Czigány Ildikó: A madarak végül is a kollégáim

Vágólapra másolva!
Álmaiban vadászgépet vezet, egyébként pedig egy Fokker 70-es kapitányaként Európa nagyvárosaiba repíti az utasokat. Czigány Ildikó, a Malév első női pilótája volt a Csevegőszoba vendége. Többek mellett beszélt arról, hogy hogyan vezetett az út a zenetörténész diplomától a kapitányi kinevezésig, arról, hogy melyek a repülőút legizgalmasabb pillanatai. Kiderült, hogy hogyan lehet leküzdeni a repüléstől való félelmünket és az is, hogy mi a hasonlóság a jó pilóta és egy alvó macska között.
Vágólapra másolva!

- Üdvözlöm! Ha jól hallottam, már nem ön az egyetlen magyar pilótanő. (cool)
Négyen vagyunk jelenleg, ebből hárman a Fokkeren repülünk, de ők még egy kicsit messze vannak attól, hogy kapitányok legyenek, mert öt évig voltam egyedül.

- A világban milyen gyakoriak a női pilóták? (karl_boro)
Egyre gyakoribbak. Tőlünk nyugatra már évekkel ezelőtt is elfogadott volt, de azért nem fenyeget, hogy elnőiesedik a szakma.

- Az utasok mit szólnak, amikor a beszállásnál ön (a kapitány) fogadja és üdvözli őket? (cool)
Én nem látom az arcukat, de a lányok néha hírt hoznak felőlük, aki figyel, az felkapja a fejét, hogy női hang szól hozzá, üzentek már leszállás után, hogy gratulálnak :)

- Már gyerekkorodban is pilóta akartál lenni? Hogy jutott eszedbe nőként ez a szakma? (illamoni)
Gyerekkoromban nem akartam még pilóta lenni, hanem állatorvos. Azt hiszem, gyerekkoromban még nem voltak ilyen képtelen ötleteim. Már felnőttem, amikor megpróbáltam merészebben gondolkozni :) És az élet engem igazolt.

- Miért pont pilóta szeretett volna lenni? (Dorys)
- Ezt elég későn találtam ki, 26 éves voltam, amikor a repüléskor minduntalan bekéredzkedtem a pilótafülkébe, és egy ilyen alkalommal elhatároztam, hogy megkérdezem, hol lehet repülni tanulni. Így kerültem a Malév dunakeszi repülőklubjába. De hogy miért? Egyszerűen csodáltam azt, hogy mitől marad a levegőben a repülőgép és hogy talál oda, mondjuk, a párizsi betonra. Máig is hiszem, hogy minden alkalommal csoda történik. Egyébként a miértről egy egész könyvet írtam, az a címe hogy Kék világ, tervben van, hogy a közeljövőben digitális formában is elérhető lesz.

- Milyen érzés az első női pilótának lenni a cégnél? Nem cikizik a férfiak, hogy nem egy nőies szakma? (helloszia)
Jó érzés, abszolút nem cikiznek, és nem is tudom, hogy van-e nőies meg férfias szakma. A mai világban már nagyon kevés. Azonnal befogadtak, aminek az is oka lehetett, hogy már régebbről ismertek. Részben a repülőklubból ismertek, részben pedig amikor már elhatároztam, hogy komolyan repüléssel szeretnék foglalkozni, akkor aztán munkahelyet is váltottam, otthagytam a televíziót, és elmentem légi kísérőnek. Így akartam tűzközelben lenni. Akkoriban ezt nagyon megmosolyogták, mert elég képtelen dolognak tűnt az, hogy én valaha pilóta lehessek, ugyanakkor ezért feladtam egy nagyon jó állást, és a teljes bizonytalanságot választottam.

- Tényleg stewardess tetszett lenni régen? (Bajng)
Igen, négy évig, de akkor már kisgépen oktató voltam, és azért mentem el stewardessnek, hogy a repülőgép közelében lehessek. Nagyon sokat is tanultam abból, amit a pilótafülkéből elleshettem.

- Milyen dolog ez a pilótaság? Nehéz egy gépet vezetni? (kerge_kacsa)
A mai gépeket egyáltalán nem nehéz vezetni, úgy értem, hogy kényelmesek, nem igényel semmiféle fizikai munkát az, hogy én repüljek azzal a soktonnás repülőgéppel, minden úgy van kitalálva, hogy a pilótának a lehető legkevesebb dolga legyen. Persze azért figyelni kell. Azt mondta egyszer egy oktatóm, hogy ez egy nagyon egyszerű feladat, amit hiba nélkül kell végrehajtani.

- Volt már része "meleg helyzetben", amikor kicsit veszélyesebb volt le- vagy felszállni? Esetleg egy finom kis vihar? (illamoni)
- Nagy gépen nem nagyon, mert az rettenetesen körbe van járva, ezer oldalról biztosítva van, hogy soha semmi extra ne történjen, de kis gépen, ahol kevesebb a szabály, ott az ember saját butasága okán sok mindennek kiteheti magát. Egyszer egy kis vitorlázó repülőgéppel ún. időtartam-feladatot repültem, és már erőltettem, hogy fennmaradjak még 15 percig, csak közbejött egy zivatar. A vége az lett, hogy a Duna-parton tudtam csak leszállni a szakadó esőben, és kétesélyes volt, hogy egyáltalán sikerül-e. Na ilyenek nagy gépen nem történhetnek.