A legjobb helyek Pulától Trogirig

Vágólapra másolva!
Sorozatunk második részében négy újabb, a magya turisták által kedvelt horvátországi nyaralóhelyet mutatunk be. Közülük kettő a horvát tengerpart északi részén, az Isztriai-félszigeten, illetve a Kvarner-öbölben található, kettő pedig Közép-Dalmácia egy-egy é/i/0606/20060614darylhann.jpg/i/0606/20060614darylhann1.jpg_selfkitoltkessége.
Vágólapra másolva!

Az Isztria központja

Pula több mint 2000 éve az isztriai félsziget legnagyobb városa. A város első ismert lakói az illírek voltak, akik a déli fekvésű, szigetekkel védett városkát ideális, stratégiailag kitűnő helynek ítélték. A rómaiak i. e. 178-ban szállták meg a települést, amely első fénykorát Augusztusz császár uralkodása alatt érte el: a virágzó városban ekkor épült a hadikikötő, az amfiteátrum, a színház, számos palota és több templom is. A város a római időkben fontos katonai, ipari és kereskedelmi központ lett, ez és a kellemes időjárás az iparosokon és kereskedőkön kívül számos tehetős polgárt vonzott ide. Óriási volt a város forgalma és a lakosainak száma. Az amfiteátrumot például 23 ezer emberre méretezték, és a feljegyzések szerint, a császárok közül többen is szívesen pihentek itt.
A Római Birodalom bukása után többször cserélt gazdát a város, míg 1331-ben velencei uralom alá került, amely egészen a napóleoni időkig, 1797-ig tartott. Pula közben két mélypontot is átélt, amelyek drámai változást hoztak a város életében. Először 1379-ben érte őket sorscsapás, amikor a genovaiak felégették Pulát, másodszor, az 1630-as pestisjárvány után, amikor mindössze 300 lakosa maradt életben.
Történészek szerint XIX. sz. második felében az Osztrák-Magyar Monarchia idején tűnt el az Adriai-tenger melletti városok jellemző, velencei stílusú arculata, s alakult ki a mai városkép. Az öblöt is ekkor töltötték fel, mintegy 100 méter széles átjárót képezve az amfiteátrum és a tenger között. A művészettörténészek innen számolják a város második fénykorát, amikor a lakosság elérte az ötvenezres lélekszámot. Az első világháború után a város hadi jelentősége megszűnt, majd fokozatosan előtérbe került nemcsak Pula, de az egész térség üdülővárosi jellege, és ilyen irányú fejlesztése is. Ettől függetlenül a körülbelül 85 000 lakosú Pula, ma is megmaradt Isztria gazdasági központjának.

