Legénybúcsú Marseille-ben

Van úgy, hogy jó barátunkon elhatalmasodik - az általában kétszemélyes - szerelem nevű társasjáték, és úgy dönt, hogy a házasság intézményét hívja segítségül az ara legnagyobb boldogságára. S, ha már így van, akkor legénybúcsút kell rendezni. Kapóra jön, hogy "véletlenül" van 9 db jegyünk a soron következő Olympic Marseille - PSG meccsre, ami francia viszonylatban a helyi Fradi - Újpest. Nincs mese, menni kell, mert legénybúcsúnak lennie kell!

Ahogy beérünk a városba és hatolunk egyre beljebb a rakparton, azt várjuk, mikor húz el mellettünk Luc Besson őrült taxisofőrje a hófehér Peugeot-val. Valami olyan hangulata van ennek a városnak, amit csak akkor érzünk, ha ott vagyunk. Balra a tenger a kikötőkkel, jobbra a város, szűk kis utcáival és mégis tökéletes közlekedési felépítésével. Elsődleges célunk megtalálni a campinget. Természetesen eltévedünk. A Le Grillon camping a várostól 8 km-re van, nagy nehezen megtaláljuk. Átvesszük az előre lefoglalt Mobilhome nevű szálláshelyet. Ez olyan átmenet a lakókocsi és az apartman között. Négyszemélyes házikó, kerékkel, mellette felverjük a hatszemélyes sátrat. Végre fürdünk. A csaknem százhúszezer forintos campingdíj 8 főnek nem is olyan vészes. Van itt minden, komfortos zuhanyzó, úszómedence és sportolási lehetőségek, egészen pontosan pétanque. Na, azt kihagyjuk mára. Esti mulatozás, reggel indulás bevenni Marseilles-t.

Piedone, Rejtő, Dumas

Nem éppen "otkutűr" viseletben talál a reggel minket, nagy nehezen összeszedjük magunkat, és indulás. Már az első pillanatban, amint meglátom a kikötőt, gyermekkorom Piedone-filmje ugrik be (pedig nem is Nápolyban vagyunk), amint osztogatja a mázsás pofonokat a marseille-i drogkereskedőknek. Ha ennél sűrűbb élményre vágyunk, Marseille-ben be kell menni egy kikötői csehóba! Nem is csalódunk, mintha Rejtő Jenő figurái elevenednének meg. A szebb napokat is látott faasztaloknál iszogatók között megtaláljuk Piszkos Fredet éppúgy, mint Fülig Jimmyt vagy Senki Alfonzot. Amúgy is innen indul a komp, ami átvisz minket a szigetre, melyen a legendás If (Chateau d'If) vára található. Az embernek egy kicsit szorongató érzése támad, amint közeledünk a várhoz. A Napkirály birodalmának egyik legszigorúbb büntetés-végrehajtó létesítménye még ma is nyomasztó. Félnapos program végigjárni a cellákat, a különböző kínzóeszközökkel felszerelt termeket. Meglepő módon az egyik kijáratnál hangulatos kávézót rendeztek be, feldíszítve a kerékbe töréshez, felnyársaláshoz és egyéb testi sanyargatáshoz egykor nélkülözhetetlen kellékekkel. Kissé morbid, de azért legyűrünk egy pohár bordóit. Furcsa érzés gyermekkorom egyik kedvenc regényének a helyszínén csatangolni. Tehát innen szökött meg Monte Cristo grófja. Nem lenne igaz, ha azt írnám, hogy elképzelhetetlen ez a hely, mert a regény olvasása közben pontosan így képzeltem el. Bár ez inkább az író érdeme, mintsem az én fantáziámé. Visszaérve a várból a belváros felé vesszük az irányt.

Történelem, vallás, nyüzsgés

If vára

Marseille Franciaország második legnagyobb városa, a maga másfél millió lakosával. A vallás tekintetében a katolikusok felé hajlik a mérleg. A polgárok csaknem 90 százaléka a római felekezet tagja. Ez meg is látszik a templomok megoszlásán, bár volt szerencsénk iszlám imaházba ütközni, azért inkább a katolikus imahelyek a meghatározóak. Rengeteg a látnivaló. A Notre Dame de la Garde, aminek a tetején a város védőszentje, a "Miasszonyunk" szobor található, vagy a Palais de Longchamps, mely királyok egykori pihenője a csodaszép parkjával. A "szokásos" francia diadalív, az "Arc de Triomphe", vagy az öreg kikötő és mellette a St. Jean-erőd. Érdekes és ugyanakkor rémisztő is a város szélén található Calanques, amely egy hatalmas sziklapárkány, illetve a környezetében található sziklás, már-már fjordszerű öblök összessége. A bátrak innen ugrálnak az égszínkék tengerbe. A mi bátorságunk nem terjedt ki ilyen nem normális cselekedetekre.

Marseille igazi nyüzsgő nagyváros. Egy kiadós séta nem is elég ahhoz, hogy a felét lássuk a sok csodának, itt legalább egy hetet el kell tölteni, és még így is marad minden napra új látványosság. Sajnos nekünk nincs ennyi időnk, tekintve utunk eredeti célját. Alaposan elfáradva visszatérünk a campingbe, hogy felkészüljünk az esti mérkőzésre ahol, mint később kiderült, egy unalmas gól nélküli döntetlen mellett kis híján megfagytunk. Még jó, hogy elhoztuk azt a hazai kisüstit. Az éjszakai életet kár ecsetelni, sejthetik, minden van, ami csak kell, színház, mozi és rengeteg klub. Fesztiválok, koncertek és nagyon sok utcazenész. Tangóharmonika, kisszivar a szájban. És a hangszer örökké Edit Piaf-dalokat játszik, szerintem már magától.

A másnapi indulás előtt még betérünk egy "szüpermarséba", hogy bevásároljunk a hazafelé útra, persze ilyenkor téved el a leendő férj. Miután sehol sem találja a társaságot, számot vet magában: a múzeumok már zárva vannak, templom nincs a közelben, tehát csak a sörhűtők előtt lehetünk! És valóban, épp osztunk-szorzunk, hogy hogyan jövünk ki olcsóbban, a két és fél decis (micsoda űrmérték) sörök tekintetében. A hajnal már az autópályán ér minket, és kissé kótyagosan ugyan, de azon jár az eszünk, hogy ide még visszajövünk, de akkor sokkal hosszabb időre. Természetesen már mint házas emberek.

paya