A brit Steve Lazarides többek között azzal szerzett magának hírnevet, hogy az ismert utcaművészt és filmest, Banksyt gazdasági szempontból is értelmezhetővé tette a művészetkereskedelem számára. De nem csak az egyébként álnevet használó művész felkarolása, hanem a korábban perifériális, lesajnált, és gyakran a graffitivel, ezen keresztül pedig a vandalizmussal azonosított street art polgárjogának kivívása is részben az ő nevéhez fűződik. Most saját galériát működtet Londonban, amely kifejezetten street art alkotásokkal foglalkozik. A street art pedig hatalmas üzletté fejlődött, igaz, Magyarország még éppen csak kóstolgatja.
Amikor Didier Jaba Mathieu-t, egy kolumbiai származású, több országban meghívásra dolgozó és önállóan kiállító graffitiművészt a háttérről és a történeti előzményekről kérdezték, azt mondta: a graffiti már az 1970-es években trend volt, és az is marad. Bár a graffiti és a street art között nem lehet egyenlőségjelet tenni, kétségtelen, hogy a határvonal meglehetősen elmosódott.
A 'street art' kifejezés sokkal barátságosabban hangzik mint a 'graffiti', mert ez utóbbi valamiféle ellenkultúrához kapcsolódóik. A street art kifejezés ott van mindenki fejében, de amit a graffitiművészek ténylegesen csinálnak az utcákon, az adja ennek a formának az igazi esszenciáját"
– fejtegeti Mathieu.
Igaz, a street art kifejezésnek nem mindenki örült, de az arculatváltásnak köszönhetően
a hagyományos művészet-értékesítési formák és színterek számára is megragadhatóvá váltak azok az alkotások és alkotóik, melyek sokáig a periférián helyezkedtek el.
Sok graffiti kedvelő ezért tart is attól, a művészettel közvetített üzenetet is befolyásolhatja az: mostantól rideg közgazdasági szemlélettel is tekintenek számos, műfajából eredően nem ezért készült alkotást. Igaz, sok konvencionális formában alkotó művész sem ezért, vagy nem csak ezért dolgozik.
Mi a street art?
Az Origo utánajárt a kérdésnek. A kézzel festett reklámozással, dekorációs és városdíszítő festészettel dolgozó Neopaint csoporttól Jankovits Barnabás azt mondta, a graffitiből indult street art lényegében egyetlen művész, vagy legfeljebb két-három főből álló csoporthoz köthető, és félillegális alkotást jelent, amely persze utána legalizálódhat. Ennek során a művész nem csak festményt, hanem posztert, vagy más munkát is elhelyezhet egy nagyobb falon vagy közterületen, de fontos, hogy itt a saját stílusában dolgozzon. A városdíszítéssel foglalkozók ettől eltérő koncepció mentén, a megrendelő elvárásainak megfelelően, bár saját terveik alapján dolgoznak, és az épített környezet jellegével hozzák összhangba munkáikat.Az biztos, hogy míg régebben legfeljebb megtűrt jelenségnek számított az utcai képzőművészek tevékenysége, addig manapság épületberuházók, megrendelők is felismerik annak pénzre is mind jobban konvertálható értékét.
15-20 éve még minden egyes épületért külön meg kellett küzdenünk. Manapság tárt karokkal fogadnak minket a legtöbb helyen"
– érzékeltette egy interjúban a változásokat Lazarides.
Magyarországon is mind gyakrabban találkozni, elsősorban nagyvárosi környezetben létrehozott alkotásokkal. Ezek jelentős része megrendelésre készül: mind nagyobb az érdeklődés a lokális sajátosságokkal vagy akár a helytörténettel összefüggésbe hozott művészeti munkák iránt.
Az emberek mindennek örülnek, ami megtöri a falak egyhangúságát, ugyanakkor minőséget várnak. Az építtetők részéről is egyre nagyobb az érdeklődés ilyen munkák iránt. Mi magunk is dolgozunk már Franciaországban, Németországban, az előzetes terveket minden esetben egyeztetjük a megrendelővel, csak úgy indulhat a munka. Ennyiben ez eltér a street art-tól, hiszen egyrészt minden esetben legálisan végezzük, másrészt nem teljes stílusszabadsággal"
– mondta az Origonak Jankovits.
