Percek alatt elsüllyedt a legnagyobb brit hadihajó, rengetegen haltak meg

A Hood csatacirkáló a brit birodalom szimbóluma volt az 1920-as és 30-as években. Hatalmas Hood volt a beceneve, és a világ minden országában ismerték. Anglia ellenségei rettegtek tőle, miközben büszke britek milliói rajongtak érte. A hajó olyan fontos szerepet töltött be Nagy-Britannia politikájában, hogy az 1920-as években Föld körüli útra küldték: Brazíliától Ausztráliáig hirdette a birodalom dicsőségét. A Hood alig volt kisebb, mint a Titanic. A majdnem három focipálya hosszúságú csatacirkáló ágyúi 27 kilométerre tudtak ellőni közel egytonnás lövedékeket. A legyőzhetetlen tengeri erő jelképe azonban felrobbant és három perc alatt elsüllyedt a német Bismarckkal történt ütközetben, 1941-ben. Az 1400 tengerésze közül mindössze hárman élték túl a robbanást. Cikkünkben arra keressük a választ, mi okozhatta ezt a katasztrófát.

Hogyan süllyeszthette el a Bismarck a Hood-ot három perc alatt?

A brit raj parancsnoka, Holland tengernagy abban a hitben döntött - helyesen - az ütközet mellett, hogy két nehéz hadihajóval, egy csatahajóval és egy csatacirkálóval le tudja győzni a Bismarckot. A Prinz Eugen nehézcirkáló egyik brit hajóra sem jelentett halálos veszélyt.

A Hood sebezhetőségét a felülről érkező lövedékek ellen ismerte az Admiralitás, ezért is nem szántak csatahajó-feladatokat a csatacirkálónak.

Holland tengernagy is tudta ezt, és pontosan követte a brit szabályzatot, amely ilyen esetekben azt írta elő, hogy minél közelebb kell kerülni az ellenséghez. Ha ugyanis közelről lőnek a Hood-ra, és nem távolról, a lövedékek röppályája lapos lesz, és az oldalpáncélt találják el, amit nagyon megerősítettek az építésekor.

A Hood ezért nagy sebességgel közeledett a német hajókhoz, de a két raj elhelyezkedése miatt a britek nem tudták használni a hátsó ágyútornyaikat.

Gondot jelentett az is, hogy a Prince of Wales még annyira új volt, hogy hajógyári munkások dolgoztak a fedélzetén, és éppen ahhoz a berendezéshez futottak, amely éppen elromlott. A csata elején az egyik első ágyúja, a végén pedig az egyik teljes ágyútornya is felmondta a szolgálatot. Igaz, az új csatahajó kitett magáért, mert már az ütközet elején eltalálta a Bismarckot.

A német tüzérek sokkal pontosabban lőttek, mint a britek.

A Prinz Eugen 3 percen belül találatot ért el a Hood-on, a Bismarck tűzvezetése pedig még ennél is jobb volt. 5 perc és 5 sortűz után elsüllyesztette a Hood-ot.

A Titanic 2 óra 40 perc alatt süllyedt el,

a Hood 3 perc alatt eltűnt a víz alatt.

Ehhez katasztrofális sérülésnek kellett érnie a hajótestet. A Norfolk cirkálón, amely felfedezte a Bismarckot a Dánia-szorosban, két tiszt is lerajzolta, mit látott.

Wake-Walker ellentengernagy rajza a Hood felrobbanásáról Forrás: Naval History Heritage Command

A Prince of Wales kapitánya, John Leach így írta le az eseményeket:

Rossz előérzetem volt, mert láttam, hogy az utolsó sortűz villába fogta a Hood-t. Azt is láttam, hogy legalább egy, de lehet, hogy kettő gránát is eltalálta a főárboc környékén. Igyekeztem megbecsülni, milyen károkat okozhatott a találat, amikor egy vékony, hajókémény alakú, éles és magas lángcsóva robbant ki a hajóból és utána szinte azonnal füst borította be a Hood-ot.

A Hood elsüllyedését két bizottság is vizsgálta.

A több száz szemtanú – a Prince of Wales tengerészei – elbeszélése alapján egyértelművé vált, hogy a Hood lőszerraktára felrobbant.

A robbanás gyakorlatilag széttépte a hajót, hasonlóan a HMS Barham csatahajó esetéhez, amelyet néhány hónappal később a Földközi-tengeren megtorpedózott egy német tengeralattjáró. A Barham elsüllyedését filmre vették egy kísérőhajóról:

Fontos volt az is, hogy a mérnökök kiszámították:

a német gránátok nem felülről érkező röppályán repültek, hanem szinte olyan lapos szögben, ahogy Holland tengernagy remélte. Tehát felülről nem ütötték volna át a Hood páncélját.

Oldalról a megerősített páncélöv védte a hajót, a lőszerraktár pedig belül, a hajótestben, egy külön páncélozott részben volt. Így bár azt már megállapították, miért robbant fel a csatacirkáló, azt még mindig nem lehetett tudni, hogyan hatolt be a lőszerraktárába mégis a Bismarck lövedéke.

A történészek és a csatahajók műszaki megoldásaival foglalkozó szakértők feltették azt a kérdést is:

előfordulhatott-e, hogy a Hood-ot egy ún. „short" lövés robbantotta fel?

