Katona Klári: Nincs olyan ember, aki ne lenne fontos

Katona Klári énekesnő, a Matáv Adományvonal szóvivője volt vendégünk. Olvasóink többek mellett arról faggatták a Csevegőszobában, hogy hogyan tud munkájával segíteni abban, hogy az emberek rászorulókkal szembeni közönye oldódjon. Beszélt arról, hogy miért találkozhatunk vele olyan keveset a színpadon, és arról is, hogy hogyan vélekedik a mai megasztárokról.

- Én személy szerint autistákkal szeretnék foglalkozni. Találkozott már ilyen emberrel, ha igen, mi a véleménye? (impressions-hi)
Találkoztam, 1993-ban megjelent rólam egy Titkaim... Neked című könyv, és a szerzője, Zsohár Melinda, aki barátom lett, egy autista kisfiút szült. Gyönyörű, ma már nagyon nagy, és ha nem szól egy szót sem, sose mondaná meg senki, hogy valami baja van. A mamája egyszer azt mesélte, hogy amikor a fia több mint fél órán keresztül ugyanazt csinálta és képtelennek látszott abbahagyni, folyamatosan kérdezte, hogy: "Miért? Miért? Miért?" Egyszer csak a kisfiú megszólalt, és azt mondta: "Mama, kérdezz másként!" Ez nekem azt jelenti, hogy hozzá is van egy bejárat, csak máshonnan.
Szerintem minden olyan embernek, aki autistákkal foglalkozik, az elme tudományával kéne elsősorban megismerkednie, mert az egyik nagy félrevezető az autistákkal kapcsolatban az az összevonás, mely autistának egy tünetegyüttest nevez, pontos diagnózis helyett. Ez annyit jelent, hogy könnyen előfordulhat, hogy valakit autistának minősítenek anélkül, hogy biztosak lennének az okban, ami őt másként láttatja velünk. Megtalálni a bejáratokhoz a kulcsot szerintem nagyon bátor és becsülendő dolog.
Van egyébként egy kis lánybarátom, akit egy koncert utáni beszélgetés óta ismerek, most már több mint tíz éve, s most éppen Angliában van, és autistáknak segít. Azt mondja, nagyon kimerítő és nagy feladat naponta együtt lenni azokkal, akiket autistának neveznek, nagyon sokfélék, sokféle a másságuk, vagy ahogy hívni szokták, sérülésük, és mérhetetlenül sok figyelem, türelem, szeretet kell ahhoz, hogy valaki naponta képes legyen szembenézni egy ekkora nehézséggel.

- Mi a véleménye a médiáról azzal kapcsolatban, hogy egyes esetekben - talán túl hangosan adnak hírt különböző alapítványok ügyes-bajod dolgairól? Egyrészt persze jó tudni, kiben bízhat vagy nem az ember, másrészt azonban nem gondolja, hogy ez is egyik okozója az emberek közönyének? (oldlipi)
A szembesülés ennél enyhébb dolgok esetében sem könnyű, a közöny szerintem a "Miért pont nekem kellene megoldani?" kérdésből adódik. Tehernek érzünk olyasmit, amiről úgy hisszük, nem a mi dolgunk. Miután sokszor az is teher, aminek megoldása valójában ránk vár, nem csoda, ha így érzünk. Mégis azt hiszem, hogy a közönyhöz sokkal inkább hozzátesz az, hogy az elérhetetlen dolgok sugallata, kevéssel nagy sikerekhez való jutás naponta megkérdőjelezi saját értékrendünket.

- Milyen időszakra vonatkozik a szóvivői felkérése? Vagy ez örökre szól? (cool)
Határozatlan, ha közben nagyon megöregszem, abbahagyom:) Komolyra fordítva, a cél ebben a pillanatban az, hogy igazi mozgalom legyen belőle, addig azért nem öregszem meg.

- Ön szerint mi az, amivel rá lehet venni az embereket hogy adakozzanak? (zsirbufe55)
Hitelességgel.

- Az eddig támogatott alapítványok közül melyik állt önhöz a legközelebb, és miért? (kisboagr30)
- A Dawn-kórosok alapítványa, melyet egy érintett mama hozott létre, és csodálatos működési elvet talált ki és határozott meg. A Dawn-dada programtól kezdve, ahol arra képeznek embereket, hogy az édesanyáknak ők mondják meg, ha Dawn-kóros gyerekük született, egészen az önálló felnőtt élet kialakításának apró feltételéig. Mindent magába foglal. Előrelátó, átgondolt, emberséges, megértő és nagy emberi értékekről tanúskodó mindaz, amit csinálnak.

- Sok rossz példát lehet hallani, hogy segélyszervezetek nem is osztják szét megfelelően az adományokat. Önöknél mi erre a garancia? Mert az oké, hogy önben bízom, de nyilván nem ön osztja szét a dolgokat... (zsirbufe55)
- 1993-ban művész magánemberként gyűjtöttem először mások javára a ...Neked című albumommal, amin az volt olvasható, hogy ezzel a lemezzel, CD-vel, kazettával megvásároltad egy napi élelmét egy rászoruló gyermeknek. Nagyon szokatlan volt ez akkor, és milliós nagyságrendű összeget gyűjtöttem. Akkor nagyon sok tapasztalatra tettem szert, mert egy technikai hiba miatt a lemezgyár elfelejtette belekalkulálni az adott összeget a lemez árába, így ha akkor nem vagyok szerző a lemezen (ez volt az első lemez, amit magamnak írtam), sosem tudtuk volna kifizetni a pénzt.
Tíz évvel később indult az adományvonal, egy próbafélévvel, és azzal a különbséggel, hogy T Ö K É L E T E S műszaki hátteret biztosítottak az elgondoláshoz. Nem csak oda jut a pénz, ahova szánták, hanem minden tehertől mentes összeget kapnak a kedvezményezettek, nincs rajta áfa sem. Az elosztásban tényleg nem vagyok benne, de nincs is rá szükség.

Életem első chatelése után búcsúzom mindenkitől, persze csak szimbolikusan. Köszönöm a kérdéseket, nagyon jó volt rájuk válaszolni, nagyon érdekes volt minden feltett kérdés, és köszönöm azoknak, akik ezt a lehetőséget fenntartják, gondozzák és segítik.