Akit szovjet katonák vallattak, a kommunisták a színházából is kitiltották és élete utolsó 11 évében betegágyában feküdt

Sztárfotó 1946-ból

Mezei Mária egyike volt a honi színháztörténet legnagyobb drámai színésznőinek. Ám ritkán kapott drámai szerepet. Pedig eredeti egyénisége, személyiségének lírai és drámai vonásai, a színészi átlagot meghaladó műveltsége is predesztinálta erre a szerepkörre. Amikor tehette, bizonyította: képes az összetettebb hősnőket is olyan árnyaltan, emberi mélységeiket feltárva megformálni, ahogy a franciás kokottok, vampok sorát. Mely utóbbiakhoz olykor maga adott plusztartalmakat, ha a darab szerzője elmulasztotta alaposabban kidolgozni az adott karaktert. A színésznő helyzetét az is megnehezítette, hogy a háborút megelőző években „baloldali zsidóbarátnak" bélyegezte a sajtó fasizálódó része, a kommunisták hatalomra jutását követően pedig azt vetették a szemére, hogy „klerikális, reakciós". Ahogy az is tény: nem tartotta a száját, ha igazságtalannak vélt egy helyzetet; illetve akár a próba közben is hátat fordított a társulatnak, ha úgy érezte, rossz irányba halad a munka. Pályafutása nehézségei ellenére a színpadon töltött utolsó éveiben - már a Nemzeti Színház vezető művészeként -, főként olyan darabokban játszott, amilyenekben mindig is játszania kellett volna.

Elénekli a Kokaint, briliáns kokott lesz, szanatóriumba kerül

Mezei Mária pesti pályafutása – Csortos Gyula patronálásával – Harsányi Rezső Kamara Színházában kezdődik 1934-ben.
Két drámában kap szerepet, az első megbukik, a színésznőre mégis felfigyel a kritika, igaz, egy helyütt becsúszik egy kis tévedés, mert azt írja a recenzens:

Mezei Ilona nevét jól jegyezzük meg!

Mezei Mária ennek is örül.

Keith Winter: Tűzvész, Pesti Színház, 1941 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Harmadik feladatát komédiában kapja, de a szerepet két nap után visszaveszik a színésznőtől. Mezei Mária kommentárja:

az egyik színházi korifeus azt mondta, hogy én csak a legsötétebb komor drámákba való vagyok, nincs bennem humor, és én ezt mind elhittem, mert aki nekem rosszat mond, annak nyert ügye van. Sírva mentem haza és panaszkodtam a fiúnak (aktuális szerelme, Sz.Á.), meg a madaramnak s a halaimnak is, lakótársaimnak a sivár, kietlen ágyas-szekrényes szobában.

Említett fiú városszerte terjeszti: Mezei Mária valójában csodálatos dizőz, egy magyar Lucienne Boyer

(A korszak egyik legnépszerűbb francia sanzonénekesnője. Sz.Á.)
A fiú azt is kitalpalja, hogy a színésznő sanzonokat énekelhessen a művészek törzshelyén, a Fészek Klubban. Ott figyel fel rá Tarján Vilmos, a New York kávéház üzemeltetője. Egy hónapra szerződteti a maga intézményéhez, harminc pengős sztárgázsiért. Azonban Tarján Mezei Mária munkába állásának napján elutazik, s a színésznő egyaránt kivívja a vendégek és a személyzet rosszallását. Ugyanis éneklésen kívül egyebekre nem hajlandó. Két dal között az öltözőjében sír, s imádkozik: teljen el mielőbb a hónap.
A hónap eltelik, s a pályáját egyengetni igyekvő ifjú – aki akkoriban már meglehetősen fárasztja a színésznőt – rábeszéli, hogy kopogtasson be ismét Bárdos Artúrhoz, a Belvárosi Színházba. Ezúttal szerencséje van. A színház Ralph Benatzky Az esernyős király című operettjének bemutatójára készül, de egy karakterszerephez – összességében egy tánc és egy dalbetét – nincs színésznőjük.

Mezei Mária elénekli Bárdos Artúrnak a Kokain című sanzont. A szerep mellé kap egy három évadra szóló szerződést is.

A bemutató után hosszú méltatások jelennek meg Mezei Mária nyúlfarknyi produkciójáról. Következő lehetőségét Zilahy Lajos Úrilány című darabjában kapja. Mennybe megy, egyben skatulyába kerül. Akit egy bennfentes a minap csak sötét drámákban tudott elképzelni, arról most így összegez egy recenzió:

Mezei Mária franciás színésznő, aki kizárólag könnyű kokottokat játszhat ugyan, de azokat remekül fogja alakítani.

