"Az elején még rendes vívóbemutatókat tartottunk, de ez senkit sem érdekelt különösebben. Már nem tudom kinek, talán a Hámori Jenőnek az ötlete volt, hogy miért nem kerekítünk egy hollywoodi sztorit, ahogy a filmekben szokás" - meséli Magay Dániel. "Hol a Nagy Márti, hol a Korondi Gréti ült a férjével, akit a Jenő játszott. A férjnek hirtelen el kellett mennie, és a magára maradt hölgy előtt megjelentem, én, mint hősszerelmes. Hámori fönn volt a kosárlabdapalánk tetején és onnan bőszülten, kötélen érkezett, szájában a karddal. Elkezdődött a viadal köztünk. Kértem közben a többieket, hogy segítsenek. Megjelent a Sákovics, a Rerrich, nagy jelenet, a végén egy pisztolylövéssel leterítem Jenőt. Ez volt a vége."
A vízilabdások is a körút elején fellépéskor szabályos meccset kerekítettek, de ahogy haladtak Amerika belseje felé, őket is egyre jobban megérintette a "showbiz"... "Kiugráltunk a medencéből és berugdostuk a labdákat a kapu elé, amiből valakinek csak pöciznie kellett a hálóba. Ezt nagyon kajálták" - meséli Dobai Gyula. "Ezt aztán még tetéztük azzal, hogy a medence melletti narancsfákat bombáztuk, és akkor tízesével záporozott a narancs a nézőkre" - teszi hozzá Kárpáti. A hős vízilabdaválogatott narancsokra lődözött szalmakalapos amerikai nyugdíjasok szórakoztatására? Groteszk szituáció, a magyar sportolók mégsem érezték megalázónak a helyzetet. Talán azért, mert az a magyar valóság, amelyből eljöttek, szintén elég groteszk volt...?
A sportolók több mint 300 rádió-, és 200 televíziós műsorban szerepeltek - többek között az azóta médiatörténeté váló Ed Sullivan-show-ban is. "Apám gyakran mesélte, hogy '56 karácsonya táján a teljes magyar csapat szerepelt az Ed Sullivan-showban, aminél népszerűbb műsor nem létezett Amerikában" - meséli Rerrich Béla lánya, Dorottya. Ez a műsor szegezte a képernyő elé vasárnap esténként egész Amerikát, itt fedezték fel Elvis Preasleyt, itt ismerte meg Amerika a Beatlest. "A túra maga rendkívül fárasztó volt, mert volt olyan nap, amikor két előadást is tartottunk, és utána utaztunk a következő városba" - emlékszik Takács Attila.
"Anyagilag abszolút nem érte meg a bohóckodás, mert az amatőr szabályok rendkívül szigorúak voltak, és azok nem engedtek többet napi néhány dollárnál. De a lényeg az élmény, a végig látogatott városok sora" - mondja Dobai Gyula. "Meg van még a kofferom a különböző matricákkal" - mondja Molnár Miklós is. "A lányomra hagyom, aki már Amerikában született '57 szeptemberében."
A magyar olimpikonok jártak a Fehér Házban, és találkoztak Louis Armstronggal. "New York-ban rengeteg éjszakai mulató, lokál található, ahol Amerika legjobb zenekarai játszanak. Louis Armstrong fellépését sem hagytuk ki. Amikor meghallotta, hogy ott vannak a magyarok, a szünetben meghívott bennünket az öltözőjébe. Bementünk hozzá, egy hatalmas tál tojásrántottát evett éppen. Leültetett, megkínált. Elbeszélgettünk, mert mint mondta, ő is hallott a forradalomról. Aranyos ember, nagy élmény volt a vele való találkozás" - számol be Kárpáti a jazz egyik legnagyobb alakjával való találkozásról.