Percek alatt elsüllyedt a legnagyobb brit hadihajó, rengetegen haltak meg

A Hood csatacirkáló a brit birodalom szimbóluma volt az 1920-as és 30-as években. Hatalmas Hood volt a beceneve, és a világ minden országában ismerték. Anglia ellenségei rettegtek tőle, miközben büszke britek milliói rajongtak érte. A hajó olyan fontos szerepet töltött be Nagy-Britannia politikájában, hogy az 1920-as években Föld körüli útra küldték: Brazíliától Ausztráliáig hirdette a birodalom dicsőségét. A Hood alig volt kisebb, mint a Titanic. A majdnem három focipálya hosszúságú csatacirkáló ágyúi 27 kilométerre tudtak ellőni közel egytonnás lövedékeket. A legyőzhetetlen tengeri erő jelképe azonban felrobbant és három perc alatt elsüllyedt a német Bismarckkal történt ütközetben, 1941-ben. Az 1400 tengerésze közül mindössze hárman élték túl a robbanást. Cikkünkben arra keressük a választ, mi okozhatta ezt a katasztrófát.

„Nem jutok fel a felszínre, meghalok" – a csata a túlélők szemével

Robert Tilburn légvédelmi tüzér így emlékezett vissza a csata kezdetére:

Mindannyian készen álltunk a harcra, és mindannyian tudtuk, hogy lesznek veszteségek. De hogy a Hood elsüllyedhet, az senkinek nem jutott eszébe. A Hood-ot nem lehet legyőzni!

Az ütközet azért is rosszul kezdődött a britek számára, mert a csatacirkáló összetévesztette a két német hajót és az elöl haladó Prinz Eugenra tüzelt, holott a Bismarck volt a veszélyes ellenfél. Ezzel értékes perceket veszített, míg a Bismarck tüzérei nyugodtan be tudták mérni az angol hajókat.

A Hood sortüze Forrás: RN Communications Branch Museum

A Bismarck és a Prinz Eugen 5:55-kor válaszolt, és koncentrált tüzet lőttek a Hood-ra. Ted Briggs jelzőmatróz, a második túlélő, így számolt be erről:

Gyönyörű látvány volt, ahogy hatalmas csillagok fénye villant fel a Bismarck oldalán. Aztán ráeszméltem, hogy az ágyúi torkolattüzét látom. A harmadik sortűz eltalált minket. A negyedik sortűz egyik lövedéke eltalálta a hajó legmagasabb pontját, a megfigyelőtornyot, de nem robbant fel. A saját szememmel láttam a lezuhanó testeket.

Robert Tilburn tüzér és társai a nyitott fedélzeten voltak, hiszen ez volt a szolgálati helyük. Még akkor is itt kellett lenniük, ha német repülőgépek nem fenyegették a Hood-ot.

Azt a parancsot kaptuk, hogy a parancsnoki híd alatt pihenőhelyen keressünk fedezéket. Csak négyen nem teljesítettük a parancsot, inkább ott maradtunk az ágyúnk mellett. Lefeküdtünk a fedélzetre, hogy a lehető legkisebb célpontot nyújtsuk a repeszeknek, és viccelődtünk, hogy oldjuk a borzalmas feszültséget, ami bennünk volt. És akkor ismét találat kaptunk. A lövedék hangja olyan volt, mint amikor egy gyorsvonat száguld az ember felé. Iszonyatos robbanás következett, majd teljes csönd.

Robert Tilbun légvédelmi tüzér Forrás: International Naval Research Organisation

A gránát eltalálta azt a pihenőhelyet, ahol a többi légvédelmi tüzér volt. Legalább kétszázan haltak meg ott.

A Hood sortüze rövidre sikerült, két gránát a Prinz Eugen mögött robban éppen a vízben Forrás: Naval History Heritage Command

A Bismarck ötödik sortüze 6 órakor érkezett. A német tüzérek figyelemre méltó precizitással, 5 perc alatt tökéletesen belőtték a távolságot és sebességet, és újra, ezúttal végzetesen eltalálták a Hood-ot. Ted Briggs éppen annak örült, hogy Holland tengernagy végre balfordulót rendelt el, hogy az angol hajók addig tétlen hátsó ágyútornyai is beavatkozhassanak a harcba.

Épp megkezdtük a fordulót, amikor újra eltalált minket a Bismarck. Nem hallottam robbanást, csak egy gigantikus tűzoszlop lövellt fel előttem a fedélzet alól és mindannyian a páncélfalnak vágódtunk. Amikor feltápászkodtam, annyit éreztem, hogy a hajó kissé jobbra dől. Valahogy egyértelmű volt, hogy nagyon súlyos a helyzet.

