Az olvasási szokások változtak meg, nem az olvasók

A Mindentudás Egyeteme idei első klubrendezvényét a néhány éve felújított Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban tartották. A könyvtárak jelenkori szerepvállalását elemző beszélgetésen részt vett Virágos Márta, a Debreceni Egyetem és Nemzeti Könyvtár főigazgatója 1978 óta, Ungváry Rudolf, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársa, Fodor Péter, az FSZEK főigazgatója, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke, valamint Kovács András Bálint, a Nemzeti Audiovizuális Archívum vezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének egyetemi docense.

Kovács András Bálint egyetemi oktatóként tapasztalja a hallgatók műveltségi színvonalának drámai csökkenését, ugyanakkor a tanulók létszámának drámai növekvését is kénytelen megélni. Az előbbi tény, Kovács mégsem gondolja, hogy közvetlen kapcsolat lenne közte és az olvasási kedv csökkenése között. Saját példájával igazolta a mondottakat: amerikai kollégák és tanárok műveltségi színvonalát látva sokkolva érezte magát, holott ők sem olvastak kevesebbet, mint egy akkori magyar diák. Pusztán arról van szó, hogy az Amerikai Egyesült Államokban más az egyetem funkciója, mint nálunk. A folyamat most kezd begyűrűzni Magyarországon. Szerinte az elitképzés évtizedei után "alapszintű kultúriskolává" kezdenek válni a magyar felsőoktatási intézmények. Az a fajta enciklopédikus tudás, ami sokáig ideálként szerepelt, mára elérhetetlenné vált. Az egyetem célja ma már nem ennek a tudásnak az átültetése a hallgatók agyába.

Virágos Márta

Virágos MártaFábri GyörgyUngváry Rudolf

Fábri György ezután felvetette: a magyar kultúra nem tűnik hátrányosabb helyzetben lévőnek, mint a dán, a párba állított arányszám mégis riasztó. Mi lehet ennek az oka? Ungváry Rudolf határozottan tagadta ennek az állításnak az igazát. A nyelvújítást például egy tucat ember vezényelte le. Virágos Márta szerint a helyzet korántsem reménytelen, csupán sokat kell dolgozni a sikerért. A könyvtárak léte szempontjából fontos, hogy becsalogassák mindazokat az olvasókat, akik eddig nem jöttek be. Hiszen ha egyszer sikerül valamilyen indokkal új közönséget bevonzani egy közintézménybe, akkor abban is joggal reménykedhetünk, hogy visszatér, esetleg másnak is utánanéz, mint amiért odajött, netán belebotlik egy őt érdeklő kötetbe, témába. A dolog jellegéből következik, hogy nem feltétlenül klasszikus könyvtári szolgáltatásokban kell csak gondolkodni. Másképp: az állam és mások által támogatott, felhalmozott érték egyszerűen nincs kihasználva.

Fodor Péter szerint nem elhanyagolható tény az sem, hogy a magyar társadalom egy részének az olvasás technikai értelemben okoz gondot. Újra visszacsatolt ezután a hazai iskolarendszerhez, hiszen ez az a hely, ahol meg kellene tanítani olvasni mindenkit. A család egy másik megkerülhetetlen tényező ebben a képletben. Egyszerű dolgokra kell itt gondolni: mesét olvasnak-e a gyerekeknek, adnak-e a kezébe könyveket, lát-e ilyen példát és így tovább. Ezek pusztán az alapok: aki itt elbukik, ideális esetben nem juthatna el a felsőoktatásba, majd tovább. A felelősség tehát közös. Fábri György mindezt azzal toldotta meg, hogy a minket körülvevő audiovizuális ingerek korszakában a NAVA-hoz hasonló intézmény megléte döntő jelentőségű lehet. Kovács András Bálint szerint valóban messzebb kell keresgélni, nem csak az olvasás szintjén, hanem egy általános kulturáltsági szinten. Ez utóbbin belül kell elhelyezni a könyvtárlátogatást, az olvasást és más kulturális tevékenységeket. A másik probléma: amikor az olvasási kedv hanyatlásáról beszélünk, akkor mihez képest tesszük ezt? Olyan időszakhoz viszonyítjuk a romló mutatókat, amikor Magyarországon a televízió még nem terjedt el, valamint a kultúrpolitika minden erejével támogatta az olvasást és a könyvtárlátogatást. A kultúra tömegesedésével a kultúra popularizálódik és demokratizálódik, azaz sokkal több emberhez jut el, így a kulturális fogyasztás szintjei szintén popularizálódni és demokratizálódni kénytelenek. A televízió, majd később az internet vált információforrássá, de az utóbbi a televíziót sosem szorítja ki a pozíciójából. A beszélgetés látszólag messzire távolodott eredeti témájától, az utánpótlás nevelésének kérdése vagy a más médiumok életünkben betöltött szerepe ezer szállal kapcsolódik a könyvtárak szerepvállalásának bonyolult kérdéséhez.

Fotók: Mayer András