Obersovszly Péter: Lábszagú magyar sztárvilág

Obersovszly Péter a "lábszagú magyar sztárvilágról" írt botránykönyve nagyot ütött. Az Öljétek meg Tévémacit! című könyvben a magyar média híres alakjairól sorra (kiről névvel, kiről név nélkül) rántja le a leplet az egykor szintén médiaszemélyiség újságíró. Azt mondja haragszik kollegáira, és nem szeretne velük többé együtt dolgozni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szereti őket. Obersovszky Péter a Csevegőszobában beszélt a könyvről, véleményének felvállalásáról és az esetleges következményekről.

Önnek mi baja van a tévémacival? (Norbertka)
- A tévémacit imádom, a címválasztás áttételes, Tévémaci az ártatlanság szimbóluma, és szegénynek azért kell meghalnia, mert ártatlanságról beszélni ma már nem nagyon lehet a médiában.

Megéri egy könyv miatt mindenkivel haragban lenni? (Lyrical81)
- Akik haragszanak rám, azokkal nem is akarok jóban lenni. Szerencsére ma már látom, hogy sokkal többen inkább féltenek, mintsem haragszanak rám. Aminek nagyon örülök, hogy az emberek általában inkább szeretik a könyvem, még azok is, akiknek a stílusa talán egy kicsit sok. Végül is az ember nem a kollégáinak csinálja a szakmát.

Tudjuk be pletykának, hogy a könyvében teljes tájékozatlansággal vádolt Erdélyi Mónika az ön tanítványa volt? (petey_t)
- Mónika egy sajátos sztárcsináló őrület következtében került olyan helyre, ahová egyáltalán nem való. Ezt írtam le. Aki ezt nem látta közelről, az nem tudja, milyen brutalitással zajlik a sztárcsinálás és hogyan pukkasztanak ki embereket. Őt is felkapták két napra, majd dobták. Utána megtalálta őt az RTL és a helyére tette. Egyébként ő nyilatkozott messze a legokosabban a könyv megjelenése után, tisztelet érte neki, kap is egy csokor virágot. Tanítványom csak annyiban volt, amennyiben nekem kellett volna néhány óra leforgása alatt megtanítani neki a hírszerkesztést. Ez másnál is lehetetlen feladat lett volna.

Valami olyasmit olvastam önről nemrég, hogy a továbbiakban irodalommal szándékozik foglalkozni. Miképpen? (kolisskadda)
- Eredetileg sem ezzel a könyvvel akartam indulni, másfél hónap múlva jelenik meg egy tényregényem (vagy valóságregény). Ez egy nőről szól, akit már a kilencvenes évek Magyarországán gyermekprostituáltként adtak-vettek. Ez a nő ma egy olasz szenátor felesége. Megjárta a poklokat. Két évig dolgoztam a könyvön. Ezután is csak olyan könyveket fogok írni, amik polgárpukkasztók. Utálom a nyárspolgárokat. És bevallok még valamit - de csak nektek -, álnéven fogok írni háborús könyveket is. Megígértem a gyereknek. :)

Néztem a Hír Tv-n a beszélgetést önnel, és a könyvet politikai álkönyvnek nyilvánította. Tulajdonképpen milyen stílusú könyv ez? Politikai vagy bulvár? (Agilulu)
- Politikai bulvár. Ezt a stílust nagyon jól ismerik Amerikában, és miután Magyarországon mindenki Amerikára akar hasonlítani, úgy gondoltam, hát legyen. Nagyképűen hangozna, mert nem írtam olyan jó könyvet, de Esterhas Clinton-könyve is ebbe a műfajba tartozik.

Milyen esélyekkel indulhat el egy kommunikáció szakot végzett hallgató a média rögös útjain? Milyen plusz adottságokkal kell rendelkeznie a lojalitáson és/vagy a szilikonmelleken kívül? (petey_t)
- Fájnak az ilyen kérdések, mert tucatjával tették ezt fel nekem az utóbbi hetekben. Elsőre azt mondanám, a lojalitás és a szilikonmell elég, de azért talán mégsem. Mindenkinek meg kell teremtenie a saját tisztességét. És ha a szakma egy kicsit kievickél a nyomorból, akkor talán az értékeket is honorálják. Bízzunk ebben.

Fotó: Fábián Évi

Egy ilyen "leleplezés" után még lehet jövője a médiában? (Lyrical81)
- Majd a média eldönti, én nem erőltetem. Nem tervezek mostanában a médiában dolgozni. Ha meg tudom valósítani azt, amit nagyon szeretnék - nevezetesen csinálni egy valódi folyamatokat bemutató izgalmas riportműsort -, akkor esetleg. A közszolgálati televízióba és rádióba addig be nem teszem a lábam, amíg ott cenzúra van. Egy demokráciában ez nem megy. Ha nem megy az elektronikus sajtóban, majd megírom, amit meg szeretnék.

