Egy csaknem elfeledett város, amely tele van magyar emlékekkel

Ránk, magyarokra talán az a jellemző, hogy ha Szerbiáról van szó, akkor a főváros, Belgrád az első számú úti cél, a határ menti területeket tekintve pedig elsősorban Szabadkáig jutunk el, Újvidék pedig eléggé kiesik a látóterünkből. Pedig érdemes ide ellátogatni, hiszen a szépen felújított belvárostól kezdve a péterváradi erődig bőven van itt látnivaló. Emellett a magyar történelem egy fontos darabkájával is megismerkedhetünk.

Újvidék Szerbia második legnagyobb városa, 250 ezer lakossal, az elővárosokkal együtt pedig mintegy 340 ezren lakják. A Vajdaság 1,9 milliós lakosságának közel egyötöde él itt.

Soknemzetiségű város, szerbekkel, magyarokkal, horvátokkal, szlovákokkal, svábokkal és ruszinokkal.

Szebbnél szebb épületek sorakoznak Újvidék központjában, a Szabadság téren Forrás: Kovács István

A Vajdaság fővárosaként emlegetett településen a szerbek vannak a legtöbben (a helyi lakosság mintegy háromnegyedét teszik ki), a magyar ajkúak létszáma pedig körülbelül 13 ezerre tehető.

Szocreálból a lenyűgöző belvárosba

Mi eredetileg Belgrádba tartottunk, de úgy döntöttünk, hogy megszakítjuk utunkat, és körülnézünk Újvidéken is, hiszen annyi magyar emlék kötődik ehhez a városhoz. Az első benyomás nem volt kifejezetten kellemes, mert vonattal érkeztünk Budapestről, és a helyi vasútállomás nem nyújtott túlzottan felemelő látványt.

A szocreál stílusú vasútállomás Forrás: Kovács István

Még kevésbé az onnan a belvárosba vezető széles sugárút, amelynek házairól ránk köszönt a szocialista idők retró stílusa.

A hetvenes évek „változatos" panelvilága láttán egy kicsit úgy éreztük, mintha néhány évtizedet visszaléptünk volna az időben.

Körülbelül negyedórás séta után eljutottunk a városközpontba, ahol viszont egy egészen más világ fogadott minket. A szépen felújított középkori városmagban díszes, régi épületek sorjáztak mindenütt a sétálóutcai részeken.

A magyar szecesszió jegyében épült újvidéki zsinagóga Forrás: Kovács István

A belváros egyébként nem túl nagy, maga Újvidék pedig (ahogy a neve is utal rá) nem túl régi város. Csak a török uralom alóli felszabadulás után kezdtek itt emberek letelepedni, elsősorban a Duna túlsó partján akkoriban létesített péterváradi erőd építésén dolgozók.

De még mielőtt a közvetlen belvárosba értünk volna, megnéztük a magyar szecessziós stílusú zsinagógát. Az önmagában is igen látványos épületet egy hatalmas, magas kupola koronázza.

A magyar templom pazar épülete

Ezután a Színháztér felé vettük utunkat, ahol a Szerb Nemzeti Színház épülete áll, amit nehéz lenne szépnek nevezni, mert szintén a szocreál időszakot idézi. Viszont a szerbek számára annál fontosabb, mert

1861-ben Újvidéken, azaz Novi Sadban nyitották meg Szerbia első színházát.

Az eredeti teátrum azonban tűzvészben elpusztult, és ezt a nem túlzottan látványos épületet húzták fel helyette.

A Szerb Nemzeti Színház annak idején Szerbia első kőszínháza volt Forrás: Kovács István

Ezzel viszont már a belvárosban voltunk, szinte néhány lépésnyire a kifejezetten impozáns Szabadság-tértől (Trg. Slobode), amely egy monumentális, gyönyörű épületekkel szegélyezett tér, és az újvidéki látnivalók jó része itt található.

A teret a városháza gyönyörű épülete és a vele szemben álló, Szűz Máriáról elnevezett katolikus székesegyház uralja.

A 19. században épült „magyar" templom lenyűgözően szép kívül-belül, gyakorlatilag egy katolikus sziget a hatalmas ortodox tengerben. Méltán számít Újvidék jelképei közé, egyben Szerbia egyik legmagasabb épülete. Különösen szép a Zsolnay-cserepekkel borított, ívelt tetőszerkezete. Belül gyönyörű festett ablakok díszítik, az oltárnál pedig Szent István és Szent László freskója tekint le ránk.

