Így pusztulhat el az élet a Földön

Egy Földhöz közeli gamma-kitörés súlyos fenyegetést jelentene az emberi civilizációra

Az emberi kultúrtörténetben ősidők óta ismertek a különféle világvége próféciák. Ezektől a rendre visszatérő és többnyire kétes értékű jövendőlésektől eltérően viszont a tudomány több olyan, akár a kozmosz mélységeiből érkező vagy éppen itt a Földön szunnyadó veszélyforrást is ismer, amelyek valóban elhozhatnák az emberi civilizáció végét. Az egyetlen nagy szerencse, hogy e potenciális katasztrófák eljövetelének matematikailag nagyon kicsi az esélye.

Megnyílnak a Föld tüzes szelepei

Amíg egy komoly katasztrófát okozó aszteroida becsapódásának elhanyagolható az esélye, ezzel szemben a földi természet egyik legpusztítóbb jelensége, a vulkánkitörés szinte mindennapi eseménynek számít.

Még egy-egy „átlagos" vulkánkitörés is képes globális zavarokat okozni, gondoljunk csak a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es regionális válságot okozó, vagy az Európa és Észak-Amerika közötti transzatlanti légiközlekedést átmenetileg romba döntő izlandi Eyjafjallajökull 2010-ben történt kitörésére.

A Fülöp-szigeteki Pinatubo kitörése 1991-ben. A nagyobb kitörések során az atmoszférába jutott hamu és vegyi anyagok hatással vannak a földi klímára is Forrás: U.S. Geological Survey

A történelmi közelmúltból olyan vulkánkitöréseket is ismerünk, amelyeknek globális kihatásuk volt. Az 1783-ban feléledt izlandi Laki vulkán aktivitása néhány évig tartó „mini jégkorszakot" okozott Európában, a légkörbe került roppant mennyiségű vulkáni hamu miatt.

A Laki kitörésének következményeként hidegre fordultak a nyarak, és a rossz termés éhséglázadásokhoz vezetett a kontinensen.

Egyes történészek szerint az 1780-as évek mini jégkorszaka az 1789-es francia forradalom kitörésében is szerepet játszott.

Az izlandi Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitörése megbénította az európai légi közlekedést Forrás: Wikimedia Commons

A Laki kitörése után pontosan száz évvel később, 1883-ban történt az újkori história legkatasztrofálisabb vulkáni eseménye, az indonéziai Krakatau felrobbanása.

1883. augusztus 27-én a Krakatau kalderája a rendkívül heves, úgynevezett eruptív kitörési esemény miatt ferobbant.

1883. augusztus 27-én érte el a kitörés az utolsó, kataklizmikus szakaszát Forrás: Congress Library

A detonáció olyan iszonyatos volt, hogy azt még az ausztráliai Perth-ben, sőt, az indonéz vulkántól több mint 4000 kilométer távolságra fekvő Mauritius szigetén is hallották. A vulkanológusok számítása szerint a Krakatau felrobbanása 100 megatonnával, vagyis ötezer hirosimai atombomba pusztító erejével volt egyenértékű.

Az emberi történelem során 1883-ban bekövetkezett legnagyobb vulkánkitörés, a Krakatau felrobbanása nyomán keletkezett hamuoszlop, és a Cár-bomba gombafelhőjének méretét szemléltető ábra Forrás: Pinterest

A kitörés erős földrengést okozott, melynek nyomán egy 20-40 méter magas hullámfal rontott rá a környező szigetekre. A Krakatau keltette szeizmikus hullámok többször is körbefutották a Földet.

A katasztrófának összesen 120 ezer áldozata volt.

De még ez a roppant erejű kitörés is csak gyenge petárdázásnak tűnhet a szupervulkánnak nevezett tűzhányószörnyek tombolásához képest. A szupervulkán, vagy ahogyan a geológiai szakirodalomban hívják, a megakaldera olyan tűzhányótípus, amelynek egyszeri kitörése legkevesebb 1000 köbkilométer anyagot lövell ki magából.

Izzó lávafolyam hömpölyög le az Anak Krakatau oldalán Forrás: SummitPost

A vulkánkitörési skálán (VEI) a legpusztítóbb 8-as erősségű aktivitás felel meg egy-egy szupervulkáni tevékenységnek. A történelmi közelmúltból szerencsére nem ismert szupervulkán kitörés. Az eddigi utolsó ilyen esemény 74 ezer éve történt. A Toba kitörése amely a számítások szerint 2 300 köbkilométer vulkáni hamut juttatott az atmoszférába, drasztikus lehűlési hullámot okozott,

és kishíján kipusztította az emberősöket.