Ted Briggs jelzőmatróz Forrás: HMS Hood Association

Bob Tilburn a nyitott fedélzeten élte át a robbanást.

Épp roncsok és emberek zuhantak le fentről, a tüzérségi figyelőállásból, aztán iszonyú robbanás történt. Mindenki meghalt körülöttem. Mint egy robot, elkezdtem ledobálni magamról a sok meleg ruhát, nehogy lehúzzanak a vízben. A következő pillanatban a tengerben találtam magam.

A Bismarck sortüzet lő a Hood-ra Forrás: Bundesarchiv/Lagemann

Ted Briggs a parancsnoki hídon újra elesett.

Épp kezdett felegyesedni a hajó, de balra dőlt, de olyan erővel, hogy az arcomra estem. 40 foknál járhatott a dőlés, és megéreztem, hogy ebből már nem fog felegyenesedni. A többiek is az ajtóhoz rohantak. Ahogy lefelé másztam a létrán az admirálisi állás felé, egyszer csak azt vettem észre, hogy a víz szintje elér engem, én pedig a tengerben vagyok. Aztán a roncs magával rántott a víz alá.

Bob Tilburn tüzér hasonlót élt át. A lábára rádőlt az árboc egy darabja, és egy rádióantenna beleakadt a csizmájába.

Lehúzott magával, körülöttem fortyogott a víz, borzasztó zajokat hallottam és kétségbeesetten kerestem a késemet. Szerencsére megtaláltam, és valahogy sikerült elvágnom az antennát. De hiába kapálóztam, nem tudtam felemelkedni, csak süllyedtem és süllyedtem. Már azt hittem, hogy meghalok, amikor váratlanul valami alulról szó szerint a felszínre lökött.

A kép alján egy matróz cipője a tengerfenéken Forrás: Youtube

Ted Briggs is a víz alatt küzdött az életéért.

Akárhogy erőlködtem, csak vitt lefelé ez a borzalmas örvénylés. Egyre nagyobb nyomást éreztem a fülemben, ahogy nőtt a mélység. Pánik tört rám. Meg fogok halni. Tudtam, hogy muszáj lélegeznem. Kinyitottam a számat és nyeltem egy nagyot a tengerből. Ahogy vesztettem el az erőmet, úgy vette át egy mélységes nyugalom a pánik helyét. Abbahagytam az úszást. A víz olyan volt, mint a lassan ringó bölcső. Ezt a beletörődést, az elfogadást váratlanul megtörte egy erős, alulról érkező áradat, ami hirtelen úgy kilőtt a tengerből, mint amikor a dugó kirepül a pezsgősüvegből.

William Dundas korvettkapitányi rangban szolgált az 1950-es években Forrás: HMS Hood Association

A harmadik túlélő, William Dundas is hasonlóról számolt be. Ő a parancsnoki híd egyik ablakát kirúgta, és azon át ugrott a tengerbe. Később a szakértők azt mondták, hogy a kazánok felrobbanása mentette meg őket, mert annyi levegő szabadult ki óriási nyomással a hatalmas, süllyedő roncsból, hogy ennek a felhajtóereje kirántotta őket az örvényből.

Tedd Briggs jelzőmatróz azon csodálkozott, hogy a hajó bal oldalán jött fel a víz alól, holott a jobb oldalon esett a tengerbe.

J.C. Schmitz-Westerholt festménye a Hood elsüllyedéséről Forrás: Wikipedia

Fogalmam sem volt, hogy kerültem oda. Kb. 40 méterre volt tőlem a Hood orra, amely függőlegesen állt ki a vízből. A Prince of Wales olyan közel volt, hogy azt hittem, nekiütközik az orrnak. Megfordultam és a lehető leggyorsabban elkezdtem úszni. Szerencsére találtam egy tutajt és felmásztam rá. Amikor visszanéztem, a Hood már nem volt ott, csak a tenger lángolt. A fényben megláttam Dundast és Tilburnt. Egymáshoz evickéltünk és fogtuk egymás tutaját, amíg a karunk el nem gémberedett.

Briggs és Tilburn azt mondták, hogy Dundas tartotta bennük a lelket. Népszerű slágereket énekeltetett velük és beszéltette őket. A következő fotókon a három túlélő akkori és mai fotóit látják, középen Bob Tilburn.

The Sinking of HMS Hood
1415 men onboard, ONLY THREE were pulled from the water alive: Midshipman William Dundas, Able Seaman Bob Tilburn and Ordinary Signalman Ted Briggs #navy#battlecruise#warship#uk#england#scotland#crossfit#bismarkpic.twitter.com/HKqHubcjAj

— World War (@WWIIWartime) May 24, 2018

Az Electra romboló kb. három óra múlva, 9 és fél 10 között bukkant rájuk. Rajtuk kívül mást nem találtak a tengerben.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!