Így pusztulhat el az élet a Földön

Egy Földhöz közeli gamma-kitörés súlyos fenyegetést jelentene az emberi civilizációra

Az emberi kultúrtörténetben ősidők óta ismertek a különféle világvége próféciák. Ezektől a rendre visszatérő és többnyire kétes értékű jövendőlésektől eltérően viszont a tudomány több olyan, akár a kozmosz mélységeiből érkező vagy éppen itt a Földön szunnyadó veszélyforrást is ismer, amelyek valóban elhozhatnák az emberi civilizáció végét. Az egyetlen nagy szerencse, hogy e potenciális katasztrófák eljövetelének matematikailag nagyon kicsi az esélye.

A kozmosz mélyéről érkező halálos felvillanás

A világűr mélye nem csak a rejtőzködő kisbolygók és üstökösök képében jelenthet potenciális fenyegetést az emberi fajra és a földi élővilágra. Az univerzum egyik legrejtélyesebb jelenségéről, a gamma-kitörésekről (Gamma Ray Brust, GRB) az 1960-as években jelentek meg az első tudományos publikációk. Az asztrofizikusok azokat a véletlenszerű és igen rövid, 10-20 miliszekundumtól legfeljebb néhány percig tartó felvillanásokat hívják gamma-kitörésnek, amelyek a világegyetem legfényesebb jelenségei az ősrobbanás után.

Egy gammafelvillanás művészi ábrája Forrás: PD-USGOV-NASA

Egy-egy ilyen rendkívül rövid kitörés alkalmával akkora energia sugárzódik szét a térben, mint amennyit a Nap az egész életciklusa során, vagyis nagyjából 9,5-10 milliárd év alatt termel.

Az asztrofizikusok szerint e titkozatos energiakitörések két okra vezethetők vissza.

Az úgynevezett hosszúperiódusú gamma-kitörések a Napnál 30-40-szer nagyobb tömegű csillagok élete végén, a csillag garvitációs összeomlásakor (gravitációs kollapszus) keletkeznek. Amikor ezeknek a fémben rendkívül szegény csillagoknak összeomlik a magja, fekete lyuk jön létre.

Egy fekete lyuk művészi illusztrációja Forrás: Afp

A hosszúperiódusú gamma-kitörés a csillag megmaradt anyagának a szingularitásba, vagyis az eseményhorizonton túli fekete lyukba zuhanásakor villan fel. A második típusba sorolt rövid periódusú kitörések pedig az egymás körül keringő neutroncsillagok, vagy ritkább esetben egy neutroncsillag-fekete lyuk páros egymásba olvadáskor keletkeznek. A gamma-kitörések felefedezése után sokáig úgy vélték, hogy ezek a rendkívüli energiájú felvillanások csak a Tejútrendszeren kívüli távoli galaxisokban lobbannak fel.

Két ütköző neutroncsillag művész ábrája Forrás: A. SIMONNET/SONOMA STATE UNIV., LIGO, NSF (EDITED BY MIT NEWS)

Az újabb bizonyítékok alapján ma már viszont általánosan elfogadott az az álláspont, hogy a Tejútrendszeren belül is történnek gamma-kitörések. A Földhöz viszonylag közeli gamma-kitörésekre is sikerült már bizonyítékot találni. A Nagojai Egyetem szaktudósai egy Kr.u 8. századból származó cédrusfa C14-izotópos vizsgálata során megállapították, hogy 774 illetve 775 között ismeretlen eredetű, nagy energiájú kozmikus sugárzáslöket érte a Földet. A tudósok ezt egy galaxison belüli gamma-kitörés nyomának tekintik.

A gamma-kitörés az univerzum legritkább eseményei közé tartozik Forrás: AFP

Ha a 8. századi gamma-kitörés ma történne, az összes műholdat és érzékeny elektronikai berendezést tönkre tenné. Az igazán veszélyes és a földi életet is fenyegető gammafelvillanás csak akkor okozhatna globális kataklizmát, amennyiben a Földhöz közel, mindössze „csak" pár száz fényévnyi távolságban történne a kitörés.

Egy ilyen közeli gamma-kitörés elpusztítaná a Föld ózon-rétegét,

ami miatt a Napból érkező, a földi életre rendkívül káros UV-sugárzás szinte akadálytalanul elérné a felszínt, és gyors kihalást okozna.

Egy Földhöz közeli gamma-kitörés súlyos fenyegetést jelentene az emberi civilizációra Forrás: Ron Miller

A paleontológusok és az asztrofizikusok is egyetértenek abban, hogy a földtörténeti óidő egyik jelentős kihalási eseményét, az ordovícium időszaki nagy fajpusztulást egy kozmikus értelemben Földhöz közeli gammafelvillanás okozta, mintegy 447 millió éve. A gamma-kitörések az asztrofizikusok szerint galaxisonként legfeljebb csak egymillió évente fordulhatnak elő, mert szerencsére, az univerzum legritkább jelenségei közé tartoznak.