Éljen a nyár! - MINI Cooper S Cabrio

Egyáltalán nem gondoltuk, hogy csupa nagybetűvel írjuk ki a márka nevét, de hiszen nemecsekből is ERNŐ lett. Nosztalgikus, télen is napsütéses, könnyáztatta teszt a 170 lovas MINI Cooper S Cabrióról.

Valószínűleg még maga Sir Alec Issigonis is elcsodálkozna, ha beleülne egy mai MINI-be. Talán nem csupán a megszállott minisek tudják, hogy Issigonis volt a MINI tervezője és alkotója, az ő fejéből pattant ki a négy személy által is használható, olcsó, városi kisautó ötlete. Az első MINI-t 1959. augusztus 26-án mutatták be, és a hatvanas években a háziasszonyok kisautójából egyenesen kultusszá nőtte ki magát. Az első MINI 850 köbcentis volt, és 34 lóerejével kifejezetten agilis járműnek számított a hatvanas évek elején.

Az első MINI Cooper 1961-ben került utcára, először 997 köbcentis, 55 lóerős motorral, ezt követte a 970 köbcentis, 76 lóerős Cooper, majd a későbbi raliautó alapját képező 1275 köbcentis, 76 lóerős Cooper S.

A Cooper S végleg beírta nevét a történelembe, amikor a 91 lóerősre tuningolt változat 1964 és 1967 között minden évben megnyerte a Monte Carlo Rally-t, annak ellenére, hogy 1966-ban meghibásodott lámpái miatt kizárták a versenyből. Persze innentől kezdve mindenki MINI-t akart, olyannyira, hogy Peter Sellers, Graham Hill, a The Beatles és még Enzo Ferrari is minizett. Mivel a Cooper S nem készült utcai változatban, ezért aki hozzá hasonlót akart, át kellett alakítania az autóját. Ennek is köszönhető, hogy manapság alig találni eredeti állapotú, át nem szabott autót.

Issigonis a felszereltség terén minimalista volt. Utálta az autórádiót, a kényelmes üléseket, és egyáltalán, minden luxust száműzött az első autókból, mert azt vallotta, hogy a kényelem elvonja a vezető figyelmét. Ugyanakkor mérnöknek vallotta magát, úgyhogy amikor Battista "Pinin" Farina elismeréssel adózott az autó vonalainak, Issigonis szigorúan hárította a bókot. Viszont számos autógyártó használja manapság is zseniális, térnyerő ötletét, amelyet a kerekeknek, a karosszéria sarkaiba való kihelyezésével valósított meg.

A kezdeti nagy siker után következtek a hetvenes évek, amelyet sokan sötét korszakként tartanak számon a márka történetében. A hatvanas évek végén, a MINI Clubman borzolta a kedélyeket igencsak furcsa, vagy legalábbis a korábbi MINI-ktől igencsak eltérő kinézetével. 1971-ben a Metro bemutatásával pedig megszűnt a Cooper gyártása, de még így is elegendő számú autót adtak el ahhoz, hogy a márka valahogy átvészelje a hetvenes éveket.

A nyolcvanas évek azonban fellendülés helyett még több kétséget hoztak a MINI számára, annak ellenére, hogy a Rover mindent megtett azért, hogy a márka ne szűnjön meg. 1980 és 2000 között több mint negyven változat került piacra a MINI-ből, többek között a 25. és a 30. évfordulós modellek, amelyek kétségkívül hozzájárultak a márka megmentéséhez.

A Cooper újbóli bemutatását nagy várakozás övezte, főleg Japánban. 1990-ben még a 63 lóerős, 1275 köbcentis, karburátoros erőforrással dolgoztak, egy évvel később azonban ugyanez a motor már injektorral készült. Szakértők szerint a legnagyobb változás az autó életében az volt, amikor 1997-ben bemutatták a dupla befecskendezéses erőforrást az autó orrába szerelt hűtővel, és olyan biztonsági kiegészítőkkel, mint a légzsák, és az autó ajtajába épített oldalvédelem.

Az ezredforduló teljes átalakulást hozott a MINI számára. 2001-től a Rover évek óta tartó betegeskedését követően a BMW vette át a márka gondozását, és három új modellel nyitott új fejezetet a márka történetében. Jelenleg négyféle modell kapható: a MINI One D 1,4 literes, 88 lóerős, a MINI One 1,6 literes, 90 lóerős, a MINI Cooper 1,6 literes, 115 lóerős, és a MINI Cooper S, 1,6 literes 170 lóerős motorral.