Akit szovjet katonák vallattak, a kommunisták a színházából is kitiltották és élete utolsó 11 évében betegágyában feküdt

Sztárfotó 1946-ból

Mezei Mária egyike volt a honi színháztörténet legnagyobb drámai színésznőinek. Ám ritkán kapott drámai szerepet. Pedig eredeti egyénisége, személyiségének lírai és drámai vonásai, a színészi átlagot meghaladó műveltsége is predesztinálta erre a szerepkörre. Amikor tehette, bizonyította: képes az összetettebb hősnőket is olyan árnyaltan, emberi mélységeiket feltárva megformálni, ahogy a franciás kokottok, vampok sorát. Mely utóbbiakhoz olykor maga adott plusztartalmakat, ha a darab szerzője elmulasztotta alaposabban kidolgozni az adott karaktert. A színésznő helyzetét az is megnehezítette, hogy a háborút megelőző években „baloldali zsidóbarátnak" bélyegezte a sajtó fasizálódó része, a kommunisták hatalomra jutását követően pedig azt vetették a szemére, hogy „klerikális, reakciós". Ahogy az is tény: nem tartotta a száját, ha igazságtalannak vélt egy helyzetet; illetve akár a próba közben is hátat fordított a társulatnak, ha úgy érezte, rossz irányba halad a munka. Pályafutása nehézségei ellenére a színpadon töltött utolsó éveiben - már a Nemzeti Színház vezető művészeként -, főként olyan darabokban játszott, amilyenekben mindig is játszania kellett volna.

Út a Tátrába, idegeit pihenteti

Mezei Mária a Maugham-darab után megszabadul a „franciás" jelzőtől.
Hamarosan két másikat kap: „baloldali", „zsidóbarát".

Mezei Mária nem politizál, vallásosságának alapja a szeretet.

Civil felvétel, 1948 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Mind mélyebben megrendítik a közélet politikai fordulatai. Nemtetszésének olykor hangot ad. Válaszul megkapja az új jelzőket, illetve megritkulnak a színházi lapok róla szóló híradásai, a megjelenő tudósítások pedig kurtábbak lesznek.
1941-ben a Film, Színház, Irodalom hetilap még fényképekkel gazdagon illusztrált, többoldalas riportban számol be Mezei Mária tátrai üdüléséről. Az 1943-ban kezdődő tátrai tartózkodásáról csak pár sor jelenik meg.
Mezei Mária 1943 nyarán a Márkus Színház – amelyben vígszínházi tagként vendégként játszik - A legszebb éjszaka című darabjának második felvonása előtt

a szünetben taxiba ül, és hazahajtat.

Mezei Mária visszaemlékezéseiben így idézi az azt követő eseményeket:

... felhúzódtam a Tátrába, ahová a háború kitörésétől kezdve mind sűrűbben és sűrűbben menekültem lelki tartást, ellenállást, harci kedvet, egészséget gyűjteni a tisztaságban és a szépségben, ami ott a hegyek között körülvett, az itthon mindjobban ránk nehezedő, fullasztó, embertelen és művészietlen áramlatok ellen...

Döntése sokakat felháborít. Anyaszínházában is.
Magyar Bálint színháztörténész, aki később maga is igazgatja majd a Vígszínházat, így idézi az esetet a Vígszínház történetét feldolgozó könyvében:

"...megkezdődik az évad, és a színésznő helyett a színház levelet kap, meg visszaküldött szerepet és orvosi bizonyítványt. Sőt a diplomatikus orvosprofesszor részéről esetleg csupán "értesítést". A színház megbízottját pedig zárt lakás fogadja, a házmestertől lehet megtudni, hogy a művésznő elutazott. Azután ügyvéd jelentkezik, és "ügyfele" nevében közli, hogy "feltehetően rövid idő múlva" el fogja árulni, hol van a művésznő, hová lehet neki levelet írni. Ugyanis "kimerültségből fakadó egészségi állapotának helyreállítása érdekében... az egyik tátrai üdülőhelyre utazott."