Ez a rövid lövés egy olyan lövedék, amelyik a hajóhoz közel a vízben landolhatott, aztán továbbhaladt a tehetetlenségi erejénél fogva, a víz alatt, mint egy torpedó, és az oldalsó páncélöv alatt illetve a torpedóvédelmi fal között ütötte át a hajótestet.

Bármilyen szürreális is az ötlet, az ilyen találatok nem ismeretlenek a modern tengeri csaták történetében. Olyannyira, hogy ugyanitt,

ebben a végzetes ütközetben a Bismarck pontosan így eltalálta a Prince of Wales-t, de ezt csak akkor vették észre, amikor a csatahajót szárazdokkba küldték, az ütközet kárainak kijavítására.

A Prince of Wales víz alatti sérülése piros karikával jelölve Forrás: Youtube

Az egyik lengéscsillapító bordánál egy lyukat találtak a hajótesten.

Amikor kiszivattyúzták a vizet mögötte levő helyiségből, rábukkantak a Bismarck egy fel nem robbant lövedékére.

A szakértők azt állapították meg, hogy a gyújtószerkezet beindult, amikor a tenger felszínének csapódott a lövedék, de a lassulás hatására azonnal el is romlott. Így a gránát ugyan átfúrta magát a Prince of Wales testén, de nem robbant fel.

Mindez azt jelentette, hogy ha a Hood-ot egy ilyen víz alatti lövés érte volna, az se robbant volna fel. Az esetet vizsgálók ekkor azt kérdezték:

lehetséges-e, hogy a páncélöv alatt érte a találat a Hood-ot, de úgy, hogy a hajótestnek ez a része nem volt víz alatt?

Ivan Barryman festménye jól mutatja a Hood páncélöv alatti szabad oldalát Forrás: Direct Art

Itt kell visszakanyarodnunk ahhoz a tényhez, hogy a Hood nagy sebességnél óriási orrhullámot keltett. Ez azt jelentette, hogy a hullámhegy mögötti hullámvölgy kifejezetten mély volt.

Az oldalsó páncélöv alját nyugodt menetben is csak kb. 2 méternyi víz takarta, de gyors menetben ez a rész szabaddá válhatott- Ezt a jelenséget több szakértő már a Hood próbaútjainál is kifejezetten kockázatosnak gondolta.

A kérdéses gyenge pont egy fotón Forrás: Quora

A hajótest műszaki rajza alapján a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Bismarck lövedéke a szabaddá vált részen, a hátsó gépteremnél ütötte át a hajótestet, áthaladt a gépház belső falán és a szomszédos, a 102 mm-es légvédelmi lőszereket tároló raktárban robbant.

A jobb metszeten látszik, hogy a páncélöv alatt és a torpedófal fölött érkezhetett a végzetes találat Forrás: International Naval Research Organisation

A robbanás egy pillanat alatt felgyújtotta a lövedékek meghajtó-tölteteit, a tulajdonképpeni lőporos tasakokat. A zárt helyiségben egyre nagyobb lett a nyomás, aminek következtében a forró, kitágult gázok a legkönnyebb ellenállás irányában keresték a kiutat.

A metszeten a légvédelmi lőszerraktár, a robbanás epicentruma látható néhány pillanattal a katasztrofális detonáció előtt Forrás: Youtube, Drachinifel

Így a páncélozott lőszerraktárból a már kilyukasztott géptermi falon keresztül először a gépházba áramlott a tűzgolyó és azt gyújtotta fel, majd a gépház szellőzőnyílásain keresztül kilövelltek a magasba. Ezt a lángoszlopot látták a szemtanúk.

Felrobban a Hood egy animáción Forrás: Youtube, Drachinifel

Csakhogy a keletkezett energia csak egy kis része tudott eltávozni ebben az irányban. Mivel már az egész lőszerraktár égett és a nyomás tovább nőtt, a gázok ismét keresték a kivezető utat. Felülről a páncélozott szintek jelentettek akadályt, alulról az összenyomhatatlan óceán, így nem maradt más, mint a szomszédos lőszerraktár fala, amely kiszakadt a helyéről és a tűz átterjedt a 38 cm-es lövedékekre is.

A Hood roncsa Forrás: Youtube

A több száz tonna lőpor meggyulladása katasztrofális hatású volt. Az itt keletkezett energia felfelé terjedt, szétrobbantott az útjában mindent, és szétvetette a hátsó ágyútornyokat. Az öreg hajótest nem bírta a hatalmas nyomást, a folyamat közben a Hood tatja gyakorlatilag szétszakadt.

A Prinz Eugen felvétele a Hood felrobbanása után Forrás: International Naval Research Organisation

A Hood elsüllyesztése sokkot okozott Nagy-Britanniában, a náci Németország pedig ünnepelt.

Epilógus

A Bismarckot három nappal később a britek elsüllyesztették.

A két zászlóshajón összesen 3618 ember szolgált, közülük mindössze 117-en menekültek meg.

A II. világháború egyik legdrámaibb tengeri hadműveletében, a Rheinübung-hadművelet néhány napja alatt a két flotta jelképein, 3501 tengerész meghalt. A többségük 18-20 éves fiatal volt. A Hood legfiatalabb matróza alig töltötte be a 16. életévét.

A Hood büszke legénysége egy máltai kikötéskor, az 1930-as években Forrás: RN Communications Branch Museum

A Hood hajóharangját 2015-ben a felszínre hozták és a Portsmouth-i Haditengerészeti Múzeumban állították ki.