Segédkondás kisgyerekként, később a kommunista rendezőhallgatók négykézláb vonatoztatják, majd az egyik legnagyobb magyar színész lesz

Budapest, 1961. szeptember 15. Szirtes Ádám Kecskés Imre szerepében Barnassin Anna: Napfogyatkozás című drámájából készült színpadi mű egyik jelenetének próbáján. A darabot Pethes György rendezésében szeptember 16-án mutatja be a Nemzeti Színház Ódry Színpada. MTI Fotó: Keleti Éva

„Azért jöttem én színésznek, mert érzelmileg olyan feltöltött lettem" – írja Életünk, életem! című önéletrajzi könyvében Szirtes Ádám. A feltöltöttséghez gyerekkorától ifjú felnőttkoráig a szegény sors embert, emberséget próbára tévő történései adták a legtöbb impulzust. A Kossuth-díjas színművész ezzel kapcsolatban azt mondta: „Nekem olyan gyerekkorom volt, mint Móricz árvácskájának." Még nem volt tízéves, amikor dolgozni kezdett, de világra való fogékonyságát inkább finomították, mintsem erőtlenítették a sajátos körülmények között megélt élményei. Húszévesen, újságot lapozgatva bukkant rá a hirdetésre, amely munkás-parasztszármazású fiatalokat toborzott felsőfokú színészképzésre. A színész köszönte a sorsnak, hogy a „fényes szelek" korszakában lehetőséget kapott rá, hogy hivatására találjon, de volt szeme arra is, miként változtatták nézeteiket a korszak emblematikus figurái. Még színinövendékként játszotta el a Talpalatnyi föld című filmben a személyiségéhez közel álló, hasonló sorsú parasztfiú, Góz Jóska szerepét, ami országosan ismertté tette. Úgy került aztán a legnagyobb honi színészeink sorába, hogy rendíthetetlen igazságérzete miatt, vagy a skatulyázási kényszerek okán nehézségei is szép számmal akadtak a pályafutása során.

Szolgálat

Több disznótor nem esik a családban.
Ifj. Szvitek Ádám nincs még tízéves, amikor elmondják a szülei:

örökbe fogják adni egy gyermektelen házaspárnak.

Ígérik: jó emberekhez kerül, kocsmárosok, jómódúak, szépen öltöztetik majd, éhséget sosem ismer náluk.

Ifj. Szvitek Ádám azt gondolja: talán akkor hibázott, amikor éhségében meghúzta Bözsi húga cumisüvegét.

Amikor megérkeznek a kocsmárosokhoz, könyörgőre fogja: ígéri az édesapjának, ha velük maradhat, cserébe elmegy szolgálni. Édesapja rábólint.

Ifj. Szvitek Ádám tehenészbojtárként kezdi a félkarú Szántainál.

Bikaistállóban alszik, hajnalban kitrágyáz, csutakolja az állatokat. A családdal reggelizik, majd a félkarú Szántaival kihajtják a bikákat a legelőre. Egyszer megrúgja egy bika ifj. Szvitek Ádámot a csutakolásnál, kirepül az istállóból. Csontja nem törik, pár napig sántít, attól fogva jobban ügyel magára.
Tavasztól őszig tart a szolgálat.
A szülei kikérték az iskolából a fiút, a tanító kiadta. A napi koszt mellett fél zsák tiszta búza és fél zsák rozs a fizetsége, amit ősszel meg is kap. Akad mindjárt másik szolgálat. A nagy bajuszú, kedélyes Suvada bácsi mellett lesz kanász.

Emberséges ember Suvada bácsi, a kis kanászt is meghívja stampedli császárkörtére reggel a kocsmába, amikor indulnak hajtani.

Itatja, szép szóval vigasztalja akkor is, amikor a gyerekembernek ezért, vagy azért megsajdul a szíve és elríja magát.

Vannak víg napjaik is, disznóvágás idején főként.

Minden portán hurkával, kolbásszal, sültekkel kínálják a falu disznóira ügyelő kanászokat.

