Pofonok földje: ezt a 15 bokszfilmet látnia kell

Rocky (Sylvester Stallone és Burgess Meredith)

A boksz a mozgókép születése óta izgalomban tartja a filmeseket és a mozi (meg persze a sportág) rajongóit. A bokszfilmek időtállóságát egyebek mellett az magyarázza, hogy remek metaforát nyújtanak az élet küzdelmeire: az élet maga is egy ring, ahol naponta kapjuk a pofonokat, sőt, időnként padlót is fogunk, de újra és újra fel kell állni. A frissen debütált Creed 2 kapcsán összeszedtük az alműfaj legemlékezetesebb alkotásait, 15 filmet, amin a sportág (és megörökítési eszközeinek) fejlődése is nyomon követhető.

Requiem for a Heavyweight (Rekviem egy nehézsúlyúért, 1962)

Rod Serling (akinek a hadseregben volt némi öklözési karrierje) eredetileg a Playhouse 90 című tévésorozat számára írta a forgatókönyvet 1956-ban, majd miután annak brit, holland és jugoszláv változata is nagy sikert aratott, 1962-ben átdolgozta filmre is. A tévéfilmben Jack Palance (a brit változatban Sean Connery), a Ralph Nelson rendezte, jóval komorabb moziváltozatban Anthony Quinn alakította a bukott ökölvívót, aki nem tudja, mihez kezdjen az életével.

A film egyik érdekessége, hogy az elején látható, a főhős súlyos vereségét bemutató jelenetben az akkor még Cassius Clay néven öklöző Muhammad Ali veri meg. A beállítás emlékezetes: Ali/Clay a kamera felé ad le egy kemény sorozatot, a nézőnek így olyan érzése van, mintha ő maga kapná a szeme alá a hatalmas erejű pofonokat. Muhammad Ali 15 évvel később főszerepet játszott az életéről készült A legnagyobb ököl című filmben, Michael Mann pedig kiváló filmmel emlékezett meg a legendás bokszolóról (Ali, 2001).

Jefferson utolsó menete (1970)

Martin Ritt remek életrajzi ihletésű filmje, a sportág első fekete nehézsúlyú világbajnokának, Jack Johnson élete és az abból készült Broadway-darab alapján. Noha a főhőst a filmben Jack Jeffersonnak hívják, a többi félig-meddig stimmel: egy sportszövetség, amely nem tudja lenyelni, hogy nincs rátermett fehér kihívó, illetve a vegyes házasság, amivel kiváltotta a közvélemény haragját (a valóságban Johnsonnak több felesége is volt, és lánykereskedelemmel is vádolták).

Bár a film bokszjelenetei nem annyira lebilincselőek, de James Earl Jones és Jane Alexander Oscar-jelölt alakítása emlékezetessé teszik Ritt opusát.

A nagy bunyós (1975)

Walter Hill filmjében csúcsra járatta a sport brutalitását. A nagy gazdasági válság idején játszódó történet hőse, Chaney (Charles Bronson) a puszta öklével igyekszik biztosítani megélhetését, szabályok nélküli utcai ökölharcokon lesz sztár. Óriási pofonok, a korszak hangulatának páratlan megidézése és Bronson barázdált arca teszi emlékezetessé ezt, a szorítók világán kívüli bokszfilmet.

A nagy bunyós Forrás: Intercom

Rocky (1976)

Az olasz csődör 1976-ban jött, látott, és letarolta a világot. Bezsebelt három Oscart, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek járó díjat, megelőzve olyan mesterműveket, mint a Hálózat, Az elnök emberei vagy a Taxisofőr. Nem is szólva a főszerepet alakító Sylvester Stallone Oscar-jelöléséről, forgatókönyvíróként. Rocky öröksége megkérdőjelezhetetlen, franchise-á nőtte ki magát, szövegei, jelenetei kultikussá váltak. Igazi erőleves a léleknek, amiben bizonyosságot nyer, hogy kemény munkával bármit el lehet érni, illetve a győzelem nem mindig jelent feloldozást. Megkérdőjelezhetetlenül minden idők egyik legjobb bokszfilmje, amelyet az Amerikai Filmintézet (AFI) 2008-ban a második helyre sorolt a 10 legnagyszerűbb amerikai sportfilm listáján.

Rocky (Sylvester Stallone és Burgess Meredith) Forrás: Intercom

Dühöngő bika (1980)

Az AFI említett listájának első helyére viszont a Dühöngő bika került, ami sokak szerint minden idők legjobb bokszfilmje. Kétségtelen, hogy Jake La Motta életrajzi filmje (a boksz iránt korábban egyáltalán nem érdeklődő, de a metaforát mindenkinél jobban magáévá tevő) Martin Scorsese rendezésében, Robert De Niro kultikus, Oscar-dijas alakításában ringen kívül és belül is páratlan izgalmakat tartogat.

A hirtelen haragú, klasszis öklöző, aki agresszivitását a ringen kívül is megtartotta – egyebek mellett ettől érik össze pikáns és erőteljes drámává az összkép. A régimódi, nyers és erőszakos meccsektől kezdve, La Motta elhízott showman mivoltáig részletes betekintést nyerünk életének minden részletébe, ráadásul az igazi címszereplő is adott tanácsokat a stábnak a forgatás során, valamint felkészítette De Nirót, aki a szerep miatt meccseket is vállalt (aránya 3 mérkőzés: 2 győzelem). Sőt, La Motta úgy ítélte meg: a színész minden idők 20 legjobb középsúlyú öklözője között volt. Aki arra is képes volt a szerep kedvéért, hogy csaknem 30 kilót hízzon, majd újra formába hozza magát, hogy aztán boksztudását később más filmekben is kamatoztassa. Régi vita filmrajongók körében, hogy a Rocky vagy a Dühöngő bika a jobb bokszfilm, s erre a 2014-es A kiütés sem tudott válasszal szolgálni, amiben De Niro és Stallone kiöregedett bunyósként feszült egymásnak.

A cikk a következő oldalon folytatódik!