Galla Miklós: Gyermeteg lélek vagyok

A humorista, miközben úgy reklámozza új estjét, mintha egy kereskedelmi tévé reggeli műsorában lenne, és csak öt percet kapott volna, beszél a magyar futball kiábrándító állapotáról, a L'art pour l'art csoportból való kilépésének okairól, a címadás módjairól, a progresszív zenéről, amerikai jellegű tévézési szokásairól. Naiv, optimista, infantilis léleknek tartja magát, akinek végtelenül egyszerű a filozófiája: szeretni kell a tehetséget. Mesél Koltai Róbertről, fiatalkori ambícióról, igazi példaképeiről - és a végére még egy poént is elenged.

Tartja még a kapcsolatot pl. Dolák-Saly Róberttel? [Gifted Mind]

- Nem, semmi sem indokolja, hogy tartsam.

Mikor kezdett ebben a szakmában? [MorciDorci]

- 1986-ban. Mondjam bővebben?

Mit szól a Magyar válogatott teljesítményéhez? [bibetty16]

- El vagyok keseredve, úgy tűnik, semmi sem motiválja a fiúkat arra, hogy támadásokat vezessenek és gólt rúgjanak. Szoktam hallgatni Szepesi György ötvenes, hatvanas évekbeli, szédületes meccsközvetítéseit, kazettáról. Természetesen az eredményt tudom, de az ő közvetítései újra és újra lehengerlőek, és egyben megindítóak. Olyan szenvedéllyel és fűtötten mondja el azt, amit lát és érez, hogy csak egy szó illik rá: zseni.

Mióta szereti a Yes együttest? [Janoska 22.]

- Körülbelül húszéves korom óta. A rajongásom a mai napig tart, legutóbb a tripla koncert cédéjüket vettem meg. Leginkább azt a felállást szeretem, amelyikben Trevor Rabin a gitáros. Meg igencsak odavagyok az 1980-as Drama című albumért.

Optimista vagy pesszimista embernek tartod magad? [Tutu!]

- Optimista, naiv, kissé gyermeteg lélek vagyok, de persze történnek olyan tragédiák, amelyek bizony beárnyékolják az életemet. Kennedy elnök, majd az öccse meggyilkolására, John Lennon halálára és Bencsik Sándor elhunytára gondolok elsősorban, ezen utóbbi zenész a legjobb magyar rockgitáros volt. Őt szermélyesen ismertem, talán haverok is voltunk, én soha nem fogok napirendre térni a halála felett. Louis de Funesről 1983. januárjában, a halála másnapján, ez a cím jelent meg egy francia újságban: meghalt a komédia, Franciaország gyászol.

Volt olyan, hogy előadás közben el kellett hagynod a színpadot? Ha igen, milyen okból? [barens]

- Volt rá példa, az ok az volt, hogy a soron következő jelenetben nem játszottam.

Volt e nagyon emlékezetes színpadi bakija vagy tévesztése? És ha volt, hogy emlékszik vissza rá? [Vicecit]

- Az igazság, hogy abban a szeretetteljes légkörben, amelyben az önálló estjeim, vagy a Holló színházzal az előadásaink zajlanak, egy kisebb baki nem okoz problémát, főleg, ha az ember fölvállalja és esetleg egy újabb, rögtönzött poént kreál belőle. Szóval, még sohasem szégyenültem meg a színpadon.

- Ennyit mára, mindenkit sok szeretettel várunk a Stefánián!