A Vígszínház akkori igazgatója, Hegedüs Tibor ingerültségében azt írja a színház nevében a művésznőnek:

... igen, itt Pesten rosszul mennek a színházak, itt, Pesten együtt drukkolunk és szenvedünk a közönséggel, és itt, Pesten nemigen tudjuk, hogy holnap vagy holnapután milyen darabokat játsszunk... mi is mindannyian szívesen pihentetnénk az idegeinket...

Hosszabbítások és a kék szemű idegen

A Madách Színház 1944 őszén tűzi műsorra Gerhart Hauptmann Bernd Rózáját, Kiss Ferenccel – a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnökével, a színházak „zsidótlanításának" fő szószólójával - és Mezei Máriával a főszerepben.

Mezei Mária még mindig a Tátrában tartózkodik, és hazautazása elé akadályok gördültek

– számolt be az Új Magyarság című lap 1944 szeptemberében arról, hogy miért változik az eredeti szereposztás.
Mezei Mária mindeközben heteket tölt az ótátrafüredi szanatóriumban. Majd ingázni kezd egy hotel és a szanatórium között.
Utóbb írja:

Egy hotelszoba lett az otthonom, s négy nagyszerű könyv a társam: Ady, József Attila, Babits, Karinthy. Ott fenn, a hegyekben egy kék szemű ismeretlen adott hozzá egy ötödiket: az Újszövetséget. Akkor kezdtem el olvasni, és ma is olvasom.

Békességét hivatalnok zavarja meg.

A megfelelő ember, Révész György filmje, 1959 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

A helyi, szlovák jegyző az illető, tájékoztatja a színésznőt, hogy mivel már két hónapja az országban tartózkodik, lejárt a tartózkodási engedélye - amit a jegyző nem kíván meghosszabbítani.
A szanatórium egyik munkatársa akkor a pozsonyi hatóságoknál intézi el az engedély egy hónapos meghosszabbítását. Azonban annak lejártával

a helyi jegyző csendőröket küld a szanatóriumba.

Válaszul az intézmény főorvosa igazolja, hogy Mezei Mária súlyos betegsége miatt nem szállítható. A csendőrök mégis kidobnák, de egy arra tévedő katonatiszt - Mezei Mária tisztelője – közbelép. Tartózkodási engedélyét ismét meghosszabbítják.

„Hogy került maga ide..?"

Mezei Mária 1944 márciusában, a németek magyarországi bevonulását követően levélben mond fel a Vígszínháznál.
Szlovákiában pedig 1945 januárjáig tart a macska-egér játék a hatóságok és a színésznő között. Mezei Mária közben kifogy a készpénzből, akkor 65 ezer koronáért eladja az arany cigarettatárcáját, s a feléből kifizeti hotelszámláit. Négy hónap tátrai tartózkodás után közeledik a támogatói közbenjárására újra és újra meghosszabbított tartózkodási idejének végső lejárta. Megoldáson töpreng, miközben egy nap, erdei sétája közben,

két tűz közé szorul egy tisztáson: partizánok és németek lövik egymást.

A színésznő menekül, megbotlik, felsebzi, eltöri a lábát. A baleset – főként mert a seb elfertőződik - újabb lehetőség a további, legális szanatóriumi tartózkodásra.
Az oroszok január végén vonulnak be Ótátrafüredre. A szanatóriumot a szlovák hatóságok már érkezésük előtt kiürítik, a betegeket szállodában helyezik el.
A németek visszavonulása után a szlovák csendőrök a hotel magyar lakóit egy közeli épület pincéjébe zárják.

Mezei Máriát tíz nap pincelét után hallgatja ki, veri össze egy szovjet százados.

A színésznő egyik őrétől tudja meg bántalmazása okát: a tátrai tartózkodása miatt háborgó jegyző jelentette fel az oroszoknál, mint a németek kémjét.
Mezei Máriát nem sokkal később Lengyelországba viszik.
1945. március 16-án egy front mögötti kis faluban áll meg a teherautó. A színésznőt kísérnék a katonai fogdába. A fogda lépcsőjén idegen egyenruhás fiatal katona posztol. Leinti a menetet, méregeti a foglyot. Magyarul kérdezi:

Hogy került maga ide, Mezei Mária?