A Szűz Máriáról elnevezett katolikus székesegyház monumentális épülete uralja a Szabadság teret Forrás: Kovács István

Ha körbenézünk a téren, szebbnél szebb neoreneszánsz, barokk, szecessziós vagy gótikus stílusú épületeket láthatunk.

Sajnos néhány, szintén a jugoszláv időket idéző emeletes házat is idezsúfoltak, ami sokat levon a tér hangulatából. Emellett itt kapott helyet Szvetozár Miletics szobra is, aki az 1848-as felkelés idején a szerbek nemzeti hősévé vált.

Nyüzsgő élet a sétálóutcában

A Szabadság tértől indul a Zmaj Jovina (az egykori Kossuth Lajos utca), a sétálóutca, amely Újvidék Váci utcája. Tucatnyi étterem, kávézó, cukrászda és bár hívogatja a vendégeket, hatalmas teraszokkal. De vannak itt kézművesboltok, és a legnagyobb ruházati világmárkák közül is jó néhány képviselteti magát a belvárosban.

A helyiek szívesen múlatják az idejüket a sétálóutcában Forrás: Kovács István

Ahogy közeledett az este, hihetetlenül pezsgő élet alakult itt ki, a teraszok mindenütt zsúfolásig megteltek. Az egésznek olyan hangulata volt, mintha egy mediterrán kisváros kellős közepébe csöppentünk volna. Az árak elég barátságosak voltak, hiszen elsősorban a helyiek töltik itt az idejüket, ezért mindent az ő pénztárcájukhoz szabnak.

Turisták nem igazán járnak errefelé.

Noha hatalmas volt a tömeg, magyar szavakat nem nagyon hallottunk sehol sem; a szuvenírárusok állítólag megértik, ha magyarul fordulnak hozzájuk, de csak szerbül és angolul hajlandóak megszólalni.

A sétálóutca végén elérkeztünk az érseki palotához, amely a város egyik legszebb, de szerintem mindenképpen a legérdekesebb épülete. Ennek ellenére az útleírásokban nem szerepel turisztikai attrakcióként.

Az érseki palota, előtte Jovan Jovanovic Zmaj szerb költő szobra Forrás: Kovács István

Egyik különlegességét az adja, hogy - eltérően a legtöbb ortodox templomtól - barokk stílusban épült. Ennek oka az, hogy még az Osztrák-Magyar Monarchia idején építették, ezért a birodalom területén akkor elfogadott templom-építési stílus volt az irányadó. Belülről már jobban látszik, hogy ortodox templomban járunk (nincsenek székek és oltár helyett ikonosztáz van), de a belső térben is érdekes stíluskeveredések figyelhetők meg. A palota előtt a sétálóutca névadójának, Jovan Jovanovic Zmaj szerb költőnek a szobra áll.

A Duna-parkból a Duna-partra

Ezután továbbhaladtunk a Dunához vezető Duna utcán, amelyet szintén szép, régi házak öveznek.

A Duna-park egy igazi zöld oázis Újvidéken Forrás: Wikipedia/Dozon

Néhány perces sétával elérkeztünk a város legszebb parkjába, a Duna-parkba (Dunavska Park), amely egy igazi békés oázis a sétálóutca végén. Úgy látszik, a helyiek tudnak élni, mert itt újfent hatalmas tömeg fogadott minket. Egy tó is található a parkban, egy szigettel, és lehet kacsákat etetni, de olvasgatásra, pihenésre is tökéletes, nagyon hangulatos helyszín.

A parkon átvágva eljutottunk a Vajdasági Parlamenthez, amelyet 1939-ben adtak át.

Az épület érdekessége, hogy egy hajóra emlékeztet, utalva ezzel a Dunára és a hajózásra.

A városháza épülete a Szabadság téren Forrás: Kovács István

A parlament előtti sugárúton végighaladva azután kiértünk a Duna-partra, közvetlenül az egyébként elég jellegtelen Váradi-hídhoz (Varadinski most).

Ez az egyik legrégebbi, a folyó felett átívelő átkelőhely Újvidéken, ha a mostani híd elődjeit is beleszámoljuk.

Az első 1921-1928 között épült meg, ez azonban 1945-ben megsemmisült. Az új híd ugyanez év végére már elkészült, ám 1999-ben a délszláv-háború idején lebombázták. Majd a következő esztendőben nyílt meg a harmadik, jelenleg is álló híd ezen a helyen.

Ezzel újvidéki látogatásunk végére értünk, innen viszont már csalogatóan tárult elénk a folyó túlpartján magasodó péterváradi erőd látványa, ami kihagyhatatlan látnivaló az idelátogatók számára. De ez már egy másik történet.