Kósáné: "A mézeshetek után jön a duzzogás"

Nem jár majd fogadásokra, viszont sokat fog dolgozni az Európai Parlamentben - ezt ígérte az [origo] Társalgójában Kósáné Kovács Magda, a szocialisták egyik EP-képviselője. A képviselőről kiderült az is, hogy Brüsszelben bérelt lakásban fog lakni, hogy nem ejtett örömkönnyeket a június 13-i választás után, és hogy a tengerpartról neki Torgyán József jut eszébe.

Ön, mint két politikai berendezkedés aktív alakítója, miben látja a fő különbséget a szocializmus és a demokrácia között? (Kalman_Gyula)

- Bármennyire is megettem kenyerem javát, szocializmusban nem volt módom élni, magát a fogalmat pedig nem tudom szembeállítani a demokráciával, amelynek a totalitárius rendszer az ellentéte. A szocializmusé a kapitalizmus, amelyet szerencsére nem kell szeretni, ez nincs benne az európai alkotmányos szerződésben sem, csak tudni kell, hogy nagyon hosszú ideig a magánkisajátítás helyett jobbat találni nem fogunk. Arról pedig hadd ne mentegetőzzem, hogy demokrata vagyok, voltam (korlátok között), és leszek is, remélem, minél kevesebb korláttal.

Létezik-e még egyáltalán a morál fogalma a politikában? Beszélhetünk-e róla akkor, amikor nyilvánvalóan szavazatszerzési céllal egy politikus dehonesztáló kifejezésekkel illet egy nagy múltú és sokak szemében még mindig nagy tekintélyű szervezetet, a római katolikus egyházat? (peteyt)

- A politika semmiképpen sem a moralizálás birodalma, bár tagadom, hogy a politikusnak immorálisnak kell vagy szabad lennie. A véleménynyilvánítás szabadságának nicsen semmi köze a morálhoz. Az előbb vallottam magam demokratának, ebből az is következik, hogy a tekintélyelvű politizálás számomra lezárja a szabad gondolkodás útjait. A nyilatkozatomban sajnálatos módon benn maradt két szóval kapcsolatban már annyiszor mondtam el a történteket, hogy magam is unom. A Vatikán külpolitikájával kapcsolatban azonban álláspontomon változtatni nincsen okom, a bírálat akkor sem erkölcstelen, ha nagy tekintélyű szervezetet érint, hiszen ha a szervezet kilép a világi színtérre, akkor kiteszi magát a világi vagy politikai bírálatnak. Mindezt hittételekkel kapcsolatban megtenni ízléstelen lenne, magam ilyet soha nem tennék, és nem is tettem soha.

Ön szerint, mikor jön el az az idő idehaza, amikor egy politikus végre vállalja a felelősséget a tetteiért/kijelentéseiért? Lépten-nyomon rajta lehet kapni a politikusokat hazugságokon, mégse történik semmi. Mikor érjük el a demokrácia ezen szintjét? (Sea-you)

- Feladta nekem a leckét. Először ugyanis azzal kell kezdenem, hogy nagyon képlékeny a határ az igazság, a féligazság, az elhallgatások és a tudatos hazugság között. Ami az egyik számára evidencia, amelyet bizonyítania sem kell, az a másiknak rágalom, és elégtételért kiált. Ezért igazságról, hazugságról dönteni csak tények alapján lehet, hétköznapi embernek gyakran egyáltalán nincs meg ez a jogosultsága, hiszen erre van az igazságszolgáltatás. Ha viszont a tények vagy az igazságszolgáltatás hazugságot bizonyít a politikusra, akkor az a számomra akkor is politikai hulla, ha hetente szerepel a képernyőn. Ezen a bocsánatkérés sem segít. Bocsánatot kérni tévedésért illik, és ettől egyetlen politikus sem lesz kevesebb.

