Mikor már pár nap használat után a legnagyobb természetességgel kerülgettem úgy a munkába igyekvő biciklistákat, mintha csak valami akadálypálya bójái lennének, eljött az idő, hogy feljebb lépjek és megtudjam, milyen, amikor ha nem is egy királykategóriás, de azért már bőven nem az alsó polcról leemelt német Pegasus kétkerekűre teszem rá az elkényelmesedett hátsómat.
Alapvető különbség az Apache-hoz képest, hogy amíg azt a csehek eleve pedelecnek tervezték, addig a Pegasus mezei bicikliként kezdte az életét, és egy kanadai gyártmányú BionX D500W átalakító szettel lett ő is akkumulátorral támogatott.
Kinézetre kezdetlegesebbnek hat,
főleg azokhoz a modellekhez képest, ahol az esztétikának adózva beolvasztották a vázcsőbe az akksipakkot, de ne tévesszen meg senkit.
Ez egy „speed pedelec”, azaz már 45 km/h-ig hagyja az elektronikája, hogy eleresszük az 500 W-nyi teljesítményt, amit itt egy 555 Wh-s Li-on akkuból nyerünk. Ha van bennünk erő, akkor e tempó fölé is tudjuk tekerni saját erőből, nekem 50km/h körülre sikerült feltornázni, de az már elég melós. A jogszabályok sem gatyáztak, hivatalosan forgalmi köteles járműnek minősül, amihez nem csak ajánlott, hanem kötelező sisakot viselni.
Ennek az elméleti hatótávja 135 km, amiből 80-100-at tényleg lehet hozni gond nélkül, főleg ha használjuk a technika lehetőségeit: nem csak 4 fokozatban képes minket támogatni, de 4 másikban
visszatöltésre is tudjuk használni a mozgási energiánkat.
Egy igazán meredek dombról lefelé jövet ez annyit számít, mintha fékeznénk, ráadásul a féket használva egyébként is automatikusan visszatöltésre kapcsol, hogy aztán később fel tudjuk használni az így nyert kilométereket.
Technika iránt fogékonyaknak garantálom, olyan jó játék lesz, hogy csak emiatt fognak minden meredek utcát útba ejteni - legalábbis nálam ez abszolút így működött. A kinézeten és a tempón kívül a technika agya is más rendszer szerint gondolkodik: itt nem a hajtókar fordulatát, hanem az arra kifejtett nyomatékot figyeli. Minél erősebben állunk bele a tekerésbe, annál aktívabban veszi ki a részét a haladásból, ráadásul itt már minden késledelem nélkül.
A nagyobb elérhető sebességhez a periféria is felkötötte a gatyát, nyoma sincs az Apache határokat feszegető fékeinek.
Elöl-hátul hidraulikus tárcsafék állítja meg valóban fáradhatatlanul
a brutál merev biciklit, amire abszolút szükség is van, amikor 40-nel zúgunk át egy kisebb kátyún. Semmi nyeklés-nyaklás, csak megyünk előre, mint egy tank, annyi különbséggel, hogy sokkal könnyebbnek érződik, mint a cseh kétkerekű társa.
Nem is annyira a kilókban jeleskedik, hanem a súlyelosztása sokkal jobb, és ez bizony ennyit számít. A lépcsőházban még mindig nem rohangálnék vele nap mint nap, de ezért egyáltalán nem lehetetlen feladat egy átlag fizikumú férfinek. A szebbik nemnek marad a földszinti tárolás megoldása, vagy a lift. Mivel az akksi egy mozdulattal leszedhető, én valószínűleg a belső udvaron hagynám egy jó lakat társaságában, mert olyankor nem sokkal tűnik többnek, mint egy átlag bicikli. Remélhetőleg.
A végére hagytam a mumust, ami az áruk. A pedelec világába belépő szintet jelentő Apache Matto E7 2 év garanciával 383 900 forintért kelleti magát, a német-kanadai házasság pedig egy 499 000 forintos Pegasus bicikliből és egy 779 900 forintos BionX szettből áll, bónusz 2+1 évnyi garanciával.
Nem, egyáltalán nem olcsó, ez tény,
de mielőtt még jönnének az ezért ilyen robogót és olyan autót veszek mondatok, gondoljuk végig újra az egész koncepciót.
Kocsmabringa nem lesz belőle, és a hátára sem kapja jókedvéből senki, mégis óriási lehetőség van benne, amit a rohamos piaci terjeszkedése nagyon jól mutat. Nem csak az idősek akasztják a lakókocsi végébe, hogy leparkolás után ezzel vegyék be a környéket. Egy nagyvárosi környezetben az autó minden, csak helyváltoztatásra nem alkalmas eszköz, amivel ha nem dugóban állunk, drága parkolót kell keresnünk. A robogó ezt a kérdést megoldja, viszont nem mindenki vágyik protektorra, bukósisakra és 60 km/h közeli sebességre.
Ha csak egy-két kerületnyit megyünk naponta, akkor ez a legpraktikusabb, illetve legolcsóbban fenntartható eszköz, amire
öltönyben/kosztümben is fel lehet ülni minden izzadtságot nélkülözve,
nulla emisszióval, nem mellesleg az egészségre tekintettel előnyös napi minimális mozgást is biztosítva - emlékezzünk, ez egy e-mopedként viselkedik, ha épp nincs sok kedvünk igazán tekerni. Nagyi is eljutna vele a falusi boltig, ahogy a nagyvárosi mindennapokban a menedzser is dolgozni.
Ennyit a racionális megközelítésről, egyébként meg talán fölösleges magyarázni, hogy vannak olyan élethelyzetek, ahol abszolút helye van egy pedelec-nek, és nem kötelező státuszszimbólum egy autó napi használata - zsúfolt belvárosban sok időt megtakaríthat ám.
A pedelec zseniálisan győzi meg a kétkedő vagy lusta embert is,
csak ki kell próbálni. Sőt, a teszt alatt arra is rájöttem, hogy bizonyos esetekben a mozgássérülteknek is új távlatokat nyithat meg. De egy jó gép sportszernek is alkalmas:
Szerencsére az Annyira Más Bringabolt is, amely lehetőséget adott a tesztre, hasonlóan látja a helyzetet, ezért azon felül, hogy bérelhető náluk mindenféle ilyen bicikli, rendszeresen szerveznek túrákat is, hogy ne csak egy sötét folt legyen az emberek fejében a pedelec, amire a nyakam teszem, hogy a közeli jövőben az egyik legmeghatározóbb közlekedési eszköz lesz a városokban. Magam sem hittem volna, hogy a praktikusságán túl ennyire jó móka.