Római emlékek tömkelege

Ha az ember megérkezik egy nagyobb városba, kell találnia egy központi tájékozódási pontot. Ez Pulában valahogy magától adódóan az Amfiteátrum, hiszen bármilyen irányból jövünk, az út az Amfiteátrumhoz vezet, amely egyébként egyben a város legfontosabb látnivalója is. Ha kocsival érkezünk, a komplexum mögötti valamelyik mellékutcában lesz több esélyünk leparkolni. Ha vonattal jönnénk, akkor is itt haladunk el a központ felé, érdemes tehát az egész pulai kirándulást az Amfiteátrummal kezdeni.
Az ellipszis alakú Amfiteátrum a város leghatalmasabb római építménye. A hosszabbik tengelye 112 méter, a rövidebbik 105 méter hosszú. Augusztusz császár kezdte építtetni és Veszpaziánusz császár fejeztette be. Érdekes, hogy mivel az amfiteátrum egy domb oldalára épült, a tenger felöli oldala három -, míg a túlsó kétszintes. Bejárata, mint ma is, a tenger felöli oldalán volt, ahol az ókori polgárok egy 32 méter magas fal alatt juthattak be a nézőtérre. A 68 méter hosszú és 42 méter széles küzdőtéren állatviadalok és a gladiátorok küzdelmei zajlottak. Az egykori harcosok öltözői és az állatok ketreceinek hajdan volt helységeiben, ma borászati kiállítást tekinthetnek meg az utazók.
Érdekes, hogy akkoriban az épület még közvetlenül a tenger partján állt. A állatküzdelmekben elhunyt harcosok testét, vagy az elvérzett állatok tetemeit egyszerűen egy süllyesztőbe lökték, ahonnan azután a víz bemosta azokat a tengerbe. Az amfiteátrum üléseinek köveiből szégyenszemre az évszázadok során sokat elhordtak, de ma már nagyjából rendbe hozott sorok között sétálhatunk, amelyekben mostanában békésebb élményekre - hangversenyekre, komolyzenei előadásokra - vágyó közönség foglal helyet.
A többi látnivaló felkutatásában a következő állomás a városfal két kapuja lehet. A közelebbi, a 2. század közepén épült a kecses Gemina-kapu, amely tulajdonképpen egy kettős kapu. Erős oszlopok adják a keretet a két íves átjárónak, fölöttük átívelő párkányzat gazdagon díszített.
Az ikerkapu mögött található a Régészeti Múzeum épülete, amelyben elsősorban az illír, római és kora középkori kőtárlat érdemel figyelmet. A magyar turisták általában mégis egy XI. századi sírkövet keresnek fel, amelynek latin felirata szerint: Hic requiescit illustrissimus Salamon rex Pannoniae, azaz "Itt nyugszik az igen kiváló Salamon, Magyarország királya." Salamon, a Tihanyi Apátság alagsorában eltemetett I. András királyunk fia, aki a legenda szerint Pulában remete lett, s itt is halt meg. Eredetileg a Szent Mihovil-kolostorban helyezték nyugalomra, s itteni, kimagasló teljesítményű életével, elnyerte a "boldog" címet. A kolostor elpusztulása után ereklyéit a dóm oltárában helyezték el, a később megtalált sírkövét pedig a múzeumba szállították.
Közvetlenül a múzeum mögött, illetve annak kertjében találhatók egy egykori római színház romjai. Érdemes egy sétát tenni a kertben.
Érdekes látványosság még a Herkules-kapu, amit még az i.sz. 1. század közepén emeltek, és tetején a névadó elmosódott, szakállas ábrázata látható. A Herkules-kaputól a városfal és bástyák vezetnek el a következő látnivalóig, az egykori óváros határán álló Sergius-diadalívig, egy ma már minden funkció nélküli, de csodás díszkapuig.
A turistákat nemcsak egy szép épület, de egy tengerparti piac is óriási élményt jelent. Aki erre vágyik, tegyen innen kis kitérőt, és induljon el a diadalívvel szemben nyíló utcán. A vásárcsarnokban sokféle halat, zöldséget, gyümölcsöt és egyebeket is árulnak. Ha átsétálunk a közeli park, egyik kerítéskapuján egy rajta apró tábla jelzi a római mozaik maradványait. Pula egyik nevezetességét, ezt a 65 méteres 2. századi színes mozaikot, amely valaha egy villa padlóját díszítette, egy görög mitológiai jelenetet ábrázol.
Az egykori Fórumon, amely Horvátország önállósulása után visszakapta eredeti nevét, két jelentős épület áll. A városháza, amelyet 1296-ban építtetett Vitreus podeszta, innen a régi neve: Podeszta-palota. Miután leégett, csak a Keleti-oldala maradt meg eredeti formájában. Mellette balra az aprócska 18 x 8 m-es Augusztusz-templom látható, amelyet maga a névadó császár építtetett az akkori Fórum szélén.
Közvetlenül a templom fölött, a dombtetőn állt valaha a római citadella, ahonnan a Pula előtt elterülő szigeteket, a tengert és a tengerpartot figyelték a város őrei. Ennek helyén, 1630-ban a velenceiek számára fellegvárat építettek, amelyet azonban éppen 200 éves korában úgy átalakítottak, hogy ma szinte semmi sem emlékeztet az eredeti épületre. Ma Isztria Történeti Múzeuma(, az egykori Felszabadító Harcok Múzeuma található az erődben.
Pula környéke az Isztriai-félsziget legnagyobb turistaközpontja, ahol kb. 50 ezer vendég szállhat meg egy időben. A part rendkívül változatos, ahol számos kis öböl várja a strandolókat. Az üdülőkörzet tulajdonképpen már Pula délnyugati részén, Veruda városnegyed strandjaival elkezdődik. Ugyanerre található az alig 1 kilométer hosszú Verudela-félsziget, amelynek déli részén is strandolhatunk, majd hűsölhetünk a partig húzódó fenyőerdők árnyékában.

