ám végül sok más is kiderült.

Megkértem a korábban bemutatott készülékeket forgalmazó céget, hogy nézzük meg, mit tud a lézeres készülék a gyakorlatban. A Hamzsabégi út délutáni forgalmát méricskéltük az út mellett háromlábon elhelyezett készülékkel. A gép az én laikus szemem előtt jól vizsgázott, nagy távolságról is fotózott, kíméletlenül levadászta a sugarában gyorshajtó egyéneket (azt is hallottam, hogy az új berendezést éppen tesztelő kassai rendőrök nagyon meg vannak vele elégedve). A legmegdöbbentőbb tapasztalat viszont az volt, hogy a traffi láttán mennyire megváltozott az autósok viselkedése. Semmi nem takarta a készüléket, aki figyelt, könnyen észrevette. (Igaz, amikor később beszereltük az autóba, szinte láthatatlanná vált.)

Látszott, hogy nem vagyunk rendőrök, még az előírásos mellényt sem viseltük az út mellett állva. De a gép látványa majdnem minden autóst lassításra, de legalábbis megfontolt haladásra késztetett (már azt, aki észrevette az eszközt.) Volt ugyan, aki 60-70-nel zúgott el mellette, de a többség akkor sem volt hajlandó harmincnál gyorsabban menni, amikor tudta, hogy lehetne. Aki eleve lassan ért oda, az hússzal gurult el mellette, árgus szemekkel figyelve minket. A traffi tényleg lelassította a forgalmat, hirtelen mindenki betartotta a sebességet, túlságosan is: az autóstársak még a megengedettnél is lassabban mentek. A másik a hirtelen fékezés. Aki messziről nem, csak tíz-húsz méterről vette észre az állványt, jól belelépett a fékbe, sokszor már elhaladása után és jóval ötven alatti sebességről is.

Nem bírtam megállni és amikor egy sportos presztízsmárka nagy modellje lehúzott ablakkal, meredten figyelő sofőrrel, hússzal gurult el előttem, szemét módon, jól láthatóan nagy mozdulattal úgy tettem, mintha megnyomnék egy gombot a kezelőn, mire a vezető majdnem állóra fékezett, pedig a kamera szinte keresztbe nézett az úton. Hát, bocs, csak kipróbáltam, hogyan működik a dolog. A lélektani töltete mindenesetre megvan. Ellene létezik hatásos fegyver, a bemérést előjelző és blokkoló berendezések képében, amiről egy másik alkalommal írunk. Most mindenesetre merüljünk el annak biztos tudatában, hogy a kiváló készülékeknek hála, például a Nagykőrösi út gyaloghídjairól kilométeres távolságból is bemérhetnek minket. Ámokfutásunk még javában zajlik, amikor a lejjebb várakozó, minket a forgalomból nemsokára kiemelő poszt az éter hullámain keresztül már a kocsi adatait nyugtázza a megfigyelőnek, és csak mireánk vár...

Varga András