1960. A Magyar Rádió 1-es stúdiója, Horváth Teri és Szirtes Ádám színművészek Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Diskurzus

Ifj. Szvitek Ádám tizenegy éves koráig kanászkodik Suvada bácsi mellett. Akkor Suvada bácsi öregségre hivatkozva visszaadja a kanászi megbízatását.
Akad Ádámnak új szolgálat, s mikor az véget ér, lesz másik.

Olyat nem szolgál többet, mint Suvada bácsi. Mindnek kérgesebb a szíve.

Ifj. Szvitek Ádám egy alkalommal az édesanyjával találkozik össze, amikor az asszony fát hoz az erdőről, a fiú meg esedékes gazdája teheneit legelteti.

Alsónadrágban legeltet, mert a nadrágját megette éjjel egy kelekótya tehén.

Kéri anyját, hozzon neki új nadrágot, de azt kapja válaszul: kérjen a gazdájától. Anyja már indul is tovább, rákiált a fia:

Álljon má' meg kicsit beszélgetni!

Anyja azt feleli:

Dehogy állok, nem érek én rá itt veled diskurálni.

Ifj. Szvitek Ádám majd felnőve megkérdezi az édesanyját, nem volt-e lelkiismeret-furdalása, amiért ott hagyta őt akkor egy szál kisgatyában.
Az anyja azt fogja felelni:

Má' mé' lett volna? Te má' akkor etté', a kicsik még nem, siettem hozzájuk haza. Ha akkor megállok, a batyut is le kellett vóna tennem, és azt te meg nem tudtad vóna fölsegíteni, mert nehéz vót.

A felnőtt fiú azt érzi majd akkor: igaza van az édesanyjának.

Tojások

Ifj. Szvitek Ádám egy alkalommal két-három hónapot tölt szolgálat nélkül. Tanítói segítenek neki behozni valamennyit az iskolai elmaradásából.

Újra szolgálatban van már, amikor megtudja: elérkezett a negyedik elemisták vizsgaideje.

Otthagyja kis időre a szolgálatot, hazaszalad, édesanyja mindjárt zavarná is vissza. Mikor megtudja, hogy a fia csak vizsgázni szeretne, akkor ad neki öt tojást. Mondja a fiának:

adja oda a tojást a tanítónak, hátha azzal meglágyítja, s átengedi a vizsgán.

Az iskolában Mitgondúsz tanító úr gyengéden megfogja a vállát, kivezeti a teremből, s azt mondja neki: vigye csak haza a tojást. Hozzáteszi:

Ádám fiam, neked nem kell vizsgáznod, mert te nagyon okos gyerek vagy.

Ifj. Szvitek Ádám hazamegy, elmondja az édesanyjának, hogy mi történt. Szidja az asszony Mitgondúsz tanítót, amiért kevesellte a tojásokat, ad még ötöt a fiának. Mitgondúsz tanító bácsit elönti a méreg, amikor ifj. Szvitek Ádám ismét benyit a terembe. Kipenderíti maga előtt a folyosóra. Ott néz szúrósan a szemébe:

A szakramentomodat! Hát, mitgondúsz te, mi? Nem megmondtam, hogy irtó okos vagy?! No, tűnj innen, de rögtön.

ifj. Szvitek Ádám sok évvel később érti meg: Mitgondúsz tanító nemcsak az osztályátlagot féltette, meg a saját állását – ha rákérdeznek, miként lehet, hogy négy év után alig tud valamit az egyik diákja –, hanem

átérezte a Szvitek család végtelen szegénységét is.

Így esett, hogy ifj. Szvitek Ádám vizsga nélkül végezte el a négy elemit.

Petróleum

Tizenkét éves, amikor a szülei summás munkára küldik. Két magakorú társa tart vele, s persze idősebbek is. Vagonnyi embert visznek Mesterberekbe, egy Vértes völgyében elterülő gazdaságba. Így-úgy kipucolt juhhodály a szállásuk. A munka az, ami éppen van, sosem könnyű. Dolgoznak, esőben, hőségben.

Mikor egy felnőtt társukat megüti a guta a tűző napon, az ispán a három gyerekemberrel ásatja ki a sírját.