A legközelebb Magyarországhoz

Az autópálya lehajtótól csak 10 kilométert kell megtennünk az 5700 lelket számláló Crikvenica város központjáig. Ha a főutcán mindig egyenesen haladnunk könnyű szerrel bejuthatunk a városmagba. Ha viszont elnézelődnénk a kikötőben, akkor igyekezzünk mindig jobbra tartani. Érdemes az International Szálló előtti kis parkolóban hagyni a járművet, de ha nincs hely, kicsivel tovább, a Dubraeina patak partján található nagy parkolóban biztosan találunk szabad helyet. Ez viszont fizetős.
Crikvenica már a rómaiak idejében fontos kikötő volt. A Frangepánok 1412-ben pálos kolostort építettek itt, ennek templomáról a Crikváról kapta a település a nevét. Felkapott üdülőhely csak az 1890-es években lett, miután 1888-ban megnyílt az első strand, 1891-ben pedig az első szálloda. Ugyanabban az évben a Ferenc József császárral összekülönböző és sértődötten az Adria partjára elvonuló Habsburg József főherceg megvásárolta a kolostort, és először katonai, majd később gyermeküdülőt létesített benne. Az 1895-ben megnyitott, több mint százszobás, parkkal körülvett gyógyszálló mindig is sok vendéget vonzott. Crikvenica valójában egykor gyógyüdülőnek épült és tulajdonképpen máig megtartotta ezt a jellegét.
Ma Crikvenica Dramaljjal és a dél keleti oldalán lévő Selcével "összenőtt" és együtt közös települést alkot, amelynek közel 10 km-es tengerpartján számos kitűnő strand, sok szálloda, valamint 3 kemping szolgálja az ide érkező turisták kényelmét.
Crikvenica egyetlen jelentős épületegyüttese az a kolostor, amely ma szállodaként üzemel és fent említett parkolótól egy kis hídon átkelve érhetünk el. Előbb azonban érdemes a patak mellett elsétálni a parkoló végéig, így a kolostor mögé is bepillanthatunk, ahol a házakkal tarkított domb mögött a távolban meseszép hegyvonulatok húzódnak. Ha már arrafelé sétálunk érdemes még megtekinteni a hídhoz legközelebbi épületet, a Szűz Mária-templomot is, amelynek mai, a barokk korszakot idéző formája a 17. században alakult ki.
Innen akár vissza is sétálhatunk a Radiea térre, a kikötőhöz. A tér túloldalán éttermek és teraszok találhatók, ahol különösen este hangulatos üldögélni. Nappal a fasor mögött húzódó, lapos parton mindenki kedvére fürdőzhet, napozhat.
Az egyik legkedveltebb program, a főutcával szemben, a Vinodolska utcában található Aquarium, ahol nemcsak az Adria növény- és állatvilágával ismerkedhetünk, de trópusi halakat, és egyéb élőlényeket is láthatunk. Ha nemcsak strandolni szeretnénk jó tudni, hogy Crikvenicában évente három nagyszabású rendezvényt tartanak: július elején a Horvát termékek hete című egyhetes kiállítást, augusztusban a Crikvenicai Napok című ünnepségsorozatot, és szeptemberben a Halászok hetét. Mindhárom felejthetetlen élmény minden turista számára.