Nincs műítész, aki cáfolná.

Mezei Mária előbb kedveli, aztán egyre fáradtabban játssza a kokottokat.

A Nem vagyunk házasok című bohóság kokottjának briliáns megformálása után gyomorpanaszokkal kerül szanatóriumba.

Sztárfotó 1946-ból Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

A szíve nem pisze

Miután felgyógyul, játszik tovább. Mezei Mária „kokott" időszakában is akad néhány fajsúlyosabb előadás – például Éri-Halász Meddig fogsz szeretni? című darabja (melyben pályakezdőként megbukott, később sikerrel játszik benne. Sz.Á.), Eugene Scribe Egy pohár víz című műve, Keresztessy Mária darabja, a Férfiszerelem - amelyekben lelkesebben vesz részt.
Mezei Mária utóbb írja:

Ezekbe bele lehet képzelni olyasmit is, ami talán nem is volt mindig bennük. A szerepek jó keretek voltak, ki lehetett tölteni tartalommal őket.

A többségében kelletlenül, mégis meggyőzően eljátszott szerep kapcsán sokat foglalkozik a színésznővel a korabeli sajtó. Ráadásul 1936-os első filmje után – Az aranyember – 1938-ig három további filmben is szerepet kap.

Mezei Mária a kilencszázharmincas évek második felére országosan ismert színésznő. Azonban úgy érzi: leginkább tetszetős széklábakat farag, de nem alkothat szobrot.

A Belvárosi Színházban abszolvált évadok alatt vendégként lép fel – szokott szerepkörében - szinte az összes budapesti magánszínházban. Miközben igyekszik meggyőzni a pesti igazgatókat: adjanak neki olyan feladatokat, amelyekkel közölhet valami mélyebbet is a publikummal.
Egy direktor azzal rázza le:

Sajnos, kedves Mária, a maga orra két milliméterrel piszébb annál, semhogy igazi emberi érzéseket elhiggyenek magának.

A színésznő elsírja magát, nem tudja kimondani, amit szeretne:

Csak az orrom pisze, a szívem nem pisze.

Mezei Mária 1938-ban átszerződik a Vígszínházhoz. Első szerepét Hunyady Sándor Kártyázó asszonyok című darabjában kapja. Erről írja utóbb:

eddigi színészéletem legnagyobb élménye volt ennek a darabnak egy háromperces jelenete, amit Somlay Artúrral játszottam. Azt hiszem, ilyen lehet az igazi színház."

A mélyebb tartalmú szerepek azonban még váratnak magukra.

Ugyanakkor a Vígszínház tagjaként 1939-ben meghallgatáson vehet részt Párizsban.

Siker esetén tanulmányi ösztöndíjat kaphat Franciaországban a szakmájában. El is nyeri, ám az ösztöndíjat az aktuális politikai történések miatt törlik.
Mezei Mária attól függetlenül legalább Párizst bebarangolhatná a meghallgatás apropóján. Nem teszi, mégpedig egy határokon túlnyúló aktuális szerelmi bonyodalom miatt. Zaklatott állapotában mielőbb hazautazik.

Otthonában, 1947 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

Kiadja magát, szerepekkel jutalmazzák

Mezei Mária írja egyik visszaemlékezésében a Belvárosi Színháznál töltött korszakáról, illetve első vígszínházi évadairól:

S jöttek a szerepek egymás után, a kokottok és a ledér asszonykák hosszú sora. S a „franciás Mezey" álmatag szemmel, érzéki szájjal, furcsa kalapokkal sétált Pest utcáin, görcsösen vigyázva, hogy jaj, csak ki ne derüljön a titok, hogy ő se nem franciás, se nem álmatag, s nem is démoni, hanem valami más, titkolni valóan, igen, szégyellni valóan más, mint aminek látják, vagy látni akarják. De néha a görcsös igyekezettől elfáradt. Akkor ült a Donáti utcai kislakásban, sírt, és szerette volna abbahagyni az egészet.

Depresszió közeli állapotában győzi meg a színésznőt a kor jeles színikritikusa, a Film, Színház, Irodalom című lap főszerkesztő-tulajdonosa, az íróként is működő Egyed Zoltán:

írja meg kendőzetlen őszinteséggel addigi életét.

