A pénz neme

A pénz férfihangon beszél - állítja egy angol könyv, amelynek női szerzői szerint saját nemük kevésbé ért a pénzügyekhez, és idegenkedik a gazdasági kérdésektől - de csak azért, mert azokat rendszerint rosszul tálalják. A magyar szakember szerint viszont ez nem ilyen fekete-fehér: ugyanis a nőies agy a mindennapokban sokkal ügyesebben kezeli a kasszát, mint a kockázatvállaló férfias elme - igaz, a tőzsde világában inkább a pasik mozognak jobban.

Azonfelül azonban, hogy valaki nőies vagy férfias módon áll-e hozzá a pénzügyekhez, nagyon fontos, hogy milyen mintát látott otthon ezzel kapcsolatban. "Vannak bohém családok. Aki ilyenben nő fel, az megtapasztalhatja, hogy soha nincs pénzük, amikor van, akkor viszont libamájat és téliszalámit esznek, aztán valahogy mégis mindig elboldogulnak. Ebből kialakulhat egy olyan világkép, hogy valahogy mindig lesz. Vannak ezzel szemben szegény és szorongó családok, amelyek állandóan attól félnek, hogy elszegényednek, állandóan kuporgatnak, és esetleg túl is szorongják magukat. Ilyenkor fordul elő, hogy a szegény magányos néni meghal, és kiderül, hogy milliók vannak a dunyhájában. A családi minta alakíthatja ki a későbbi szorongásokat vagy könnyelműségeket."

Szendi Gábor egy példát is említ a klasszikus pszichoanalízisből, amely meghatározhatja a pénzhez való viszonyunkat. "Ha kisgyerekkorban, amikor az ürítkezési funkciók feletti kontroll gyakorlása az egyik feladat, túl szigorúan veszik ezt a kérdést, és addig kell a gyereknek a bilin ülnie, amíg valami eredménye nem lesz, kialakulhat az, amit a klasszikus pszichoanalízis anális karakternek nevez. Az elmélet szerint az ilyen karakter kétféleképpen reagálhat a túlzott keménységre: egyrészt lehet kuporgató, fösvény, a tankönyvek úgy írják, hogy ilyenekből lesznek a bankárok, meg a gyűjtögetők. Másrészt kiválthat egy ellenreakciót, aki felnőtt korában lét kézzel szórja a pénzt. A pszichoanalízis szerint itt ugyanannak a dolognak két lehetséges megoldásról van szó. tehát ennek a dolognak ez a két kifutása lehet."

Ezenkívül a gyerekkorból hozott önbizalom, magabiztosság is közrejátszik a pénzhez való viszonyunkban. "Akinek csekély az önbizalma, az a világot félelmetesnek látja, és arra gondol, hogy elveszhet, hogyha könnyedén bánik a pénzzel. Aki viszont rendelkezik egészséges önbizalommal, az tudja, hogy időnként megengedhető egy kis pénzügyi kilengés, hiszen az illető hisz abban, hogy ez nem okoz tartós gondot. Tehát reálisan is lehet nagyvonalú az ember, nem csak irreálisan."

Kovács M. Veronika