A lélek kínjai

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az álmodó: középkorú hölgy

Egy hatalmas, üres házban járkálok szobáról szobára. Mintha abban reménykednék, hogy előbb-utóbb csak lelek egy teremtett lelket valahol, de sehol senki. De nemhogy emberek, még bútorok sincsenek sehol. Visszatérő jelleggel álmodom ezt néhány éve.

Gondolatok az álomról

Az üres szobák a vigasztalás, a támogatás, az öröm és a lelkesedés hiányáról szólnak. Azt, hogy az álmodó nem képes saját értékeit meglátni, jelzi a bútorok hiánya. Erős elszigeteltségérzetet, magányt mutat ez az álomkép. Szobáról szobára járni a nőiséggel való számot vetés jelképe, valószínűleg ezen a területen jelentkezik a sok fájó hiányérzet, magány.

Az álmodó: 28 éves egyedülálló hölgy

Éjszaka van, és én egy szeméttelepen megyek át. Hatalmas hegyekben áll a szemét mindenfelé. Miért kell nekem erre jönnöm, és hová kell mennem? Nem értem. Nagyon nyomaszt ez az egész, és ekkor még meglátom, hogy az egyik hegynyi szemét valójában állattetemekből áll. Vigyázok, hogy ne nézzek arra, de hiába, már láttam, és benne maradt a látvány a fejemben.

Gondolatok az álomról

Az álmodót kora gyermek- és serdülő korában erős érzelmi sérülések érték, erről beszél a sok lelkébe bekerült szenny, valamint a szanaszét heverő állattetemek. Mutatják, hogy az életet egyébként erőteljesen előrevivő dinamikus erők legyengültek, elpusztultak. Ily mérvű pusztulással szembenézni igen nyomasztó, az álomgazda kezdetben alkoholmámorba menekült a szembenézés elől. Most már pszichoterápiára jár.

Az álmodó: érett férfi, nagyon nehéz gyermekkorral

Egy városrészben ketrecbe zárt emberek dühöngenek, elmenekülök onnan, de aztán látom ám, hogy egy farkascsorda követ. Acsarkodnak, legalább úgy, mint az előbb azok a félelmetes emberek. Nem merek hátat fordítani, úgy megyek, hogy szemmel tartom őket, közben haladok előre, de háttal.

Gondolatok az álomról

Az álmodó fél a saját ösztönkésztetéseitől (agresszió), megpróbálja kontroll alatt tartani őket (ketrec, szemmel tartás). Más emberektől is gondolja, hogy hasonlóan viselkednek, mint az ő belső, álombéli dühöngői. De emiatt a belső félelem, szorongás miatt nem tud teljes erőbedobással előre felé haladni az életében.