Nincs húzónév az idei Könyvhéten

Május 31-én délután Kovács András Ferenc nyitóbeszédével indul a 78. Ünnepi Könyvhét, amelyen most a kiemelkedő, reprezentatív művek helyett inkább a kisebb kötetek uralkodóak. A 342 új könyv közül John Lukacs, Oravecz Imre és Jókai Anna új könyvét ajánlja az olvasók figyelmébe Tarján Tamás irodalomtörténész.

Az idei Könyvhét könyvújdonságai között valóban nincs újabb Harmonia Caelestis, sem Párhuzamos történetek, sőt, a Für Elise régen várt második részét sem vehetjük kezünkbe, de az irodalombarátoknak így is van mi közül választani. Az idei év a rejtettebb íróké - most alkalmunk nyílik figyelni azokra, akiket máskor a "nagy művek" mellett nem vennénk észre. Az [origo] ajánlata a 78. Ünnepi Könyvhétre: mely könyvek mellett nem érdemes elsiklani idén?

A Könyvhét egyik nagyágyúja a Hajnóczy Péter összegyűjtött írásait tartalmazó Osiris-kötet. Hajnóczy a magyar prózát a 70-80-as években teljesen megújító generáció "ködlovagja" (Mészöly Miklós kifejezése), korai halála miatt ouvre-je sovány, mindössze négy könyvet írt, ezek mindegyikét - A halál kilovagolt Perzsiából című kisregény félretett előzményével együtt - tartalmazza az új Osiris-kiadvány.

Oravecz Imre Ondrok gödre címmel szerteágazó, sokszereplős családregényt írt a 19. századi Magyarország paraszttársadalmáról. Jókai Anna az 1998-as Ne féljetek után most új regénnyel jelentkezik: a Godot megjött Beckett drámájának alaphelyzetére utal vissza. Jókai Anna rajongóinak minden bizonnyal tetszeni fog Takács Zsuzsa novelláskötete is: az írónő, aki költőként hosszú évek óta a kortárs irodalom élvonalába tartozik, most A megtévesztő külsejű vendég címmel első prózakötetével jelentkezik. Tóth Krisztina éppen előző évben mutatott be hasonló, műnemek közötti váltást, nála ez nagyon jól sült el. Takács Zsuzsa versesköteteibe ékelődtek már hosszabb szövegek, ezek pedig azt sejtetik, ő is ismeri a próza nyelvét.

Valóban sok verseskötet lát napvilágot idén a Könyvhétre időzítve, például az idős Juhász Ferenc új verseskötete (Halandóság-mámor, Tiszatáj), Mesterházi Mónika összefoglaló gyűjteménye (Sors bona, Osiris), a játékos Rapai Ágnes friss versei (Mindenhol jó, Novella) vagy Nádasdy Ádám új kötete (Az az íz, Magvető). Érdemes bővíteni könyvtárunkat a pozsonyi Ab-Art kiadó Tandori Dezső- és Tolnai Ottó-válogatáskötetével. A verseket mindkét esetben tanulmány kíséri. Most egyébként valóságos Tolnai-Tandori-dömpingnek lehetünk tanúi: a Költők disznózsírból című legutóbbi könyvéért Magyar Irodalmi Díjat kapó Tolnai Ottó legújabb prózáit A pompeji szerelmesek című kötetben olvashatjuk, a Feljegyzések a vég tónusához viszont az író Bácska és Bánát vidékéről elmélkedő esszéit gyűjti össze.

Tandori Dezső saját maga által illusztrált új műve játékos ígéretet tesz az életmű megmagyarázására: A komplett tandori - komplett eZ? című kötet rajzos életrajz, filozófiai alapvetés, ars poetica egyben - medvékkel és verebekkel. A lovi sem marad ki: a könyvheti kínálat harmadik Tandori-könyve a Bűnös-szent lófogadás címmel a régi magyar szerencsejáték, a lóverseny világába vezet le bennünket. Az irodalmi életet figyelemmel kísérők számára izgalmas lehet, hogy a Kalligramnál megjelent Németh Gábor új regénye A tejszínről címmel, amely folytatása is, ellenkönyve is a vihart kavaró Zsidó vagy? című előző regénynek. Kornis Mihály "anya-könyvvel" jelentkezett, üdítő ellentéteként az apákkal terhelt magyar irodalom főáramának. Az Egy csecsemő emlékiratai önéletrajzi mű CD-melléklettel, sok fényképpel és személyes dokumentumokkal.

Az antológiák azért praktikusak, mert mintha nem egy, de tucatnyi kötetet vettünk volna. Idén is több "12 in 1"-könyv lát napvilágot, ezekből a két legérdekesebb a Magvető Berlin-antológiája, illetve a Hogy írunk mi? című könyv. A "Berlin, drágám. Csukja be, kérem, a szemét" címet viselő gyűjtemény 19 magyar író berlini élményeit sűríti egy kötetbe. A névsor igen rangos: Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Tolnai Ottó, Darvasi László, Konrád György - és még sorolhatnánk. Mindebből kiderül, hogy mindenki járt Berlinben; enélkül nem is lehet bekerülni az irodalmi pantheonba, más főváros nem játszik, Berlin a mi írói zarándokhelyünk.

Másfelől elgondolkodtató, hogy miként a tavalyi, Németországban megrendezett futball-világbajnoksághoz kapcsolódóan két jeles szerzőnk is megjelentetett könyvet foci-tematikában (mindkét nyelven), nem fordulhat-e elő, hogy a berlini antológiát az Ungarischer Akzent fedőnevű Németországi Magyar Kulturális Évadhoz kötődő kiadói szempontok hívták életre. Gyanúnk mellett is érdemes belelapozni a kötetbe, ezek a szerzők ugyanis akár német kiadói nyomásra is remek szövegeket képesek alkotni - mint ahogy így volt az ominózus foci-művek esetében is. A Hogy írunk mi? című gyűjteményben szintén kortárs írók és költők vallomásait olvashatjuk - ezúttal írói fogásaikról, a múzsa csókjáról és a válságokról. Érdekes kötet azoknak, akik szeretnek a kulisszák mögé kukkantani.