Kepes: Jót tenne egy latin fecskendő!

Sokat mesélt Peruról, ahol például látta, hogy nagyon sok kávézó van, ahol netezni lehet. Szerinte a kommunikáció, az internet közelebb hozta egymáshoz a világ népeit, ugyanakkor tragikus módon egyáltalán nem juttatta el az emberiséget oda, hogy megértsék egymást, és ez frusztrál bennünket. Kepes elmondta, miért kezdett bele újra a Desszertbe, elmondta véleményét Frei Tamásról, és hosszan elmélkedett a bulvársajtó jelentőségéről, szerepéről. Mint megtudtuk, olyanok is akadtak, akik nem akartak elmenni a műsorába, de olyan is volt régebben, egy komplett anyagot kukába kellett dobni.

- Ír naplót? (b3ck)
Nem, naplót nem írok, nem is írtam soha, mert ehhez lusta voltam. Többször elkezdtem, de nem tartottam fontosnak, hogy a napi dolgaimat leírjam. Elkezdtem útinaplót írni az utazásaimról, ebből fog összeállni egy napló, amit kiadok.

- Pesszimistának vagy optimistának tartja magát? (b3ck)
Abszolút optimistának tartom magam, és ebből nem lehet kibillenteni. Valószínűleg valami szellemi elnyomorodás lehet, legalábbis az okosok azt mondják, hogy célszerű pesszimistának lenni. Azt hiszem, amíg az ember kíváncsi a világra, addig optimista. Ha elég korlátoltan optimista az ember, akkor nem veszi észre, hogy jöttek össze a dolgok.

- Melyik helyszín volt a legemlékezetesebb és miért? (aha_diary)
Az új sorozatból, a régi helyszínek közül az őserdő, mindig azok a helyszínek a legérdekesebbek - mint például Amazónia -, ahol nem tértünk el a hagyományoktól, a kultúrától. Egy másik érdekesség számomra, amikor az Északi-sarkon voltam, és az ember visszagondolja, mi az, amit nyert és amit veszített. Ez képes úgy kibillenteni az embert, hogy elgondolkodjon azon az értékrenden, amin eddig élt.

- Lesz-e folytatása a Könyvjelző című irodalmi válogatásának? (Marcellus)
A Könyvjelző-nek nem lesz folytatása. Ebből készült három kötet, de most már inkább olyan könyvek készülnek, amelyeket én írok.

- Milyen kapcsolatban áll Frei Tamással? (nodee)
Jó a kapcsolaton Frei Tamással. Amikor fiatal, kezdő volt, sokszor felkeresett engem, tanácsokat kért, amikor elindította ezt a dossziés sorozatot, kérdezte, hogy hogyan is kéne csinálni. A sarkvidéken Tamással együtt jártunk, mert a rokonom, dr. Kepes Gyula felfedezte az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen gyarmatát, és az ő nyomában jártunk a Tamással. Ő nagyon tehetséges újságíró - nem mondom, hogy fiatal -, és a rokonszenv kölcsönös.

- Mit gondol a magyarokról általában, milyennek látja őket? (nodee)
A kérdés tulajdonképpen úgy szól, hogy én hogy tartom saját magamat. Talán úgy lehetne megközelíteni, hogy elkezdem összehasonlítani a kultúrákat, ahol jártunk. Máshol azt mondják rólunk, hogy mi rinyálunk, panaszkodunk, nem vagyunk eléggé optimisták. Ennek valószínűleg a történelem az oka, amiért volt okunk pesszimistának lenni, de az biztos, hogy ez önkény kérdése is. Hiszünk-e egymásban, nem irigykedünk más sikerén, hanem inkább tanulni akarunk tőle? Ezek fontos dolgok. Az emberek abból indulnak ki, hogy mindig az az erősebb, aki adni tud. Nálunk mindenki mindig abból indul ki, hogy neki miért sikerült és nekem miért nem. Én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezeken a dolgokon sokkal derűsebben tudok túllépni. Kell néhány jó nagy pofon az életben, hogy az ember azt tudja mondani, hogy "húha, most el kéne gondolkodni, hogy most mit kellene tennem".