Ifj. Szvitek Ádám árvalányhajat helyez rá, s verset is fabrikál a sorsukról. „Ti emberek, süketek, vakok, /Nem látjátok, hogy élek s vagyok, / Veletek élek, Költő vagyok, / Szenvedünk és én vigaszt adok."
Felnőve majd úgy látja: rossz, egyben szemtelenül nagyképű vers. Erényének látja akkor is: egy tizenkét éves gyerek írta.
Egy nap édesapja látogatja meg Mesterbereken. Kérdi apját: miért ilyen nehéz a sorsa a magukfajtának?

Apja azt mondja: ez mindig így lesz, hacsak nem történik valami.

Majd mesél a fiának a nemrég lezajlott oroszországi forradalomról. Inti: másnak erről ne beszéljen.
Ifj. Szvitek Ádám megtetvesedve érkezik haza az idénymunkából. Édesanyja petróleummal irtja ki az élősdieket. Aratás ideje van, ifjabb és idősebb Szvitek Ádám egy cséplőgépnél kapnak munkát. Portáról portára járnak, id. Szvitek Ádám édesapjának, Vörös Ádámnak udvarába is betérnek dolgozni.

Vörös Ádám úgy tesz, mintha fia, unokája idegenek volnának.

A cséplés végeztével id. Szvitek Ádám fia keresetéből ruhát csináltat a gyereknek. Új bakancsot is kap, sarkán patkóval. Élete első csináltatott ruhája, vadonatúj bakancsa. Boldog.

Hamarosan a petróleumszag is elpárolog a bőre alól. A következő tavaszon ismét Mesterbereken summás.

Aranyos csacsogás

1938-ban id. Szvitek Ádám pesti munkái során megismerkedik egy bőrdíszművessel. Az agglegény bőrös ráveszi: adja mellé inasnak az egyik fiát.
A tizenhárom éves ifj. Szvitek Ádám öt évig marad a bőrösnél.

A szakmát nemigen tanulja, főleg a háztartásban kap munkát: főz, mos, takarít.

Egyszer megmenti az egyik, gázcsőtörés miatt bajba került Taksony utcai szomszédasszony életét. Másnap az asszony öt pengővel jutalmazná,

a fiú nem engedi, mert az életnek nem lehet ára.

Ifj. Szvitek Ádám legnagyobb szórakozása a bőrösnél a rádióhallgatás. Abban hallja a Tacskó című darabot.

Megérinti a főszereplő, Mészáros Ági művésznő aranyos csacsogása.

A bőröstől szabadulva a Schweitzer cég Városház utcai üzemében kap munkát. Egy asszony pár nap alatt megtanítja mindarra, amire a bőrösnek öt év is kevés volt. A Mogyoródi út környékén bérel szobát egy asszonytól, akinek a férje börtönbüntetését tölti egy tizenhárom éves gyereklány megerőszakolásáért.

Az asszony nem éppen szemérmes a fiakorú bérlőjével. Kedvelik a Százados úti bárcások is.

Ám egy nap kiszabadul a férj, akkor mennie kell a lakásból. Leépítés kezdődik a Schweitzer cégnél is: háború van, anyaghiány. Ifj. Szvitek Ádám hazaköltözik Sápra. Egy ideig Pesten vállal munkát bejáróként, építkezéseken.

Fegyverdörrenések

A tizenkilenc éves ifj. Szvitek Ádám 1944 tavaszától a fővárosi Thék Endre utcai cipőkrém-, szidol- és festékkészítő üzemben dolgozik segédmunkásként.
Ott is bejáró. A vonaton elhúzódik a többi utastól az üzemben rárakódott szag miatt.

Az üzem egy zsidó emberé, de egy nap kövér nyilas lesz a gazdája.

Munkahelyéhez a Tisza Kálmán téren (ma II. János Pál pápa tér) át vezet az út. Egy nap azt látja, hogy a téren nyilasok tépkedik le az összeterelt zsidók láncait, gyűrűit. Matatnak a nők retiküljeiben, kutatnak a férfiak tárcáiban.

Ifj. Szvitek Ádámnak aznap nehezen megy a munka.

