A szélsőbal terrorral akarja ellehetetleníteni a szabad választást Franciaországban

Protesters hold banners and burning flares during a demonstration against a visit by French far-right media pundit Eric Zemmour in Marseille, southeastern France, on November 26, 2021. - Eric Zemmour, who is due to announce his candidacy for the presidential election in the next few days, made a last eventful visit to Marseille on November 26, a city he described as "the anti-example" and "disintegrated by immigration". (Photo by Christophe SIMON / AFP)

Mathieu Bock-Coté (Franciaországban divatos rövidítéssel MBC) világhírű kanadai esszéíró, szociológus a Le Figaro napilapban írta meg véleményét a folyamatosan súlyosbodó szélsőbaloldali veszélyről, amelynek az ad különleges aktualitást, hogy ez az egyre erőszakosabb, „antifának" nevezett mozgalom meg akarja zavarni a francia elnökválasztást. Elsődleges céljuk az, hogy a legsikeresebb jobboldali jelölt, Éric Zemmour kampányát a fizikai agressziótól sem visszariadva megzavarják, megakadályozzák és lehetetlenné tegyék gyűléseinek megtartását, vagy megakadályozzák azt, hogy saját aktivistái és leendő szavazói eljussanak oda. A kanadai esszéíró szerint nem is kérdés, hogy ezek az „antifák" a terror eszközéhez nyúlnak ellenfeleikkel szemben, és a sajtó néma asszisztálása mellett ezt megengedhetik maguknak, anélkül, hogy bármilyen veszély fenyegetné őket.

„Marseille-ben igazi gengszterekként viselkedtek" - folytatja MBC, utalva arra, hogy egy éttermet csak azért vertek szét, mert korábban Zemmour ott ebédelt. Most vasárnap, a párizsi régióban tartandó nagygyűlésén is el akarták hallgattatni Zemmour-t (nem sikerült, a nagygyűlés cikkünk megjelenésekor minden szónokot lelkesen ünneplő hatalmas tömeg előtt zajlik, Éric Zemmour később beszél, természetesen beszámolunk róla - a szerk.)

Balhéval, verekedéssel fenyegettek, ha Zemmour megjelenik. Sőt, volt, aki a tömegközlekedés megbénítását javasolta, csak azért, hogy Zemmour támogatói ne juthassanak el a helyszínre.

Mathieu Bock-Côté, világhírű kanadai esszéíró, szociológus Forrás: AFP/Photo12/Damien Grenon

Bock-Côté felrója a baloldali francia sajtónak, hogy az „antifák" támadásairól, fosztogatásairól, gyűlöletkeltéséről általános közönnyel, alig leplezett elégedettséggel tudósít, mintha áldozataik megérdemelnék azt, amit a szélsőbalos anarchistáktól kaptak (kiégett autók tömkelege, bezúzott kirakatok, megrongált szobrok, műemlékek, meggyalázott nemzeti jelképek, kifosztott üzletek, életveszélyes fenyegetések).

Sokan vannak ugyanis a médiában, de még a politikai osztályon belül is, akik azt mondják, hogy bármennyire sajnálatos is az erőszak, ez csak azoknak az "elfogadhatatlan" beszédeknek a következménye, amelyeket mindenféle indoklás nélkül egyszerűen, mindenkit egy kalap alá véve szélsőjobboldalinak titulálnak.

Sőt, egyesek még azt is hangoztatják, hogy minden eszköz legitim és megengedett egy olyan jelölt ellen, aki szembe mert nézni a tényekkel, és erre alapozva indított programot. Véletlenül sem a támadókat tekintik agresszornak, hanem magát az áldozatot

- mondja Bock-Côté majd hozzáteszi, hogy

képzeljük csak el azt a helyzetet, ha a „radikális" jobboldalhoz kötődő aktivisták tennék ugyanezt, azaz elmagyaráznák a televízióban, hogy a baloldaliak vagy „woke" mozgalmárok ellen a fizikai erőszak is legitim lehet, mert azok veszélyeztetik a nyugati civilizációt. Mindenki azonnal elítélné őket, és jogosan."

Kiemeli, hogy ma már a „radikális jobboldal" képviselőivel valójában nem is lehet találkozni a nagy nyilvánosságban, csak elzárt közösségekben.

