A Rákosi-korszak, majd Nyugat-Németország ünnepelt színésznője - és Kádár János bosszúja

Violetta Ferrari
Ferrari Violetta, 1960 körül
Vágólapra másolva!
Ferrari Violetta idén lett volna kilencvenéves. Húszévesen kezdte hivatását a Nemzeti Színházban, olyan művészekkel játszott együtt, mint Timár József, Gobbi Hilda, Kállai Ferenc, illetve első férjével, Básti Lajossal. 1950-től 1956-ig egyebek között eljátszotta Miller Lujzát (Schiller: Ármány és szerelem), Hippolytát, az amazonkirálynőt (Shakespeare: Szentivánéji álom), Ophéliát (Shakespeare: Hamlet), Cherubint (Beaumarchais: Figaro házassága) és Tündét (Vörösmarty: Csongor és Tünde). 1950-től filmezett is. Határozott, de érzelmes lányokat alakított a Dalolva szép az élet (1950), a Civil a pályán (1951) című filmvígjátékokban, szemüveges egyetemi tanárnőt a 2x2 néha 5-ben (1954), Szendrey Júliát a Föltámadott a tengerben (1953). Szinte gyereklányként lett Básti Lajos felesége, akitől néhány év után elvált, s hozzáment egy mérnökemberhez. 1956-ban a Nemzeti Színház Forradalmi Bizottságának kérésére hozták el felfegyverzett második férjével a színház művészeinek káderlapját a minisztériumból. Nem sokkal később elhagyták az országot, s az ország egyik legnépszerűbb színésznője biztos volt benne: disszidálása egyet jelent a színészi pálya végével. Ám alig néhány évvel később már német nyelvterületen is komoly színészi karriert tudhatott maga mögött. Majd a nyolcvanas években pánikbetegsége miatt felhagyott a hivatásával. A rendszerváltást követően csendesen, az ünneplést hárítva költözött vissza Magyarországra. Az életét nyilvános fórumokon is szívesen elmesélte, de akkor sem tetszelgett a nemzet hajdani színpadi hősnőjének szerepében.
Vágólapra másolva!

Kimaradt szerepek, macskák, porszívócső

Nem sokkal Ferrari Violetta 1985-ös visszavonulása előtt felkérést kap Magyarországról: játssza el a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Csárdáskirálynő címszerepét. A darabot Garas Dezső rendezi. A felkérés bonyolítói még a márkában fizetendő gázsi mértékéről is megállapodnak az NSZK-ban élő színésznővel.

Aki annyit kér: színpadra lépésekor hadd borítsa fátyol az arcát, annak takarásában lépdelne le a díszletlépcsőkön. Leérve fellebbentené a fátylát.

Az elképzelés nem illik a rendező koncepciójába, a szerepet Törőcsik Mari játssza el.
Legközelebb a kilencszázkilencvenes évek elején, a Nemzeti Színházat akkoriban igazgató Ablonczy László kéri Ferrari Violettát itthoni megmutatkozásra. Az öreg hölgy látogatása című darab címszerepét ajánlja fel, amely előadásban Kállai Ferenc alakítaná Illt. Kállai Ferenc - egyebek között - Csongorként volt a Tündét játszó színésznő partnere az 1950-es években. Ferrari Violetta kedvesen fogadja az ajánlatot, majd tapintatosan hárítja, megerősíti, hogy 1985-ben végleg visszavonult.

Az 'Oh, diese Männer!' című televíziós filmben (középen), két oldalán Barbara Rütting és Marlis Schönau (Németország, 1978) Forrás: Impress Own/United Archives via Getty Images


Mindemellett a rendszerváltást követően egyre többet látogat haza.

Saját életéről készséggel nyilatkozik a sajtónak. Újságokban, televíziós megszólalásaiban közvetlen, természetes. Egyszer megkérdezik:

Ferrari Violetta azt feleli:

Beszél arról is:

A kilencvenes években többször említi: mindig abban az országban érzi magát otthon, amelyben tartózkodik. Rendre elmondja: azért előbb-utóbb olaszországi házába fog visszavonulni.