Hazafelé azt látja, ahogy nyilasok és német katonák terelnek ki zsidó családokat egy Népszínház utcai házból az utcára. Ifj. Szvitek Ádám kapualjba húzódva figyeli a jelenetet. A háztető magasából hirtelen fegyverdörrenések, egy német a hasához kap, összeesik. A németek és a nyilasok gépfegyversorozatokat eresztenek az utcára terelt emberek közé. Pár német, néhány nyilas pedig beront a házba. Ifj. Szvitek Ádám a kapualjban igyekszik megbújni.

Tétova léptekkel indul meg felé egy vékony, szemüveges öregember. Mielőtt a kapualjhoz érne, elvágódik.

Ifj. Szvitek Ádám próbál benyitni a kapun, de az zárva. Ököllel kezdi ütni.
A kapu kinyílik, a fiú félájultan zuhan el a lépcsőházban.
Mikor magához tér, a kapu még mindig tárva. Látja, ahogy a nyilasok halomba rakják az agyonlőtt civileket. Hamarosan véres arcú fiút vezetnek ki az egyik házból. Inge megszaggatva, azon is vérpecsétek. Egyike lehet azoknak, akik rálőttek a különítményesekre. Az utcán elengedik, mosolyogva indul el az úttest közepén. Távolodik, közben egy nyilas és egy német veszi célba.
Amikor a fiú hazaér Sápra, elbeszéli családjának a látottakat. Apja hitetlenkedik, majd leteremti a fiát, mert ott is veszhetett volna.

Ifj. Szvitek Ádám zokogni kezd, alig tudják elcsitítani.

1965. Gyulai Várszínház, Szirtes Ádám és Szoboszlay Sándor színművészek, Sárközi György: Dózsa című drámájának próbája Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Szánkó

Id. Szvitek Ádám a háború utolsó szakaszában bunkert épít a családjának.
Ádám fia közben behívót kap, de nem engedi bevonulni a gyerekét.
Egy nyolcgyermekes szomszéd is Szvitekék bunkerében kap menedéket.

Befogadnak oda egy, az arra terelt menetből kikerülő idősebb zsidó embert is, Miksát.

Maguk között inkább Miska bácsinak hívják.
Szvitek Pista egy alkalommal „kölcsönvesz" egy nyilas egyenruhát, abban keresi fel a fővárosi csillagos házban Miska bácsi családját, hogy megtudja, élnek-e. Élnek, s majd túlélnek.

Befogadják még a bunkerükbe a sápi Baranyi Gyula prímást is a családjával.

Egy nap remegni, mozogni kezd a bunker. Aztán csend lesz.
Id. Szvitek Ádám kikukucskál a bunkerből, gránát robban mellette, földdel teríti be, de légnyomással átvészeli a dolgot. Hamarosan orosz katonák bukkannak fel a bunker szájánál, kérdezik: „Fasiszt jeszt?" Erre a prímás és a családja rémült óbégatásba kezd, mire az oroszok nevetve odébbállnak.
Az első fegyverzaj nélküli napon Miska bácsi elkíséri a légnyomást kapott id. Szvitek Ádámot az oroszokkal érkezett románok katonaorvosához.
Közben a három Szvitek fiút román katonák viszik magukkal.

A maguk bázisán kezdenek készülni a kivégzésükre. A fiúk magyarul tiltakoznak: ők nem nyilasok!

Az egyik román érti a nyelvet, súg valamit a tisztjének. A románok hezitálnak, miközben felbukkan Miska bácsi. Az öreg németül beszél a tiszttel, azt mondja, a foglyok nem fasiszták, hanem kommunisták. A tiszt parancsot ad a katonáinak, akik hozzák is a sápi embert, aki feljelentette Szvitekéket. A tiszt leköpi, majd kirugdossa az utcára.
Pár nappal később Buda is elesik.

Akkor a Szvitek fiúk szánkón húzzák Miska bácsit a házig, ahol magához ölelheti a családját.

A szánkót id. Szvitek Ádám kerítette. Ezért is, meg másért is, ifj. Szvitek Ádám azon gondolkodott – míg húzták hegyen-völgyön át, halottakkal megrakott szekerek között Miska bácsit –, hogy milyen nagyszerű apjuk is van nekik, Szvitek gyerekeknek.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!