Pesti zsidó fiú, minapi partizán, most tolmácsként dolgozik az oroszoknak.

Igazolja a színésznőt, megmenti az életét.

Mezei Máriát katonai teherautó viszi Kassára, onnan jut át Sátoraljaújhelyre.
A helyi kórházban fekszik hetekig. Mikor lábadozni kezd, bejárja a környéket. Beleszeret a sárospataki várba.

Diderot: Az apáca, Thália Színházban Egri Istvánnal, 1964 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Várúrnő Patakon

Mezei Mária előtt nem kétséges: túlélésében több csoda is közrejátszott. Úgy hiszi: Istennel való találkozások. Így ír erről:

1945 után én már nem csak színt akartam játszani – közölni akartam valamit. Amit megtudtam, amiről sok-sok bizonyságot kaptam.

A hazafelé vezető úton írni kezd, írásának címet is ad: Hoztam valamit a hegyekből. Arról ír, hogy a jók és tiszták többen vannak, mint a rosszak és szennyesek. Mikor befejezi a rövidke kötetet, felszabadultnak érzi magát. Boldog. Később úgy fogalmaz:

Hazahoztam a hitemet, mint egy nagy, jó szagú, meleg kenyeret, s azt éreztem, jó lenne szétosztani, mindenkinek adni belőle. Olyan erős volt bennem ez a vágy, hogy minden mást elnyomott. Színház, élet, jövő, minden eltűnt.

Tehervonaton, vagonnyi búza tetején érkezik vissza Budapestre.

Több színház is kiemelt gázsival invitálja.
Mezei azonban a hazaúton született kötetét, annak színrevitelét ajánlja a színházaknak. Az nem kell senkinek.
Mezei Mária budai lakása elpusztult az ostromban. Ismerősök segítségére szorul. Pár hét sikertelen próbálkozás után úgy dönt:

visszamegy Sárospatakra, ott beiratkozik a teológiára, s majd egyházi szolgálatba szegődik.

Jean Anouilh: Colombe a Katona József Színházban Balázs Péterrel, 1964 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Sárospatakon a színésznő megállapodik a helyi jegyzővel: tizenkét Napóleon-aranyát pénzre váltva felújítja a várat, cserébe kap a várban három szobát, melyben lelakhatja a munkálatok költségeit. Mezei Mária így lesz várúrnő Patakon Erzsivel, régi szakácsnőjével. A munkálatok miatt teológiai tanulmányai halasztódnak, ám egy napon elhatározza:

előadja a helyieknek a Hoztam valamit a hegyekből című hitvallását.

Akkoriban játsszák egy korábbi filmjét a városban, tódul is a publikum a várudvaron megtartott előadásra. A fogadtatását Mezei Mária maga idézte fel később:

A várudvar zsúfolásig megtelt, hiszen, mint később hallottam, éppen akkoriban ment a környéken egy amolyan csavaros derekú régi démon-filmem, s a jó vidéki atyafiak eljöttek megnézni közelről azt a fránya bestia pesti színésznőt! Én természetesen el akartam mondani végre a Hoztam valamit a hegyekből-t, hiszen ezért volt talán az egész. Festék nélkül, egyszerű ruhában, sima fekete hajjal léptem ki a dobogóra, s elkezdtem beszélni embertársaimnak a szeretetről, a jóságról, az igazságról... Egy ideig némán hallgatták, nem hittek a fülüknek. Aztán zajongani kezdtek. Közbeszóltak, fütyültek. Rettenetes volt a csalódásuk. Ki ez a csúnya nő? Mit prédikál ez itt nekünk? Az eső is eleredt, s végigfolyt az arcomon a könnyeimmel együtt, mert az én csalódásom is rettenetes volt.

Mindenesetre, hogy mentse a helyzetet, a végén elénekel néhány népdalt is. Szórványos taps. A színésznő a dolgokat józanul átgondolva megállapítja:

ha nem akar beleroppanni helyzetébe, az lesz a legjobb, ha visszatér a színpadra.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!