A kutatók a mamutmaradványok mellett neandervölgyiek által készített kőeszközöket is felfedeztek a helyszínen, köztük egy kézi fejszét és kaparóknak nevezett, kis kovakőszerszámokat, amelyeket valószínűleg friss állatbőrök tisztítására használtak.
A DigVentures, az Egyesült Királyságban az ásatást vezető régészeti egység tájékoztatása szerint a csapatnak még elemeznie kell a mamutcsontokat, hogy megállapítsák, vannak-e azokon neandervölgyi szerszámnyomok.
Mamutcsontokat találni mindig rendkívüli dolognak számít, de olyan régiekre és jól megőrzöttekre bukkanni, amelyek ilyen közel vannak a neandervölgyi kőszerszámokhoz, kivételes
– mondta Lisa Westcott Wilkins, a DigVentures társalapítója a LiveScience online tudományos portálnak.
A temetőt és a neandervölgyi eszközöket két amatőr kövületvadász, Sally és Neville Hollingworth fedezte fel. Nem sokkal ezután a DigVentures két kutatást szervezett a helyszín feltárására.
A régészek által vezetett munka további jégkorszaki maradványokat tárt fel, köztük finom bogárszárnyakat, törékeny édesvízi csigaházakat és mamutmaradványokat, például agyarakat, lábcsontokat, bordákat és csigolyákat,
amelyek egy sztyeppei mamutfajhoz tartoznak, és amelynek leszármazottai közé tartozik például a gyapjas mamut. A DigVentures szerint a korai sztyeppei mamutok körülbelül négyméter magasak voltak, ám a temetőben talált öt egyed kicsinek számít. Emiatt a szakértők úgy vélik, hogy a faj „összezsugorodott" a jégkorszak különösen hideg időszakában.
A tudósok szerint a helyszín körülbelül 220-210 ezer éves és valamikor az egyik interglaciális vagy meleg időszak vége felé jöhetett létre, amikor a neandervölgyiek még éltek Nagy-Britanniában.
Miután azonban a hőmérséklet lecsökkent, a neandervölgyiek délebbre költöztek.
A régészek a jövőben szeretnék kideríteni, hogy vajon miért pusztulhatott el annyi mamut egyetlen helyen. Az is izgalmas kérdésnek tűnik, hogy vajon a neandervölgyiek vadásztak-e akkoriban ezekre a vadállatokra, vagy csak a maradványaikat ásták el.