Idővel az Üllői úton vesz lakást. De még ingázik az országok között. Amikor Budapesten időzik, egy ideig középiskolásoknak ad magánórákat olaszból, németből. Aztán felhagy vele, továbbáll az Üllői útról. Budaörsön lesz parasztháza. 1997-től folyamatosan Magyarországon él.

Budaörsi szomszédokban lel új barátokra, idővel megkapja a várostól a díszpolgári címet. Egy ideig vele lakik Giovanni bátyja is, miután a férfi egészsége megromlik. Violetta ápolja, de fivére végül külhonban hal meg.
Fiai, unokái külföldről látogatják a korosodó színésznőt.
A legtöbb időt macskáival tölti. Szeret vásárolni, főzni. Porszívózni nem annyira, de az is móka.

Mókásak a macskák, ahogy meg-megtámadják a porszívó csövét.

„Édesem, ez nekem tökmindegy"

Ferrari Violetta 2005-ben, hetvenöt évesen is elvállal egy interjút. A beszélgetés során az újságíró megjegyzi:

Ferrari Violetta azt feleli:

Beszélgetőpartnere erre azt találja mondani:

Ferrari Violetta válasza:

2013-ban az író-újságíró Szenkovits Péter számol be egy internetes oldalon, hogy budaörsi otthonában meglátogatta a legendás színésznőt. Azt írja cikkében:

Ferrari Violetta 1960 körül Forrás: Arthur Grimm/United Archives via Getty Images

Kérdések, válaszok nincsenek, a szerző felidézi az életutat, majd néhány talányos, verssorszerű mondat:

Ferrari Violetta 2014. január 23-án hal meg Budapesten.

A kollégák nevében Gordon Zsuzsa búcsúztatja a Farkasréti temetőben.
Majd beszédet mond Szigethy Gábor Kossuth-díjas színháztörténész, rendező. Személyesen nem, csak a zsöllyesorból ismerte Ferrari Violettát. Beszédében felidézi a Csongor és Tünde 1954 őszén látott előadását, Tünde szerepében Ferrari Violettával, Csongoréban Kállai Ferenccel. Kiemeli Ferrari Violetta elbűvölő nőiességét. Beszél az 1955 januárjában látott Karnyóné című darabról is, amelyben Ferrari Violetta fiúszerepet, az ütődött Samu figuráját alakította. Szó esik a búcsúbeszédben további darabok mellett Vészi Endre A titkárnő című színművéről, amelyben

Ferrari Violetta hitelesen alakította a munkáslányból lett öntudatos, két nyelven beszélő, rendíthetetlenül tisztességes kommunista titkárnőt.

Szóba kerül a Gázolás című film is,

amelyben a színésznő rossz jellemű, gonosz, reakciós, manipulatív nőt játszott. Tűpontos lélekrajz volt.

A Ferrari Violetta tehetségét súlyozó szerepemlítések, az alakítások felvillantása után a történész felidézte az Érdekes Újság 1957-es januári számát is, amelynek a középső oldalpárján közzétett fotón Ferrari Violetta kávézott egy kolléganőjével Bécsben,

a fotó aláírásában egyetlen gunyoros mondat: így kínlódnak külhonban a disszidensek.

A történész azt sem hallgatta el, hogy a fotó mellett közölték Pécsi Sándor sorait is:

Végül hazajött. Szépen búcsúztatták.

Források:

Magyar Színész, interjúkötet - Szabó G. László interjúja Ferrari Violettával - felelős szerkesztő: Szenkovits Péter. Magánkiadás. Szombathely, 1997.

Ablonczy László: Régimódi színháztörténet. ÁVH-s iratokkal. Kairosz Kiadó. Budapest, 2002.

Aranykor: Ferrari Violetta - https://www.youtube.com/watch?v=z4BGY1OwHeo&t=547s

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár