Márkabarát - Honda CR-V 2.2 i-CTDi Executive

Nem túl nagy, sportos, jól néz ki, emelt hasmagasságú, erős, nyomatékos, takarékos dízelmotor hajtja - Hondáékat is megcsapták az olajos szelek. A CR-V ideális városba, könnyűterepre is, közel hibátlan.

Elődjéhez képest az átrajzolt CR-V-t főképp szemből lehet felismerni - ikerfényszórós új szemek, markánsabb lökhárító, krómos hűtőmaszk, nagyobb ködlámpák. Hátul is új a lökhárító, a magasra szerelt lámpacsíkban meg átlátszó az indexbura, bizony. Az egészben oldalra, de ablakilag külön is nyíló ötödik ajtóra terepjárósan odabiggyesztett pótkerék borítása is új. Egy kis szárnyat is kapnak a dízeles modellek - elvileg aerodinamikai szempontoktól vezérelve... Profilból a krómozott kilincsek tűnnek föl, illetve az, hogy tömzsi az autó orra, aztán meg ott egy nagy kocka, kombiforma, szépnek is mondható.

De, hogy ez az alak tágas és praktikus belsőt takar, az biztos. A modellfrissítés az utastérben az új műszeregységen érhető tetten, ami még elsőre megvan, az az, hogy finom és elegáns bőrben terpeszkedhetünk - ez az Executive kivitel sajátossága (600 ezres felárért). Elöl-hátul bőven van hely, ergonómiailag csupán azért lehet elmarasztalni a Hondát, mert hagyta, hogy az a mérnök fejezze be a munkát, aki - szegény - az anyósával volt kénytelen élni hosszú éveken át. Tán ezért szűkíti a jobbegy lábterét a kesztyűtartó.

Okos az első ülések közé lehajtható asztalka, meg amúgy is temérdek a rekesz, a mélyedés - hamar szétszórhatjuk apróságainkat. A gyerekeket azért hagyjuk tán egyben. És élvezzük hát a Honda konzervatívan is korszerű kényeztetését, és tényleg, akár hátul is, simán. Ja, és persze a csomagtartó is öblös - alaphelyzetben több mint fél köbméternyi helye van a poggyászoknak. Odafelé, vadászatra indulva a távcsöves puskának, az elemózsiás kosárkának, a csizmának, a kabátnak, a fogalmam sincs, minek, hisz' soha nem voltam még ilyen remek gyilkolászáson. De vissza, már hazafelé pompásan behajtogatható egy közepes vadkan, gondolom.

Aztán még az van, hogy érzetre minőségileg, összeszerelésileg is kiváló, hibátlan a Honda. Egyes műanyagok mondjuk keményebbek, mint amilyennek látszanak, de ennyi. Csendben, a legnagyobb nyugalomban utazgathatunk a CR-V ölelésében, tudjuk, hogy szabaidőautónk ha nem is böszme, de azért jókora, súlyra is van vagy másfél tonna, zömök, strapabíró, akkor is miénk a vár, a lekvárt meg elvesszük. Ejnstand.

A felszereltség példás. Nem is részleteznénk, nézzék meg itt, ha kedvet kaptak. Lássuk inkább a vezetési tapasztalatokat, az új motor kölcsönözte tulajdonságokat, a miegymást. Nos, laikus nem veszi észre, hogy gázolajos autóban csücsül, szinte némán, benzines neszeket hallatva teszi a dolgát. Na jó, hidegen vagy taposva fel-felcsendül, akarom mondani, kerreg, de normál üzemmódban abszolút nemes, semleges, kellemes.

A menetkomforthoz alaposan hozzájárul a váltó, amely már nem öt-, de hatsebességes, elképesztően pontos, és kell. Kell, mert így rugalmasabb és takarékosabb is a CR-V. Autópályán meg nem probléma egy 150-es, haladós tempó tartása, mert egyrészt van nékünk a sebességrögzítő automatika, másrészt meg még ekkor sem süketülünk meg, lehet beszélgetni, zenét hallgatni, gondolatainkba merülni. Na, csak óvatosan.

Egyenesfutása, úttartása, futóműve, rugózása parádés. Finomabb, mint feltételeznénk. A kormány lehetne közvetlenebb. Kanyarokban enyhén alulkormányzott, ha marhulunk, van ám - a Hondánál VSA-nak hívott - menetstabilizáló, visszarak az ívre. Semmi vészes billegés, karosszéria-dőlés. A nagyobb teljesítményhez (nyomatékhoz) nagyobb fék is jár, harap, ereje jól adagolható. Az alapból már 16-os kerék is partner a tapadásban.

Hát így. Gyorsul is (majd' 10 mp alatt megfutja a százat), végre is tud, 180-nál is többet, és nem fogyaszt sokat. Teszthetünk végén 8,5 litert regisztráltunk, ami ahhoz képest egyáltalán nem sok, ahol és ahogy használtuk. És megszerettük.

A csomagtartóból kipattintható kempingasztalka hab a tortán. Kiemelem, kinyitom, odateszem, dinnye rá, ülés a peremre, a mag köpködése a szabadba, nincs is annál jobb.

De kell is, hogy valahogy így álljunk a CR-V-hez, mert az ára bizony földhöz bírja vágni az egyszeri, edzetlen, a mai árszínvonalhoz hozzászokni képtelen embert. A csúcsfelszereltségű dízelért ugyanis közel 9 milliót kell leszurkolni. Viszont Honda, nagyon is márkabarát, és nem -idegen. Benzines, márkaszinten fapados változata 2 millióval kevesebbért is hazagurítható (az közel nem ilyen nyomatékos, többet is eszik), amúgy meg a konkurencia sem feltétlen sokkal olcsóbb. Jobb meg nemigen.

Kántor István