Míg napjainkban már tudatosan keresik a befektetők annak lehetőségeit, hogyan tudnának együtt dolgozni az alkotókkal, addig korábban az volt a jellemző, hogy a mű korábban elkészült és csak utána értékelték fel azt. A sokszor a művésznek csak az anyagköltségbe kerülő alkotását, nem egyszer évekkel később távolították el, például tűzfalról, amikor egy műkedvelő megvette azt. Emlékezetes, hogy
Banksy „Lány léggömbbel" című munkája 79.000 fontért (több mint 25 millió forint) kelt el egy aukción.
Azoknak a londoni épületeknek az ingatlan- illetve lakásárai pedig, amelyek ikonikus alkotások hordozói, kimutatható emelkedést produkáltak a művészek munkájának köszönhetően.
Persze a galéria mint a művészetbemutatás és a műkereskedelem egyik hagyományos színtere, a street artosokat is némileg más jellegű alkotótevékenység irányába tereli. Az is önmagában
millió dolláros üzletté nőtte ki magát, hogy a galériákban is bemutatkozó utcaművészek nem mindig önálló alkotásokat,
hanem a korábbi művekhez készített vázlataikat, a kivitelezésnél használt eszközeiket, sőt az elkészült alkotásokról készített fényképeket kínálják megvételre a művészetkedvelő közönségnek.
Magyarországon viszont még nem beszélhetünk a londonihoz hasonló művészetkereskedelemről a street art vonatkozásában. Jankovits szerint, hiába van jelen a graffiti és a falfestészet az 1960-70-es évek óta nálunk is,
manapság is inkább a dekorációs festészet kap figyelmet.
Ez viszont egy, az előzetes tervek alapján, megállapodás szerinti áron kivitelezett megbízást jelent. A fővároson kívül Kazincbarcikán volt komolyabb kezdeményezés: a szürke panelekkel zsúfolt város alkalmas terepe lenne a városdíszítésnek, ám ott munkák készítése helyett elsősorban rendezvényeket szerveznek a témában.
Bansky lett az arca annak a sokmillió dolláros piacnak, amely sok graffitiművészt abba az irányba terelt, hogy belássa: üzenet és szellemiség ide vagy oda,
műveik bizony sokat érhetnek a pénzzel is rendelkező, hozzáértő műkedvelőknek.
De arra is van több példa, hogy az utcaművészből később elismert, fősodorba bekerülő kortárs alkotó lett, vagy halála után vált népszerűvé a művészetvásárlók körében: a különleges társadalmi érzékenységű Jean-Michel Basquiat – akit Andy Warhol zseninek nevezett – Manhattan lepusztult részein készítette grafittijeit az 1970-1980-as években. Most – jóval halála után –
egyik festményét rekordáron, majdnem 111 millió dollárért értékesítették a Sotheby's New York-i aukcióján.
Azt, hogy a falak és közterek, illetve járművek díszítéséből komoly üzlet is lehet, csak az utóbbi két-három évtized hozta el. Nálunk ez egyelőre várat magára: előfordul, hogy egy-egy függetlenként ismertséget szerző street artos alkotót egy megrendelő felkér valamilyen bérmunka elkészítésére, ám annak nincs kialakult gyakorlata, hogy street artos művekkel is kereskedjenek nálunk.
Talán csak a Kálvin tér régi Fabulon reklámja lehetne ilyen, amelynek darabjait most is őrzik valahol, bár az is megrendelésre készült mű volt
– mondja Jankovits.
Az mindenesetre látszik: egyes országokban komolyan érdeklődnek a kortárs street artosok munkái iránt. Az elenyésző költséggel létrejövő alkotások egyúttal jól hozó befektetések ígéretét is magukban hordozzák.