Még ennél is sokkal borzasztóbb következményei lehettek az észak-amerikai Yellowstone szupervulkán tombolásának.

A Yellowstone Nemzeti Park alatt egy szupervulkán szunnyad. A szuperkitörések a földtörténet legnagyobb hatással járó eseményei közé tartoznak Forrás: National Park Service

A Yellowstone Nemzeti Park alatt húzódó hatalmas megakaldera utoljára 640 ezer éve tört ki. A geológusok szerint a Yellowstone pusztító kitörése komoly hatással lehetett az ekkor bekövetkezett általános klímaromlásra, a Riss-eljegesedés beköszöntésére. Ha a Yellowstone szuperkaldera napjainkban törne ki, általános globális katasztrófát okozna, és súlyos válságba taszítaná az emberiséget.

Esélye sem lenne az emberiségnek, ha felébredne egy szunnyadó megakaldera

A Yellowstone 600-700 ezer évente bekövetkező kitörése is azonban csak apró tűzijátéknak számít a földtörténet mindmáig két legpusztítóbb szupervulkáni eseménye mellett. Ezek közül időben az első, az úgynevezett szibériai trapp-vulkanizmus a földtörténeti óidő és a geológiai középidő határán, a perm időszak végén,

hozzávetőleg 252 millió éve mért csaknem végzetes csapást a földi élővilágra.

A szibériai trapp-vulkanizmus nem egyszeri pusztító kitörés, hanem időben hosszan tartó folyamat volt, melynek során csaknem kétmillió négyzetkilométernyi területet öntött el a láva.

Ez a forrón bugyogó tó a Yellowstone szupervulkán felett fekszik Forrás: AFP

A légkörbe jutó irdatlan mennyiségű szén-dioxid illetve kén nemcsak súlyos klímakatasztrófához vezetett, hanem elsavasította a világtengert is.

A szupervulkáni aktivitás megmérgezte a légkört és az óceánokat,

azóta sem látott pusztító kihalási eseményt okozva ezzel. A perm végi kihalás során majdnem megsemmisült az akkori élővilág ebben a példátlanul nagy, súlyos ökológiai katasztrófában. A szárazföldi állatcsoportok közel 80 százaléka, a tengeri fajoknak pedig megközelítőleg a 97 százaléka tűnt el mindörökre.

A szibériai trapp-vulkanizmus globális kihaláshoz vezetett Forrás:New Scientist

Szinte csoda, hogy a perm-triász határon történt megsemmisítő hatású kihalás után újraindult az élet a Földön. A másik pusztító szupervulkáni eseménysor a P-T kihalási esemény után csaknem kétszáz millió évvel később, a kréta időszak ( 145 és 65,5 millió évközött) végén történt.

A tömeges kihalási esemény végére a világtenger üres, úgynevezett Strangelov-óceán lett. Kész csoda, hogy az élet újra fejlődésnek indult a súlyos permi katasztrófa után Forrás: Reddit

Az indiai szubkontinens a kréta kor végén még nem ütközött össze az eurázsiai lemezzel, hanem a mélyben munkálkodó tektonikai folyamatok eredményeként hatalmas szigetként sodródott északi irányba, az egyre jobban bezáródó Tethys-óceán aljazatán.

Bő hatvanhatmillió éve, a mai Dekkán-fensíkon nyíltak ki ismét a Föld tüzes szelepei.

A rendkívül hosszú ideig, csaknem ötszázezer évig elhúzódó szupervulkáni aktivitás alatt kiömlő ultrabázkus láva mintegy 1,5 millió négyzetkilométeres területet öntött el.

A Dekkán trapp-vulkanizmus csaknem 500 ezer évig tartott Forrás: Science Daily

A légkörbe jutott irdatlan mennyiségű gáz és aeroszol komoly szerepet játszott az addig uralkodó fajok gyors degenerációjában, amelyre a másfél millió évvel később történt K-T aszteroida becsapódás tette fel a koronát. Nyilván nem kell különösebb fantázia annak illusztrálására, hogy mi történne az emberi civilizációval, ha most törne ki egy szunnyadó megakaldera.

A harmadik oldalon a harmadik halálos veszélyről írunk, kattintson!