Mezei Mária nekilát:

Nappal operettet próbáltam, este operettet játszottam, de otthon éjjel hajnalig vetkőztem. Nem érdekelt, mi lesz belőle, nem tudtam, jó lesz-e, hasznos lesz-e, csak az volt fontos: igazat mondani. Végre, végre bevallani, és nem hazudni tovább. Végre megmutatni magam, nem többnek és nem másnak látszani.

A terápiás életrajz a Tarka-barka könyvtár kisalakú sorozatának első köteteként jelenik meg. Mezei Mária születése, neveltetése körülményeitől kezdve sok egyébről is teljes őszinteséggel ír; elmondja, miként lett mind meghittebb a kapcsolata a pályára lépését ellenző, majd a lánya sikereire mind büszkébb édesapjával. Könyvében szól arról is, hogy mennyire megrázta édesapja 1938-as halála. A kötet végén leltárszerűen beszámol egzisztenciális helyzetéről is. Briliáns gyűrűket, arany cigarettatárcát, szép lakást, sas-hegyi telket, svájci, itáliai utazásokat említ.

S lejegyzi mindezek árát: keserű vonást a szája sarkában, egy el nem múló könnyárkot.

Mezei Mária már a kötet kéziratát átadja Jób Dánielnek.
Jób a Vígszínház korábbi művészeti igazgatója, aki a zsidótörvények miatt 1941-től a háttérből vesz részt a színház programjának összeállításában. Mezei Mária könyve meggyőzi a színésznő ismeretlen mélységeiről. 1941-ben a színésznőre osztja Somerset Maugham Színház című darabjában Júlia szerepét.

Ilyen sztárfotókat tettek ki az éjszakai mulatók kirakatába, amikor ott lépett fel, 1950 Forrás: Barabás Tamás - Mezei Mária könyv

A kritika piedesztálra emeli. Valaki belép az életébe, majd kilép

Mezei Mária írja utóbb a Maugham-darabra emlékezve:

Ez volt az első igazi szerepem. Ekkor éreztem először azt a boldogságot, hogy valami dolgom van a világban, nem vagyok fölösleges, hogy értelme van az evésnek és az alvásnak, a nappali nevetésnek és szomorúságnak, mert mindez azért kell, hogy este, ha felmegy a függöny és csend lesz, elmondhassak valami lényegeset, valami fontosat embertársaimnak.

Mezei Mária Júlia szerepe után több drámai műben is lehetőséget kap. Ilyen például Keith Winter Tűzvésze, vagy Illés Endre Méreg című darabja, amelyet vendégként játszik a Pesti Színházban.
Komoly siker a Madách Színházban az ugyancsak vendégként eljátszott Rebekka West Ibsen Rosmersholm című darabjában, amelyben a pályakezdő Várkonyi Zoltán a partnere.

Mezei Máriát Keresztury Dezső vonatkozó kritikájában konkrétan piedesztálra emeli.

Drámai szerepeinek szaporodása idején Mezei Mária magánéletében is akadnak drámai helyzetek. Elsősorban a Márai Sándorral folytatott, végig titokban tartott viszonya kapcsán.
Megismerkedésük pontos részletei mai napig sem ismertek.
Leblach János, Mezei Mária második férje egy vonatkozó cikkben azt meséli: a Rádióban találkoztak, s mindketten sorsszerűnek érezték a találkozást.
Annyi bizonyos – leginkább Mezei Mária írásai alapján, aki csak Valakiként említi az írót -, hogy a színésznő sokat vállalt, hogy a kapcsolat fennmaradjon az egyébként nős férfival. Megtörténik, hogy külön szobát vesznek ki egy Margit-szigeti szállodában, és a színésznő titokban oson át az íróhoz az éjszakában.
A negyvenéves írót elbűvöli a harmincas évei elején járó színésznő. Mezei Máriának imponál a gáláns, okos, csaknem tíz évvel idősebb férfi.

A színésznő úgy érzi: Márai Sándor az a férfi, akivel egy egész életet le tudna élni.

Márai azonban másként gondolja. 1945-ben már Tolnay Klári lesz felesége mellett a másik nő. A Mezei Máriával való kapcsolatnak a Sirály című filozofikus írásában állít emléket, bár ő sem nevezi meg a színésznőt. A pár éves viszony, Márai Sándor világról való gondolkodása sokat ad Mezei Máriának. A szakítás pedig megsebzi a világ történései miatt egyébként is mind zaklatottabb művészt.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!