"Az európai náci üldözés elől menekülő zsidóknak szigorú bevándorlási eljáráson kellett átesniük. A zsidó menekültek kérelmét csak korlátozottan fogadták be" - derült ki az Anne Frank Ház és az amerikai Holokauszt Emlékmúzeum által pénteken közzétett jelentésből.
"Kénytelen vagyok megpróbálkozni az emigrációval, és ahogy látom, az Egyesült Államok az egyetlen ország, ahova mehetnénk" - írta Otto Frank 1941-ben egy Amerikában élő barátjának.
Frank már 1938-ban arra készült, hogy valamilyen módon elhagyja Hollandiát a családjával.
1941-ben a barátjának, Nathan Strausnak írt levelében arról számolt be, hogy 1938-ban beadta amerikai vízumkérelmüket Rotterdamban.
Azonban azt is megírta, hogy a dokumentumok megsemmisültek 1940 májusában egy bombázásban.
A friss kutatás szerint a család vízumkérelmét a rotterdami amerikai konzulátus lebombázása miatt újra be kellett nyújtani, de azt később elutasították.
A család azzal is próbálkozott volna, hogy Kubán keresztül jussanak be Amerikába,
ez a kísérlet azonban az 1941.december 7.-i Pearl Harbor elleni japán támadás, és az Atlanti-óceáni hajóforgalom felfüggesztése miatt hiúsult meg.
A személyforgalmat az 1940 őszétől kibontakozó atlanti csata,
a német tengeralattjárók jelentette veszély miatt függesztették fel.
A jelentés szerint Frankéknak mindenképpen nehéz dolguk lett volna, mivel 1939 után az üldözöttek közül évente több százezren próbálkoztak az amerikai emigrációval, ám Washington csak évi 30 ezer vízumot adott ki ebből a célból.
A vízumok elbírálása gyakran éveket vett igénybe, és nagyon sok dokumentumot - köztük születési anyakönyvi kivonatokat, házassági anyakönyvi igazolást, adóigazolásokat, támogató nyilatkozatokat, a személyeket igazoló iratokat - kellett beadni ezekhez.
A náci megszállás alá került országokban élő zsidóknak e dokumentumok hiánytalan beszerzésére többnyire esélyük sem volt.
Az 1942. januári Wannsee-konferencia után, amelyen a nácik elhatározták a zsidókérdés úgynevezett végső megoldását, azaz a megszállt országokban élő zsidó lakosság haláltáborokba hurcolását és fizikai megsemmisítését,
az európai zsidóság halálos veszélybe került.
A bevándorlási feltételeket azt követően sem enyhítették lényegesen,
miután 1944-ben a szövetséges államok politikai vezetőihez eljutottak az Auschwitz-jelentések,
a náci haláltáborokban folytatott iparszerű tömeggyilkosságok bizonyítékai.
(Nagy-Britannia sem engedélyezte az üldözött európai zsidók számára a háború idején még brit mandátumterületnek számító Palesztinába való emigrálást.)
Az új kutatáshoz most éppen ezeket a dokumentumokat gyűjtötték össze.
Otto Frank, felesége és két lányuk 1942-től kényszerült bujkálásra a megszálló nácik elől Amszterdamban, származásuk miatt. Anne Frank, aki a család kétéves bujkálását naplóban örökítette meg,
1945-ben, a háború vége előtt halt meg egy náci haláltáborban.
A holokausztot egyedül Anne apja élte túl a családból. A kislány naplója 1947-ben jelent meg először. Azóta egyike lett a világ legolvasottabb könyveinek.
(Forrás: MTI)