Vágólapra másolva!
Bári Gergely a túraautó-világbajnokságban versenymérnökként, öccse, Bári Dávid a TCR International Seriesben tulajdonostársként dolgozott Michelisz Norberttel 2017-ben. A WTCC-ben egyéni ezüstéremmel zárták a szezont, a másik nemzetközi sorozatban újonnan alapított csapatuk, a M1RA bajnok lett, versenyzőjük, Tassi Attila pedig összetettben második helyen végzett. Kőkeményen megdolgoztak az elképesztő eredményekért, mégsem szálltak el a sikerektől. Nem a pénz motiválja őket, sőt: azt mondják, csak addig maradnak a motorsportban, amíg van értéke mindannak, amit képviselnek. 

Legkellemesebb emlék 2017-ből?
BD: Amikor az első tesztre megérkezett a kamionunk, és bepakoltuk a két autót, akkor vált kézzelfoghatóvá és igazzá, hogy van egy motorsport csapatunk. Emellett a hungaroringi és a salzburgringi hétvége.

Ausztriában megjártuk a poklot Tassi Attila törésével, aztán másnap ott álltunk a dobogón egy kettős győzelemmel. A hazai versenyen meg találkozni azokkal, akik támogatnak minket, igazán felemelő volt, és igazából pont addigra lettünk igazán kész csapat.

Ráadásul három autóval mentünk, mert Norbi is beült a saját csapatának autójába, és az időmérőn szépen elverte a mezőnyt, Attika pedig megnyerte mind a két futamot. Kerek hétvége volt.
BG: Egyet se tudnék kiemelni (nevet). Alapvetően minden alkalom, amikor úgy éreztem, hogy jól megy Norbi, amikor pl. időmérőn nyertünk, amikor a leggyorsabbnak érezhettük magunkat minden szerencsétlenségtől távol, az mindig büszkeséggel töltött el.
BD: Ehhez kapcsolódóan volt még egy különleges momentum, amikor Attikával meglátogattuk Norbit a portugáliai WTCC-s versenyén. Ő versenyt nyert, mi pedig azt számoltuk, hogy akkor egymás után hét hétvégén örülhetett dobogónak Norbi, vagy a WTCC-ben, vagy a TCR-ben a M1RA miatt. Dolgoztam motorsportban sokáig, ha egyszer-egyszer összejött egy dobogó, az világsikerként volt kommunikálva, ehhez képest hétszer zsinórban egymás után átélni ezt... jó érzés.

A M1RA 2017-ben jött és győzött a TCR International Seriesben. Bári Dávid és Michelisz Norbert csapattulajdonosok (balra és középen), valamint Tassi Attila, a M1RA 18 éves versenyzője (jobbról a második) Forrás: PHOTO 4/Photo 4 - TCR International Series Facebook

Legrosszabb pillanat?
BG: A katari hétvégét kellene rávágnom, de azért volt előtte bőven, ami azt a szintet megüti. Hasonlóan vagyok, mint a jó élményekkel: amikor azt éreztem, hogy nem sikerült úgy összerakni a kereteket, nem sikerült olyan döntéseket hozni, azokat lehet kudarcként megélni.
BD: Oschersleben egyértelműen. A Hungaroringen rekord számú pontot gyűjtöttünk, több tekintetben is csúcspontnak éreztük azt a hétvégét, majd jött egy nulla pontos forduló Oscherslebenben. Ráadásul addigra több szőnyeg alá söpört probléma is előjött, és el is fáradtunk testileg, lelkileg.

Mennyire lehet szétválasztani a munkát a családi viszonytól?
BD: Mondhatnám, hogy sosem volt hangos szó a paddockban, de ez csak úgy lenne igaz, ha hozzátenném, hogy másokkal.

Vagyis vitatkoznak egymással?
BG: Olyanok vagyunk, mint a kiskutyák, mikor egymásnak esnek. Pedig csak véleményt cserélünk, diskurálunk, de kívülről nem feltétlenül így látszik.

Inkább testvérek, mint kollégák, de szinte mindenben kikérik a másik véleményét Fotó: Mudra László - Origo

Gyakorlatilag mindkettejük sorozata megszűnt, hogyan tovább?
BD: Próbáljuk összerakni a következő szezont. Az volt most a nehézség, hogy nagyon későn tudtunk meg konkrétumokat a 2018-as évről és az új sorozatról. Véget ért a WTCC és a TCR International Series is, és semmit nem tudtunk arról, hogy mi lesz a következőben. Pletykák voltak, de amíg nincs technikai szabályzat, sportszabályzat, naptár, a versenyhétvége formátuma, addig nem tudjuk, milyen autó kell, mekkora csapat és mekkora költségvetés.