Hogy dolgozhatnak olyan emberek a médiában, akikről kiderül: ilyen galád módon csaltak? (nincsbocsanat)
- Ha tudnám a választ, megírtam volna, legalább lenne a könyvnek egy optimista része is.

A könyvében utal egy bizonyos Dorkára, nem tudná jobban körülírni? Ugyanis nem jöttünk rá, ki is lehet. (Lyrical81)
- Nem írhatom körül, de ha figyelmesen olvassák a könyvet és megnézik a műsort, amiben szerepelni szokott, szerintem rögtön rájönnek, éppen a könyvben leírt jellemzők alapján. Annyit elárulhatok, hogy nem az, akivel össze szokták téveszteni.

Milyen érzés az, hogy amit tanít, azt a gyakorlatban a tanítványok már nem úgy használják, ahogy tanította, mivel úgy nem tudnának megélni, nem foglalkoztatnák őket? (Halo_)
- Vacak. A legrosszabb az, hogy nem tudok segíteni. Az előbb már kérdezte valaki, mi volt az a pont, ami miatt berágtam. Igazából nem lehet ezt milliméterre pontosan kijelölni. Az MTV-ben egy olyan szerkesztőséget vertek szét, amelyikért nagyon fájt a szívem. Tudja, én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ne ragaszkodjak tíz körömmel a szereplési lehetőségekhez. Tudom, hogy ez dumának tűnik, de akik ismernek, azok tudják, hogy nem az. Évek óta egyre jobban fáj, hogy tehetséges és nagyon jó fej fiatalok mennek ilyenkor, ahová tudnak, és nem tudok nekik segíteni. Egyiket-másikat beajánlom ide-oda, de a fiatalokat mindig jobban megviseli, ha valami jó tönkremegy. Ha elvesznek tőlük valamit, amit szerettek, amiben hittek. Az utóbbi időben ezt nagyon nehezen toleráltam, és nem is akarom többé tolerálni.

A vidéki-városi ellentétet komolyan így gondolja, ahogy a könyvben leírta? (videkrol)
- Sokkal inkább, mint leírtam. Nagyon súlyos problémája ez a mai magyar társadalomnak. Hogy a magyar újságírás nem tudja feldolgozni ezt, például az egyik ok, amiért egy kicsit elegem lett a szakmából. Nem szeretem az agyhalált.

Fotó: Fábián Évi

Amúgy milyen a megítélése a könyvének? Nyilván nem lett a puszipajtása Stahl vagy többi delikvens? Mit mond a szakma? Azok, akiket valamiért nem említett? (cool)
- A kereskedők azt mondják, hogy egyre inkább kezdik szeretni a könyvem, jót tenne neki egy kis botrányos gyűlölködés. Bizonyos szempontból korai a kérdés, szűk egy hónap telt el a megjelenése óta, azóta járom az országot különböző író-olvasó találkozókra hívnak, és soha korábban nem gratuláltak annyian, mint most, egyetlen munkámhoz sem. Persze lehet, hogy eddig nem dolgoztam jól.

Megoldásokat nem említ a könyvben. Van elképzelése? (nincsbocsanat)
- Fúúúúúúúú... Hosszú-hosszú választ kéne erre adnom! Azt hiszem, tudom, hogyan lehetne tisztességes közszolgálati tévét és rádiót csinálni. Azt nem tudom, hogyan lehetne rábírni a politikát, hogy végre békén hagyja a médiát. Azt is tudom, hogy kereskedelmi tévét sem kéne ilyen igénytelenül csinálni. De hát jelenleg nem kérdezik meg a véleményemet. A kérdés azért nehéz, mert valamilyen módon az emberek - nevezzük őket fogyasztónak, tévénézőnek vagy szavazónak - valahogy kiizzadják a változást, ha valamivel tele van a cipőjük. Hogy ez miként fog Magyarországon történni, azt nem tudom. Az már a jóslás körébe tartozik, de hogy meg fog történni, és jobban fog működni a dolog, abban biztos vagyok.

Fotó: Fábián Évi

Hallottam, hogy perek sora következhet. Mivel védi majd magát? Ezek az emberek megpróbálják majd eltaposni... (nincsbocsanat)
- Nem lesznek perek. Senkinek nem érdeke túlságosan fölkavarni az amúgy is felkavart piszkos vizet. Amúgy megdöbbentően sokan jelentkeztek önkéntes tanúnak, és természetesen a jogászok is tudják, hogy mivel lehet védekezni. Még csak azt sem hiszem, hogy megpróbálnak eltaposni. A tv2-nél sokan megsértődtek, övék a hatalom, a pénz, én meg csak egy ember vagyok. Az jobban fáj, hogy a közszolgálati tévé vezetése sunyin hallgat. A politika egyes visszajelzések szerint vette az adást, de ott is csend van. Pedig ők jobban találva vannak.

Nem is gondoltam, hogy ennyi minden van ebben a könyvben, köszönöm hogy veletek lehettem, sziasztok!