Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
1956-ban megkezdődik a miskolci Déryné Színház felújítása. Mészöly Tibor színházigazgató úgy dönt, hogy a kamaraszínházban mutatja be Az ember tragédiáját, amely mű politikai okból sokáig tiltólistán volt a fővárosi színházakban. Ádámot Szirtes Ádámra, illetve – kettőzve a szerepet – Győrffy Györgyre osztotta, Évát Zolnay Zsuzsára, Lucifert Beleznay Istvánra, valamint Nagy Attilára.
Október 25-én leállnak a próbákkal.
A forradalmi történések kerülnek fókuszba, amellett kiderül: a kamaraszínház kicsi a Tragédia hatalmas szereplőgárdájának.
A direktor és a főrendező Kazimir Károllyal úgy dönt: a Bánk bánt viszik színre. Bánk szerepét Nagy Attilára osztják, aki komoly szerepet vállal a forradalmi eseményekben is, s tagja lesz a Borsod megyei munkástanácsnak is.
A színháznak „visszaadják" eredeti nevét: Miskolci Nemzeti Színház.
A Bánk bán december 10-re kitűzött bemutatóját a tüntetések miatt elhalasztják.
Bánk szerepét Győrffy György veszi át a próbákon, mert Nagy Attilát november 10-én letartóztatják. A halasztott premierre január 10-én kerül sor. Bánkot akkor Nagy Attila alakítja, mert a színész időközben kikerült a fogságból.
Az előadások a kijárási tilalom miatt késő délután kezdődtek.
A szovjet parancsnokság irányából érkező fegyverropogás még eléri a belvárost, de a színházban telt ház van.
1957. március 15-én játsszák utoljára Miskolcon a darabot.
A címszerepet akkor már Győrffy György alakítja, mert Nagy Attilát március 9-én ismét letartóztatták. Halált kér rá az ügyész, tizenkét év fegyházat kap.
A miskolci Bánk bán előadásain a közönség érzékenyen kódolta a darab áthallásait.
Ütemes, különös súlyú vastaps nyugtázta a Tiborcot alakító Szirtes Ádám panaszlását is.
Tiborc kapcsán nyilatkozza akkoriban felesége, Margit:
Mindig megkönnyezem. Mintha apámat hallanám keseregni.
1957-ben a budapesti Nemzeti Színház igazgatója, Major Tamás és főrendezője, Marton Endre a teátrumukhoz szerződtetik Szirtes Ádámot. Eleinte kisebb szerepeket kap, többször kell beugrania már futó előadásba is. Szirtes Ádám memoárkötetében írja:
Nem voltam jó beugró színész. Mindig rövid volt az idő, hogy a szerep átjárhassa a sejtjeimet. (...) leginkább a Nemzetiben kényszerítettek rá az ilyesmire, és főleg Major. Neki látni és tudni kellett volna, hogy nekem ez nem megy, hogy ez nekem gyötrelmes kínszenvedés.
Idővel nagyobb szerepeket is osztanak a színészre. A Nemzetiben eltöltött tizenhat évada alatt játszik klasszikus és modern darabokban is. Visszaemlékezéseiben három szerepet emel ki: Zubolyt Shakespeare Szentivánéji álom című darabjából, a Miskolcon is eljátszott Balgát, és Darvas József darabját, a Hajnali tűz-et. Utóbbiban egy parasztembert, Zana Ferit alakítja,
aki legalább kölcsönbe szeretné visszakapni a tsz-be beadott lovait húsvét ünnepére.
A Népszava kritikusa, Garai Tamás írta játékáról:
Igen, nevetünk Zana Ferin, amint lovait kunyerálja vissza, kedves, szeretett lovait – csak húsvétra, csak néhány napra, hogy » legyen szegényeknek még egyszer, utoljára ünnepük...« Tudja, hogy gyerekes dolog ez a ragaszkodás, hiszen lovainak jó sora lesz a tsz-ben is, de mégis... oly nehéz még egyenlőségjelet tenni az enyém és a miénk között... Nem komikus ez a szerep egy csöppet sem, csak látszatra az, s ezt a lényegében már eldöntött vívódást kell a színésznek játékában érzékeltetnie. Szirtes Ádám finom rezdülésekkel, apró árnyalatokkal fejezi ki mindezt a kettősséget, s ezért nő alakítása – ez a terjedelemre kicsiny epizódszerep – a mű teljes súlyát hordozó színészek teljesítményének színvonalára. Zana Feri új szín Szirtes Ádám művészi palettáján, jelentős állomás kitűnő fiatal színészünk felfelé ívelő pályájának útján.
A Népszabadság annyit ír:
Kitűnő színészi munka Rajz János Vidrákja és Szirtes Adám kesergő-mulató parasztja. Hogy megnőtt az utóbbi két-három évben ez a két színészünk!
Szirtes Ádám a Nemzeti Színháznál töltött éveinek felidézése kapcsán említi könyvében:
megszenvedte azt az időszakot, amíg rátalált a maga színházi gesztusrendszerére. A film árnyalatnyi rezdülésekkel dolgozik, a színpad szélesebb gesztusokat, erősebb artikulációt kíván meg.