Az erőszakos és kirekesztő ANTIFA mozgalom zászlója Forrás: Shutterstock

Arra is felhívja a figyelmet, hogy most is súlyosan érvényesül a kettős mérce logikája, amely mostanra már bohózattá alakította a demokráciát.

A jobboldal, ha nem azt teszi és mondja, amit a baloldal akar, akkor azonnal szélsőjobboldallá válik, eközben a baloldal a radikális (és erőteljesen iszlamizált) külvárosokban gyakorlatilag bármit megtehet, sőt, még azt is elmagyarázhatja, hogy miért legitim az általa alkalmazott erőszak.

„Önelégültek", mondja MBC, aki szerint „ez az önelégültség abban is megmutatkozik, ahogyan ez az erőszakos szélsőbaloldal kitűzte az antifasizmus zászlaját.

Az „antifák" számára ugyanis bármely konzervatív eszme képviselete vagy a nemzethez történő valódi ragaszkodás a fasizmus egyik megnyilvánulása, ami ellen bármely eszközzel fel lehet lépni.

Egy tüntetésen felgyújtott autó Párizs egyik külvárosában Forrás: AFP/Anadolu Agency/Julien Mattia

Örökérvényű és bárhol érvényes igazságra mutat rá, amikor arról ír, hogy

a tágabb értelemben vett baloldal minden esetben fasizmust kiáltott, ha az általa ellenségnek tekintett ellenfelei ellen kellett mozgósítani, ahogy azt tették például de Gaulle tábornokkal is. Nincs nagyobb ostobaság, mint azt állítani, hogy az „antifák" ellenfelei a fasiszták, és mégis gyakran halljuk ezt az ostobaságot."

A G20-as hamburgi csúcs ideje alatt a tüntetéseken az antifák kimondottan a minél nagyobb károkozást akarták elérni Forrás: NurPhoto/Markus Heine/NurPhoto/Markus Heine

A modern kori történelemben az „antifák" megkérdőjelezik azt az államelméleti alaptézist, hogy a legitim erőszak letéteményese az államapparátus. Újra divatba hozták és rehabilitálták a katonai, félmilitáris vagy épp paramilitáris szabadcsapatokat, bizonyos szempontból pedig a sokszínű társadalmat hirdető rezsimek manipulálják őket, és erőszakot alkalmaznak azokkal szemben, akiket a rezsim démonizál vagy démonizálni akar.

Nézzük a dolgokat tisztán: egy olyan rendszer, amely az ellenfeleit ellenségként démonizálja, lefasisztázza, leszélsőjobboldalizza, érzékelhetően attól sem riad vissza, hogy ellenfeleiket jogi vagy adminisztratív úton üldözze, hallgatólagosan erőszakra szólítson fel ellenük vagy nyilvános megbüntetésüket követelje, gazembernek degradálva őket. Ebben a konstrukcióban az „antifák" az uralkodó ideológia és rezsim csatlósaivá válnak, és parancsvégrehajtók lesznek, egészen odáig, hogy valakit „társadalmilag halálra ítéljenek", azaz teljesen ellehetetlenítsenek. Ők a sokszínű társadalmat képviselő rezsimek gerillacsapatai, a piszkos munka elvégzői

- fogalmaz a kanadai esszéíró.

Marseille-ben Éric Zemmour ellen tüntető és gyújtogató antifák Forrás: AFP/Christophe Simon

A nyugati világ nem tanulta meg a 20. század totalitárius rendszereiből fakadó leckét. Ha még mindig és mindenhol a már régen eltemetett fasizmus nyomait keresi (ami természetesen örvendetes dolog), akkor még mindig nem értette meg a totalitarizmus másik oldalát - mondja Bock-Côté.

A szélsőbaloldali szabadcsapatok arra emlékeztetnek bennünket, hogy a totalitarizmus vörös zászlót is visel, de sajnos még mindig azt hisszük, hogy ezt a baloldalt a legnemesebb indítékok, a legnemesebb szándékok vezérlik. Pedig dehogy. A katasztrófa nem a baloldal természetéből fakad, hanem a radikális baloldal elveinek gyakorlati alkalmazásából, abból, hogy az „antifák" bármikor lecsaphatnak öntörvényűen anélkül, hogy bármit kockáztatnának vagy botrányt okoznának.

- zárja Bock-Côté elemzését.