A parasztok köztársasága

Omist is, sok más adriai településhez hasonlóan az illírek alapították. A római korban a város neve Oneum volt. A IX-X században a neretvánok szerezték meg a hatalmat, akik félelmetes hírű tengeri kalózok voltak. 1167-ben a neretvánok ugyan kénytelenek voltak elismerni Velence fennhatóságát, de a garázdálkodás tovább folytatódott. Miután többször végigrabolták az egész partszakaszt, sőt több szigetet is Velence, Trogir, Klis, és Sibenik összefogott, és elüldözte a neretvánok kalóz hordáit.

Látnivalók a városban

A Priko városrész valaha önálló település volt, amely egy aprócska templom köré épült. Ma teraszos kiskertek, takaros házak, és látványos sziklaszirtek miatt sétálnak ide a turisták. A közeli Szent Péter templomot mindenképp keressük fel!
A másik valaha önálló városka a Zranovica és a Cetina folyók közti területen található Poljica. Ez a 15 kilométer hosszú terület tulajdonképpen a Mosor hegység nyugati partvidéke, amely valaha, nemcsak önálló település, hovatovább önálló állam volt, saját alkotmánnyal. Ők magukat parasztok köztársaságának nevezték, és mivel elismerték a mindenkori hatalmak fennhatóságát, továbbá szegénységük okán elvinni sem lehetett tőlük szinte semmit, a poljicaiak békében éltek. Évente új vezetőt választottak a köztársaságuk élére, amelyet aztán nagy dínom-dánommal ünnepeltek meg. A legendák szerint már akkor is a Prosek nevű egészen kiváló vörösbor derítette jókedvre a köztársaság lakóit.
A legnyugodtabb sétákat a mai főutcával párhuzamos régi úton a Knezován tehetünk, mert itt autók nem közlekednek, igaz nem is férnének el. Egy keskeny lépcsősoron a Szentlélek templomhoz juthatunk, melyet a XVI. században építettek. A templomot már régóta nem használják egyházi ünnepekre és vallási célokra. Manapság időszaki kiállításokat rendeznek itt. A további séta során már feltűnik a Miarabell erőd, és falain az egyes emeleteket jelző apró ablakok. A 331 méter magasan a város felett emelkedő Mirabell erődöt a Stargrad erőd, a hegyoldalban elhelyezkedő új városrész, és körben meredek sziklák veszik körül. Lenn a parton mozik és szórakoztató komplexumok, szabadtéri sportlétesítmények, futball, kugli és kosárlabdapálya található.
Ha Omist választjuk nyaralóhelynek, szinte mindenhol találunk megfelelő fürdőhelyet, számos sportpálya és remek éttermek sorakoznak mindenfelé. Alpinisták is sokan járnak ide, mert a Cetina kanyonjában 30 méter magasan függeszkedhetnek a sportolók, és a függőleges szirteken kiválóan lehet gyakorolni a fogásokat és a kötéseket.