Szirtes Ádám azt írja:
Nekem nagy terhem, batyum volt a színpadon, mert nem tudtam egyből kinyílni. (...) A film egy nap alatt elfogadott, a színpadon meg 10-15 évnek kellett eltelnie, mire a színházzal barátságba kerültem. Nem is szerelembe – barátságba.
Pestre kerülve Szirtes Ádám először egy apró albérleti szobában lakik a családjával a Pozsonyi úton. A fürdőszoba-használatért is fizetni kell; amikor a főbérlők elmennek hazulról, akkor lelakatolják a telefont.
Szirtes Ádámnak és családjának idővel az Árpád fejedelem útja 20.-ban lesz saját otthona.
A színész a Nemzeti Színházban mind jelentősebb feladatokat kap, és egyre kevésbé érzi jól magát a társulatnál. Főként a klikkek miatt.
Az egyik Major Tamás, a másik Marton Endre körül szerveződik. A helyzet Major 1961-es leváltása után sem változik. /Marad főrendező. Sz. Á./
Szirtes Ádám nem tartozik klikkekhez.
1964-ben éppen Both Béla igazgatja a Nemzeti Színházat, aki egy alkalommal közli Szirtes Ádámmal: ötödrangú színésznek tartja. Szirtes Ádám azt feleli:
Maga pedig kelés a művészet nyakán!
Hét évük lesz még így együtt, akkor majd Marton Endre váltja Both Bélát a pozícióban.
Színházi feladatai mellett Szirtes Ádám folyamatosan filmezik, legtöbbször szegény sorsú embereket formál árnyaltan. 1955-ben született leánya, Ágnes olykor elsírja magát, hogy az ő híres édesapja mindig rongyokban szerepel a filmekben. A színpadon pedig gyakran játszik lesajnált kisembert.
Szirtes Ádám 1965-ben a Háry Jánost forgatja.
Éppen rossz az autója, ezért fess huszárként, csákóval a fején, karddal az oldalán szállt fel a buszra, úgy ment haza a forgatási szünetben. Leányának nagy a boldogsága.
1973-ben Marton Endre Szirtes Ádámra osztja a tűzoltó szerepét egy orosz rendező által színre állítandó Revizor-előadásban. Marton azt mondja: az orosz kérte őt a szerepre. A másodrangú feladat megakadályozná a színészt egy filmes munka zavartalan elvégzésében.
Szirtes Ádám tisztázza az orosz rendezővel, hogy igazgatója valótlanságot állított.
Marton Endre fegyelmivel fenyegeti, majd feljelenti a Budapesti Pártbizottságnál. Szirtes Ádám személyesen megy el a Pártbizottságra, elmondja a valóságot, majd
a Pártbizottságon jelenti be: felmond a Nemzeti Színháznál.
Szirtes Ádám már 1971-ben eljátssza vendégként Szigligeti Ede A cigány címszerepét a Déryné Faluszínháznál. Alakításáról írja Barabás Tibor a Film Színház Muzsikában:
Szirtes Ádám nagyra nő itt a hirtelen bánatban és a váratlan örömben. Ez a színész tudja az elhallgatás idejét, a csend cezúráját, az érzések szívszorító szüneteit, tudja, érzi, éli a szerepet, a cigánnyal ő szól, ő sír, ő lélegzik, ő zihál, ő vergődik és ő nevet fel keserűédesen; majdnem sírva. Olyan igaz, olyan hiteles mindig és mindenben, hogy még a műdal is igazzá válik az ajkán. Az „Eltörött a hegedűm"-et nem is énekli, inkább mondja, a versszövege is részévé válik a szerepnek, eszét vesztett szép lányához intézett kéréssé, könyörgéssé."
Csanádi György közlekedésügyi miniszter is megtekinti az előadást a Győri Vendégjátékon, s az azt követő koccintáson azt mondja: Szirtes Ádámot fel kellene hozni Budapestre.
Szirtes Ádám akkor még a Nemzeti Színház tagja, ellenben 1974-től már a győri Kisfaludy Színházé.
A következő évadtól már csak félállásban, mert igazgatója sokallja a fizetését. Akkor a pécsi színháznál is munkát vállal, előbb egy uránvárosi munkásszállón lakik, majd a színészházban.
1976-ban a fővárosi Thália Színház élére kinevezett Kazimir Károly szerződteti Szirtes Ádámot. Korábban is szóba került a dolog, de Kazimir – Szirtes Ádám teóriája szerint – tartott a Nemzeti Színház vezetőinek – akik még nála is nagyobb befolyással rendelkeztek – esetleges rosszallásától.
Szirtes Ádám első feladatként László-Bencsik Történelem alulnézetben című darabjának főszerepét kapja.
Kiújuló gyomorfekélye miatt végül Inke László veszi át a szerepet.
Szirtes Ádám idővel jobban lesz.