Töltött-e be valamilyen szerepet az 1989 előtti magyar politikában? (peteyt)

- Az önéletrajzom olyan hosszú, hogy egy szokványos ki-kicsodában kilóg a többi közül. Megnyugtatom, voltam rendes ember is, 12 évig tanítottam közép- és felsőfokú oktatásban, főként gimnáziumban, szegény kerületben, szegény gyerekeket, akikkel mind a mai napig örömmel találkozom. Párhuzamosan kutatója voltam az irodalomtudományi intézetnek. Született belőlem néhány lábjegyzet. 1977-ben kerültem az országos politikába, a pedagógusok szakszervezetének titkára lettem, majd '85-89 között én voltam a SZOT titkárságában a nő. Viszont így nyílt lehetőségem arra, hogy a háromoldalú tárgyalások első napjától - éppen 15 évvel az EP-választások napja előtt - a már történelmet formáló rendszerváltó politika részese lehessek. Amit nem írtam most le, helyszűke miatt nem tettem, de minden írásbeli önvallomásomban megtalálja.

Mi a véleménye Gyurcsány Ferenc stílusáról? Ön szerint ő lehet az MSZP megújhodásának, fiatalításának kulcsembere, vagy erre (egyeseknek túlságosan) határozott stílusa miatt nem alkalmas? (HCsZs)

- Lehet, hogy nem vagyok elfogulatlan, de Gyurcsány Ferencnek személyisége van, amellyel persze együtt jár a viselkedés, a megjelenés, a beszéd módja is, az ember stílusa. A stíluson lehet változtatni, a személyiséget csak elárulni lehet. Az elmúlt hónapokban Gyurcsány Ferenc csiszolta politikusi énjének külső jegyeit, de nem adott fel semmit a személyiségéből. Nem hinném, hogy a határozottság a politikában hátrány akkor, ha a határozott politikus habozás nélkül be tudja látni, ha tévedett.

10-12 éve sokat találkoztam az Ifjú Szocialisták XII. kerületi szervezetének tagjaival. Feltételezem, ahogy én sem fiatalodtam, ők is már 30-as éveikben járnak. Valahogy a politikai közéletben nem látom öket viszont. Nem lenne időszerű az MSZP élvonalát fiatal arcokkal feltölteni, akik talán jobban tudnának kommunikálni a fiatal szavazóréteggel? (adams)

- A szocialista frakcióban több 35 év alatti politikus van, mint a Fideszben. Míg ezt leírom, már önmagammal is vitatkozva azt mondom, hogy az életkor nem érdem, hanem lehetőség, és nagyon fiatalon, mondjuk 30 év alatt csak azokat szabad közel engedni a politikához, akik osztják a téveszmémet, hogy tudniillik a politikai karrier alapja a munka és a teljesítmény. Szerencsére nálunk ilyenek is vannak. Személyes örömöm, hogy körülöttem verbuválódott egy politikai család, számos tehetséges politikai gyerekkel. Tanulunk egymástól, hiszen ők másként gondolkodnak, mint én, ők pedig hátha mennek valamire az én tapasztalataimmal. Ebből a körből, kérem, figyelje a lista 4. helyezettjét, egyszer még nagyon büszkék leszünk rá. Fájlalom, a XII. kerületi fiatalok sorsáról keveset tudok, bár ha emlékezetem nem csal, államtitkár is született ebből a körből, alig több mint 30 évesen.

A kérdésem az lenne, hogy ön mit gondol, haza kellene-e hozni a magyar katonákat Irakból? (kicicica)

- Az Irakban szolgáló magyar katonák mindegyike előtt nyitva áll a hazatérés lehetősége. A kontingens kintlétéről dec. 31-ig van érvényes szerződés, amelynek felbontására a veszélyes körülmények sem szolgáltatnak indokot. Aki katonának szegődött ebbe a csapatba, pontosan tudta, hogy kockázatos vállalkozásba fog.

Mit gondol, nyár, nagy meleg, homokos tengerpart, hatalmas hullámok és két ember? (Khargot)

- Nekem eszembe jut Torgyán József és Simon László(?), ha jól emlékszem az utóbbinak a nevére. Egyiknek sem állt jól a fürdőruha. Ön hogy volt ezzel? :)

Köszönöm az érdeklődésüket, ígérem, megtalálom a módját annak, hogy Brüsszelben is chatelhessünk, ha van kedvük.