A Kőbe vésett mese

Trogir sokak véleménye szerint Közép-Dalmácia legszebb városa. Az óváros egy kis szigeten fekszik, amelyet egy rövidebb híd köt össze a szárazfölddel, egy hosszabb pedig Eiovo-szigettel.
A régi városrész egy igazi múzeum, amelyet egy-két óra alatt be lehet járni. 150 román kori lakóház és tucatnyi régi templom maradt meg épségben. Ha valaki a részletek szépségére is kíváncsi, ennél sokkal több időt szánjon a sétára!
Nyugodtan állíthatjuk, hogy szinte minden utcáját érdemes bejárni, és a középkorban érezhetnénk magunkat, ha a városkát nem lepnék el a turisták. Szerencsére döntő többségük a főtéren, valamint a rakparton tartózkodik, így maradnak csendes részek a tömeget kevésbé kedvelőknek is. Tapasztalt turisták szerint érdemes este is ellátogatni az óvárosba, mert állítólag összehasonlíthatatlan az esti és a nappali hangulat. Egyébként a belváros 1997 óta a világörökség részeként nyilvántartott terület.
Trogirt az i. e. 3. században azok görögök alapították, akik Issa- (ma Vis-) szigetről érkeztek. A kutatók szerint az alapítók a helynek a "Tragoros-oros" vagyis a Kecske-hegy nevet adták. A Trogir fölötti Kozjak-hegy neve ugyanezt jelenti csak éppen horvátul. A név a továbbiakban görögül Tragurion formára változott, lényegében ezt vették át a rómaiak, a horvátok nyelvén pedig Trogirra módosult. A középkorban egyébként a velencei és magyar neve egyaránt Trau volt.
A város az illírek idejében vált fontos a településsé és kikötővé, de amikor Augustus császár korában Salon lett Dalmácia fővárosa, sokat vesztett jelentőségéből.
Könyves Kálmán, akit 1102-ben horvát királlyá is koronáztak, 3 év múlva a településnek szabad királyi város rangot adott, ám 1123-ban a szaracénok szinte teljesen elpusztították. 1171-ben Velence visszafoglalta, de III. Béla királyunk már 9 év múlva újra megszerezte. Ezután 1322-ig névleg a közös magyar-horvát királyoké volt, a valódi hatalmat azonban a helyi földesurak gyakorolták. IV. Béla, miután 1242-ben Klisből továbbmenekült az őt üldöző tatárok elől, itt várta ki elvonulásukat. Még ugyanebben az évben hároméves háború tört ki a város és Spalato (Split) között, miután Trau a közös határon fekvő földeket egyszerűen elbitorolta. A város virágkora a 13-16. századra esett. Ennek alapját a hajóépítés, a kereskedelem és a mezőgazdaság jelentette.
Fontos tudni, hogy az óvárosban csak engedéllyel szabad parkolni. Ha Sibenik felől érkezünk, a benzinkút után nem sokkal a híd előtt jobbra nagy fizető parkolót találunk. Némi szerencsével azonban ingyen is leállíthatjuk kocsinkat a benzinkút előtti gyógyszertár parkolójában vagy egyszerűen a főút szélén.
A városnézést Trogir északi kapujánál érdemes kezdeni. A Szárazföldi kapu a 17. században épült késő reneszánsz stílusban. Tetején a város védőszentje, Orsini János szobra áll, aki a 11. században Trogir első püspöke volt.
A kapu mögötti kis téren nagy a gyalogosforgalom, így nem véletlen, hogy nyáron árusok szállják meg. Közel a városkapuhoz egy impozáns ház földszintjén működik a népszerű Riviera cukrászda; állítólag ez a ház a város legrégebbi lakóháza.
Trogir egyik jelképe, a Szt. Lőrinc-székesegyház, bár a helyiek Orsini János (Ivan Orsini) neve után Szt. Iván-templomnak is hívják. Az épület egyesek szerint Dalmácia egyik legszebb román stílusú temploma
A kápolna után következik a templomhoz a 15. században ferdén hozzáépített sekrestye, amelyet most a kincstárfoglal el. A boltíves teremben számos értékes tárgyat állítottak ki. A horvát útikönyvek is a legfontosabbak között említik IV. Béla koronázó palástjának csuklyáját, és még két másik magyar vonatkozású tárgyat is: egy ezüst kézmosó kancsót és a hozzá tartozó tálat. Ezeket Nagy Lajos királyunk felesége, Erzsébet ajándékozta a templomnak.
Mindenképpen említésre méltó látványosság még a Mihály arkangyal-templom, a Keresztelő Szent János-templom, a Szent Miklós-torony, a Lueia palota, a Kamerlengo-erőd, a Marmont-gloriett, a Szt. Márk-erőd bástyája, a Mindenszentek-temploma, a Szt. Péter-templom. Ha Trogirba érkeznénk, ezeket a látványosságokat feltétlen illesszük a programunkba!