Mostanában kell kiderülnie, hogy mennyire engedélyezett az autógyártó közvetlen részvétele a sorozatban és milyen formában, mi melyik gyártóval képzeljük el a jövőnket, és természetesen az is, hogy mi lesz Norbival.

Tudom sokan azt hiszik, mi erősek vagyunk, bajnok lett a csapat, ott van Tassi Attila, a legjobb junior versenyző, ott van Michelisz Norbert, a világ legjobb túraautó-versenyzője, indulnak, és nyernek is megint, kész. De ez nem így van.

Ráadásul a kifelé sugárzott erő nem biztos, hogy minden esetben pozitívumot jelent.

Mindkettejük sorozata megszűnt, nagy az esély a még szorosabb közös munkára Fotó: Mudra László - Origo

Ezt hogy érti?
BG: Mint például a valóságshow-kban: aki a legerősebb, azt általában kiszavazzák. Vannak környezetek, amikben nem mindig jó, ha egy közösségben valaki túl erős vagy annak tűnik.

Visszatérve arra, amiket Dávid mondott: ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem biztos, hogy 2018-ra is megmarad a Honda, Tassi, Colciago plusz Michelisz felállás a M1RA-nál?
BD: Egyáltalán nem biztos. Nyilván, mint kategóriabajnok csapat, érkeztek olyan megkeresések, hogy pilóták szeretnének nálunk versenyezni, rendelkeznek az induláshoz szükséges költségekkel. Ez alapvetően megtisztelő, de a kérdés az, hogy velük tudunk-e a bajnokságért küzdeni. Ezek a tárgyalások, megbeszélések folyamatosan zajlanak.

Sajnos az sem garantált, hogy Tassi Attila nálunk folytatja a karrierjét, nem tarthatjuk kalitkában.

Hiszen lehet, hogy máshol jobb lehetőségei lennének, jobb anyagi körülmények között versenyezhetne. Büszkék vagyunk, rá hogy ilyen kiváló pilótát neveltünk ki, aki más csapatok számára értékes lehet.

A profit vagy a bajnoki cím a fontosabb?
BD: Az életben maradás. Én úgy hallottam, és azt is tapasztalom, hogy a második év még nehezebb is, mint az első. Az elsőben túlvállaltuk magunkat anyagilag és emberileg is, a második évnek arról kell szólnia, hogy talpon maradjunk, hogy a csapat együtt maradjon, az embereinknek megélhetést, munkát és megfelelő kihívást tudjunk biztosítani.
BG: A pénz sosem cél.

Addig csinálják, amíg van értéke a munkájuknak Fotó: Mudra László - Origo

Ironizál?
BG: Nem, komolyan mondom.

Az autóversenysport azért sajnos nem erről híres Magyarországon.
BG: Sajnos igen, mert az autóversenynek azt a fajta szépségét, amiről én beszélek, elmossa egy másfajta mentalitás. De ettől függetlenül,

amikor mi valamit csinálunk, abban soha nem az van, hogy mennyi pénzt lehet vele keresni.

Ha valami motivál, és szereti az ember, akkor egy idő után jó lesz benne, és az úgyis hozza magával az anyagi javadalmazást.
BD: És akkor el kell gondolkodni, hogy miért csinálsz olyat, ami mások számára nem érték.
BG: Igen, akkor az már inkább egy hobbi. Mi szeretjük a motorsportot, mert kézzelfogható az eredmény, egyértelmű a visszaigazolás, intenzívebb a hagyományos értelemben vett mérnököléshez képest. Ezért csináljuk. A pénz meg egy eszköz hozzá, természetesen szükség van rá, de nem ez az elsődleges.

Ha Michelisz versenyezni fog, akkor egyértelmű, hogy ön lesz a mérnöke?
BG: Egyáltalán nem.

Sőt, most, hogy van M1RA, nem gondolnám, hogy úgy tudom a leghatékonyabban tolni a Michelisz név szekerét, hogy mellette állok.

Lehet az is, hogy esetleg nagyobb szerepet vállalok a M1RA-ban.
BD: És persze nem csak az autósportról szólhat a M1RA. Van itt egy maroknyi hasonló értékekkel rendelkező, közös nyelvet beszélő, célokat, határidőket teljesíteni tudó és valódi csapatot alkotó, kiváló szakember, főleg járműmérnökök. Ha nekünk egy holdjáró finanszírozását sikerül megoldanunk, akkor a Holdra fogunk eljutni velük.

De addig is az a fontos, hogy úgy érezzük, tényleg minden tőlünk telhetőt megtettünk a céljainkért.