Házak, titkos szobák, drága bútorok

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az első álomgazda: harmincnégy éves, kétgyermekes családanya.

Bemegyek a régi bérházba, ahol a gyermekkoromban éltem, és ahol anyám most is él. Látom, hogy minden frissen festett, tiszta, világos. A legfurább, hogy ott, ahol eddig azt hittem, hogy csak egy fal van, kiderül, hogy csak egy kárpit lóg, és ahogy mögé megyek, meglátom, hogy egy teljesen új lakrész van az utca felé, nagy ajtókkal, ablakokkal. Viszont valaki ott van még, aki azt mondja, hogy: "Hát ráfér egy alapos nagytakarítás! A bútorok gyönyörű, minőségi, régi bútorok. Minden nagyon szép és jó lesz, csak tényleg ki kell takarítani itt."

A második álomgazda: negyvenöt éves férfi.

Az emeletes házunkban bolyongok, amikor felfedezem, hogy egy ajtó van ott, ahol eddig nem volt, az egyik falon. Benyitok, és legnagyobb meglepetésemre egy férfi dolgozószobát találok mögötte, olyan bútorokkal, amiket mindig is szerettem volna, ha lett volna a valóságban saját dolgozószobám.

A harmadik álomgazda: negyvenéves, hivatásának, családjának élő nő.

Benézek egy asztal alá, és ott látok egy varrókosarat. Szép rendben sorakoznak benne a színes cérnák, a cérnaspulnikba beletűzve szép fényes tűk. Tudom, hogy a nagymamám kosara ez, és mivel ő nemrég halt meg, ezt hagyta rám örökségül.

A negyedik álomgazda: harminckilenc éves nő.

Tibetben egy lámakolostor udvarán vagyok egy férfival. Egy láma fogad minket. Mellette, a földön egy közepes nagyságú faláda, abban pedig szerszámok.

Gondolatok az álmokról

Mind a négy álomgazdának a lelke erőit, újjászületési képességét mutatták meg az álmaik.

Az első álomgazda a belső udvar, az anyai rész mellé kapcsolja most az utcafront felé néző lakrészt, és valóban az álomgazda az álom megálmodásának az idején vált képessé arra, hogy - kinőve a gyermekkor fészkéből - lassan nyitottabbá váljék a külvilág felé. A sok régi, minőségi bútor mutatja, hogy számos belső értéke van az álmodónak, amiből a környezetének adni tud, csak éppen birtokba kell vennie rég elfeledett, és ezért porlepte képességeit.

A második álomgazda álma amellett, hogy vágyteljesítő, jelzi azt is, hogy az álmodó elkövetkezendő életszakaszában az önállósodás, az önállóan végzett munka, a karrierje kerül az élete fókuszába.

A harmadik álom a gyászmunkának azt a szakaszát mutatja, amikor a hátrahagyott, életben maradt kezdi megkeresni, felfedezni önmagában, amit meg tudott őrizni az elhunytból, azaz bár elvesztette, mégis most már elveszíthetetlenül benne tovább él. A színes fonalak, a varrás az otthonosságot, és bár olcsó, mégis örömet adó, kreatív munkát, hobbit mutatnak.

A negyedik álom a mindennapokba átvitt hitgyakorlásra figyelmeztette az álmodót. Ebben kellett megújulnia: az elméleteket át kellett vinnie a mindennapi, gyakorlati cselekvésbe.

A mindennapok gyors áramlásában fontos hogy képesek legyünk a lelkünket, lényünket folyamatosan megújítani, újra és újra megtalálni, hogy miért élünk. Az élet értelmét, a hiteinket szinte naponta, percenként kell újjászülni. Ellenkező esetben olyanokká válunk, mint egy robot, aki élettelenül, lélektelenül teszi a dolgát, vagy az a gőzmozdony, amiben kihunyt a belső tűz, de a korábban beindított lendület még továbbviszi egy szakaszon. Kívülről nézve még úgy tűnik, minden rendben, a mozgás dinamikus, de ez már csak a látszat.

Tar Ildikó