A pénz neme

A pénz férfihangon beszél - állítja egy angol könyv, amelynek női szerzői szerint saját nemük kevésbé ért a pénzügyekhez, és idegenkedik a gazdasági kérdésektől - de csak azért, mert azokat rendszerint rosszul tálalják. A magyar szakember szerint viszont ez nem ilyen fekete-fehér: ugyanis a nőies agy a mindennapokban sokkal ügyesebben kezeli a kasszát, mint a kockázatvállaló férfias elme - igaz, a tőzsde világában inkább a pasik mozognak jobban.

Szendi Gábor, az [origo] Női Lapozójának szakértője szerint viszont nem biztos, hogy a nők kapnak könnyebben a hitelkártyájuk után, ha valamit hirtelen megkívánnak. A szakember egyébként sem tartja helyesnek, ha egy állítás ilyen kategorikusan szembeállítja a két nemet, mivel úgy véli, egy nő is gondolkodhat férfiasan, ahogy egy férfi is nőiesen.

"Általában az a gond azokkal a megközelítésekkel, amelyek a nemeket állítják szembe, hogy nem az agyműködést veszik alapul. Az igaz, hogy a férfias agy, ami a magzati élet során hormonhatásokra férfiassá vált, az másképp működik, mint a nőies agy. Azt viszont nem mondhatjuk, hogy minden férfinak férfias és minden nőnek nőies agya van, hiszen ez egy folytonos dimenzió.

A férfias gondolkodás rendszeralkotó, emiatt a tőzsdén vagy a banki szférában, ahol fontos a különböző összefüggések egyidejű átlátása, a férfias agyú embernek megy jobban az üzlet. A nőies agy viszont nagyon precíz, még az apró dolgokra is képes figyelni. Ezért van az, hogy a családokban általában a nők kezelik a pénzügyeket, ők azok, akik fejben tartják, hogy milyen csekkeket kell feladni, mennyivel tartoznak. Tehát a nők, vagyis a nőies agyú emberek ebben sokkal jobbak, mert a férfiak - egy másik vonásuk miatt - felületesebbek, nagyvonalúbbak, a kockázatokat kevésbé mérlegelik. A tőzsdén is elkél némi bátorság, hogy a bróker hirtelen bevásároljon valamiből, vagy hirtelen eladjon, amivel sokat bukhat vagy sokat nyerhet, tehát ez tipikusan kockázatvállaló viselkedést igényel. Ezzel szemben a nők biztonságra törekszenek, tehát ők feltehetően nem kezdenek el tőzsdézni, viszont sokkal biztonságosabban osztják be a családi kasszát."

A szakember szerint ugyanakkor a spórolás is inkább a nőknek megy jobban, pláne, ha valami konkrét dolog a cél.

"A tudatos tervező magatartásra inkább a női agy képes, tehát ő lesz az, akik megtakarítja a családi kasszából a nyaralás árát, hiszen tipikusan a családi élet mozgatója is a nő."

Hipomán nők, nagyvonalú férfiak

Szendi Gábor szerint a hiteleket is elsősorban a férfiak igénylik, bár azt ő is létező jelenségnek tartja, hogy egy nő képes elveszíteni a realitásérzékét, ha meglát egy divatos cipőt vagy táskát a kirakatban.

"A férfiak inkább hajlamosak hitelt felvenni, a "majd meglátjuk, majd kifizetjük valamiből" alapon. A nők ezzel szemben aggályosan kiszámolják, hogy képesek lesznek-e biztonságosan törleszteni. Viszont nagyon sok nőnél megfigyelhető, hogy bánatában, magányában sétálgat, vásárolgat a boltokban, ilyenkor szinte észre sem veszik és már le is merítették a hitelkártyájukat. Valószínűleg a férfiaknál is megvan ennek a fajta önvigasztalásnak a megfelelője, csak ők tipikusan inkább az alkoholban találják meg a megoldást. Ugyanakkor a férfiaktól elvárják, hogy nagyvonalúak legyenek, mert ez evolúciósan a ő bőkezűségüket, eltartóképességüket bizonyítja, így őket ez sarkallhatja meggondolatlan, hitelkártyás költekezésre."

A könnyelmű pénzszórás ugyanakkor kóros méreteket is ölthet; ha valaki hónapról hónapra lényegesen többet költ, mint amennyit keres, érdemes felkeresni egy szakembert.

"Nincs általános motiváció, amire vissza lehetne vezetni, miért bánik rosszul a pénzzel valaki" - mondja Szendi Gábor. "Ha egy terápiában nálam valaki ilyennel jelentkezne, akkor megpróbálnám kideríteni, mit jelent számára a vásárlás, a költés. Vagy az, amikor nem törődik azzal, hogy ki fog futni a pénzből. Lehet, hogy az illető hipomán személyiség, vagyis enyhén mániás. A hipománok a gyógyíthatatlan optimisták, mindig úgy gondolják, hogy majd jön valahonnan még pénz, majd megoldódik, majd megadjuk, tehát nem gondolkodnak előre, mert nagyon vágyvezéreltek."

Szendi Gábor szerint ez az enyhe mániás állapot sokszor a boldogtalanságban gyökeredzik. "Az illető úgy érzi, hogy neki ez jár, mert a boldogtalansága, a magányossága, a sérelmei miatt megérdemli ezeket holmikat. Ilyenkor a vágy vagy a sérelem nagysága elsodorhatja őt, és nem tud reálisan gondolkodni. Amikor ezzel szembeállítjuk, képes felfedezni magában azt a pillanatot, amikor túlköltött. Aki nem a jövőben gondolkodik, mert a jövő kétségbe ejti, hanem csak arra gondol, hogy itt és most jól akarom érezni magam, abban ezt az érzést kell tudatosítani. Ilyenkor olyan más megoldásokat kell találni, amelyek nem elszegényedéshez vezetnek, de megoldják azokat a problémákat, amelyeket korábban vásárlással csillapított."