Jelentős feladatokat kap a Tháliában, ám interjúiból is sejthető: alkalmi felépülések mellett egészségi állapota fokozatosan romlik. Ami sejthető, az sosem panasz, inkább szégyenlős félmondat. Tháliás évei alatt, 1983-ban lesz kiváló művész.
1984-ben megszületik unokája, Pálmai Anna.
1985. február 10-én ünnepli 60. születésnapját. Ezen a napon a Thália Stúdióban előadhatja az önálló estjét. Az Értől az óceánig című „életrajzi csokrot" korábbi szerepeiből, versekből, népballadákból állította össze.
Márciusban nyugdíjba megy. Nyugdíjas éveit firtató újságírói kérdésre adott válasza:
Írom a könyvemet, amely nemcsak rólam, hanem a körülöttem levő világról, a színészetről is szól. Még több időt rötyögök el az unokámmal, nyáron horgászok és babrálok a szőlőben. Szeretnék a színházban is okosan, nem kapkodva dolgozni, csak azt játszani el, ami tetszik, és amit érdemes.
Nyugdíjba vonulása után továbbra is folyamatosan játszik – színpadon, filmekben, hivatása más színterein.
1988-ban megkapja végre a Kossuth-díjat. Abban az évben televíziós portré készül Szirtes Ádámmal.
Hivatása mellett hosszan beszél benne gyermekkoráról. Mondatai olykor zokogásba fulladnak. A könnyek ellenére is távol van az önsajnálattól.
Szirtes Ádám 1989. július 27-én hal meg, a rendszerváltás hajnalán. Könyve lánya, a Kossuth-díjas színésznő, Szirtes Ági gondozásában jelenik meg 1997-ben.
Szirtes Ádámot az unokája is követte hivatásában.
Szirtes Ádám elsősorban filmszínésznek tartotta magát.
Törőcsik Mari mondta egyszer:
Parasztszínészként tartották számon Szirtes Ádámot, nem játszattak el vele olyan szerepeket – mint például a Lear királyt –, amelyeket el kellett volna játszania. Bármilyen csodálatos élete volt, bármilyen csodálatos filmeket csinált, jó volt színpadon, de az ő nagy színházi létezése egyszerűen kimaradt, és ez irgalmatlan bűn.
Szirtes Ádám száznál több filmalkotásban játszott főszerepet vagy karakterfigurát. Része volt a habitusától elütő feladatokban is, amelyeket ugyancsak hitelesen formált meg.
Akadt kritikus, aki ilyenkor elcsodálkozott, más természetesnek tartotta.
A Húsz óra, a Hideg napok, az Árvácska mellett olyan filmekben is szerepelt, mint Sára Sándor Holnap lesz fácán című nagyszerű szatírája, Gothár Péter Tiszta Amerikája, vagy éppen Jeles András 1989-ben mozikba került Álombrigádja.
Szirtes Ádám filmes pályafutásáról jelent meg tanulmány a Filmkultúra című folyóirat 1988. évi ötödik számában. Szerzője, Kőháti Zsolt sorra veszi Szirtes Ádám jelentősebb filmes munkáit. Terjedelmes értekezését a színész utolsó filmes munkájának, az Álombrigádban nyújtott alakításának elemzésével zárja. A szürrealista filmszatíra a Rákosi-korszak termelési filmjeit forgatja ki, tükröt tartva a Kádár-rendszer nyomasztó kilátástalanságának.
Szirtes Ádám egy helyi pártnobilitást, bizonyos Czuczor elvtársat alakítja benne. A szakíró összegzése azok számára is kódolható, akik nem ismerik a történetet.
Negyven év filmszínészetének – és -történetének – a summázatát látjuk. Góz Jóska foglalkozást, hivatást cserélt ugyan, de nem eszmét, világnézetet. Sok mindenben csalódott, sok mindent nem így képzelt egykor, ám azt is tudja, hogy elvitathatatlan értékek is születtek ez alatt a negyven év alatt. Felszabadulás utáni társadalomfejlődésünk folyamatosságának és megszakítottságának vitakérdésében Szirtes Ádám (...) a kontinuitásra teszi a hangsúlyt. (...) Lehetne ebben vitatkozni vele, de tisztelni érte: kell. Európai akar lenni Magyarországon, mint a hajdan Thomas Mannt üdvözlő kommunista költő, akire úgy hasonlított Szirtes Ádám a Talpalatnyi föld kubikos kalapjában.
Források:
Soós Imre: Éltem története – Színház és Mozi, 1955. augusztus 5.
Horváth Teri: Sári-gyöp – Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1978.
Ablonczy László, Márkus Béla (szerkesztők): A színész arca, Mokép, 1978.
Szirtes Ádám: Életünk, életem! – Kijárat Kiadó, 1997.
Kőháti Zsolt: Szirtes Ádám önazonossága – Filmkultúra, 1988/5. https://mandadb.hu/dokumentum/427558/1988_5sz.pdf
Arcanum Digitális Tudománytár
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár
