Vranik Roland: Soha nem szívtam kecskeszart

Vranik Roland első nagyjátékfilmje, a Fekete kefe elnyerte a 36. Magyar Filmszemle fődíját. A rendezőt többek között a magyar film helyzetéről, Árpa Attiláról, további terveiről és a krisnások érzékenységéről faggatták olvasóink.

Mit tart a legnehezebb dolognak a szakmájában, mi az, ami a legtöbb viszontagságot okozza? (johhnywalking)
- A forgatókönyv megírása, a helyszínek kiválasztása, a színészek kiválasztása, utána a jelenetek próbája, majd az abból következő tanulságok alapján a forgatókönyv módosítása. A forgatás nagyon jó, az kevésbé nehéz, majd a vágás labirintusa és a rengeteg interjú.

Milyennek érzi a rendezők társadalmi megbecsültségét? Felismerik az utcán, egyáltalán foglalkozik önökkel a közvélemény annyit, mint a filmipar "látványosabb" szereplőivel? (johhnywalking)
- A mostani tapasztalat alapján is túl sokat foglalkoznak, elég nagy a respekt, legalább is nekem ennyi bőven elég.

Azt értem, hogy nem az dönt, hogy mennyire eladható, de valahogy nem látom egy adott filmbe fektetett milliók sorsát. Mi a célja annak, aki mondjuk filmet támogat vagy belefeccöl több milliót? Töredékét sem látja viszont, hiszen ugye miből... (cool)
- Két részre osztjuk a magyar filmgyártást, a legtöbb filmrendező az állam pénzén - amit a kulturális alapból kap - készít filmeket, és kezd kialakulni egy piacorientált irány, ami külső befektetőkkel dolgozik. Például a Magyar vándor 500 ezer nézője, ha megszorzod a mozijegyárakkal, akkor mindenképpen nyereséges vállalkozás. Akik a kuratóriumtól állami támogatást nyernek, azok szabadon dolgozhatnak, piaci nyomás nélkül - majdnem.

Hát mi dönt el akkor egy filmet? Nem a nézőknek csináljátok, hanem magatoknak meg a szakmának? Érdekes... (Akos)
- Nem, nem, nem, nem. Hogyha ötezer nézőnek nagyon tetszett a film, az lehet ugyanolyan értékes, mintha 500 ezer nézőnek tetszett volna. Még egyszer mondom, nem mindig számokban mérjük egy alkotás értékét.

Nekem az egész magyar filmszakma úgy tűnik, mint egy hatalmas pénzmosó szervezet, ahol az ismerősök néha megpuszilgatják egymást. Tisztelet persze annak az évi 2-3 kivételt képező filmnek, melyekre a készítőkön és az ismerősökön kívül is beül valaki. Van itt akármilyen jövő vagy továbblépés, vagy jó ez így minden érintettnek itthon? (Akos)
- Abban igazad van, hogy a szakma egy kicsit belterjes, de azt gondolom, hogy nagyon sok külsősnek is megadatik a lehetőség, hogy filmet készítsen. Egy ilyen kis országhoz képest, ha végiggondolod, 21 játékfilm készült tavaly, a 21 játékfilm annyi embert ölel fel, hogy szinte már kizárja a belterjességet, szerintem.

Hova tart a magyar film? Az etyeki gyárral beindul a magyar szappanoperagyár és mindenki megy majd kaszálni, aki csak él és mozog? (feketeleves71)
- Megy előre, nagyon sokan fognak kaszálni, sokan fognak veszteni, de nem csak a pénzről szól állandóan a filmgyártás.

Úgy gondolom, ha nem a pénzről szól a film, akkor nem szűnt volna meg a filmgyár, és a filmesek élnének, mint Marci Hevesen. Nem bántásból, de pénz nélkül sehol sem megy ez a dolog... (feketeleves71)
- Már az előbb is mondtam, hogy a pénzről is szól, de mi például a Pohárnok Gergővel azt a filmünket, ami megnyerte a fődíjat a szemlén, úgy csináltuk meg, hogy nem kértünk fizetést. Tehát ezt értem akkor, amikor azt mondom, hogy a film nem mindig a pénzről szól. Legalábbis egy rendezőnek biztosan nem. Képzelj el minket, amint Tatabányán negyven fokban a forgatás alatt minden reggel májkrémes zsömlét reggelizünk. Szerinted ez a pénzről szól?