Így lehetünk olcsó tengeri felfedezők a világ egyik legdrágább városában

2019.09.21. 12:22

Az idei nyár utolsó külföldi kirándulásán Oslóban, a norvég fővárosban jártunk. Egy élményekkel teli, gyönyörű nyári napot töltöttünk ott, ahol bizony beláttuk: van olyan, hogy az a legjobb választás, ha az ember csak egyszerű turistaként él a neki ajánlott lehetőségekkel. Így kalandoztuk be Oslo fontosabb részeit, múzeumait, viking temetkezési hajóktól a Kon-Tiki megtekintésén át, Amundsen sarkköri felfedezőhajójáig.

Hadd kezdjem mindjárt két, népszerű vélekedéssel Oslóval kapcsolatban: az egyik az, hogy megfizethetetlenül drága, a másik, hogy nem érdekes. Utóbbit magam részéről cáfolom. Oslo egy remek hely, ahová már csak amiatt a páratlan történeti és kulturális kínálat miatt is érdemes egyszer ellátogatni, amit múzeumaiban és azokon kívül megmutat. Norvégia fővárosa jóval kisebb, mint Európa más országainak méhkasként nyüzsgő milliós nagyvárosai.

Ám épp ez a lépték, a szinte szó szerinti bejárhatóság avatja izgalmassá.

Nemcsak várat, katedrálist, a város tengeröblében horgonyzó régi vitorlásokat lehet itt megcsodálni, hanem remek kiállításokat is. Én például, ha most gyerek lennék, egész biztosan tengerjáró hajókat próbálnék tervezni, vagy minden szabadidőmben viking tematikájú könyveket és filmeket bújnék.

Reggeli órák: kellemes idő fogadott OslobanForrás: Juhász Péter

A másik pedig az árak kérdése. Ez helytálló vélelem, huzamosabb norvégiai utazáshoz bizony nem árt a malacperselyek feltörése. Egyetlen szorzószámot bajos lenne mondani, de az árszínvonal egyértelműen többszöröse a hazainak. Ez azonban ne vegye kedvünket az utazástól. Mi szinte percre pontosan egy napot töltöttünk a városban, és ezt a kirándulást sikerült olyan összegből kihozni, ami bármely olcsóbb országban is elismerésre méltó mutatvány lehet, hasonlóan tartalmas nap mellett.

Ahhoz persze, hogy egy oslói városlátogatást ne bánjunk meg, a helyszínen nem a „járatlan utakat" kell keresni, hanem élni a kedvező lehetőségekkel, amelyeket a hely a turistáknak kínál, valamint vállalni, hogy sokat leszünk talpon. (Az sem árt, ha némi elállós élelemmel készülünk otthonról csomagunkba, mert az éttermi árak sokkolók lehetnek.) 

Vajon mit keres a jegesmedve az ajándékboltban?Forrás: Juhász Péter

Könnyű séta a partig

Oslóba néhány ezer forintból sikerült kétirányú repülőjegyet venni még nyár elején. Augusztus végén ideális idő fogadott a városnézéshez. A repülőtérről több módon bejuthatunk a városba. Érdemes lehet napijegyet venni, olyat, ami jó a repülőtér-városközpont közötti összeköttetésekre is. Figyeljünk, mert több vállalat nyújt szolgáltatást, nem minden jegytípus jó mindenre.

Mi egy másik megoldást választottunk: sima vonaljeggyel utaztunk be vonattal az oslói főpályaudvarra, és ott a turista információs központban megvettük az „Oslo Pass" városkártya egynapos változatát. Ennek árában ugyan a repülőtéri ki-bejutás nincs benne, de a városon belüli közlekedés és több kompjárat az öbölben igen. S ami számunkra különösen fontos volt: a legtöbb múzeumba ingyenes a belépés vele. Visszatekintve a napra, a kifizetett 445 koronás ár (kb. 15 ezer forint) az egyik legjobb befektetés volt utazási élményekbe. Oslo belvárosa ugyanakkor egyértelműen a gyaloglásért kiállt.

Katedrális, a parlament épülete, a városháza: csak néhány izgalmas látnivaló, amit a vasúti pályaudvarról útba ejthetünk a kikötőnegyed irányába.

Norvégia a világ egyik leggazdagabb országa. Csak egy példa: talán nem annyira közismert, de – az olajból szerzett jövedelme révén – a norvég állam birtokolja a világ legnagyobb szuverén alapját, melynek értéke a felfoghatatlan 1 ezer milliárd dollár körül mozog. Fővárosa ugyanakkor az ország pénzügyi helyzetétől függetlenül – vagy emellett is –, sok szempontból ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint más nagyvárosok.

Oslo belvárosa, az első turistákkal, a háttérben az út végén a királyi palotaForrás: Juhász Péter

Ennek láttuk is jeleit: erősen igénybe vett közterületi infrastruktúrák, sok hulladék, és persze rengeteg turista. Azonban ezek mellett is sok zöldfelülettel bír, a belváros híres sétáló- és bevásárló utcáján, a királyi palota épületébe futó Karl Johanson végighaladva pedig gyönyörű épületeket nézhetünk meg.

A katedrális Oslo legnagyobb temploma, eredetileg a XVII. század végén épült, de többször átépítették. Még honlapján is büszkén hirdeti, ami a helyszínen is nyilvánvaló volt: a hatalmas, központi helyen lévő épület nyitott, azaz oda bárki betérhet, csak azért is, hogy gyönyörködjön a falfestményekben és rácsodálkozzon az épület szokatlan alaprajzára. Ottjártunkkor épp egy zenekari próba zajlott, ám a fényképező turisták nem zavartatták magukat - mi sem -, és a próba is zavartalanul zajlott. Az is kiderült, hogy a régi falak számos rendezvénynek, koncertnek vagy épp kiállításnak adnak otthont.

Oslo nyitott katedrálisa belülről is impozáns látványForrás: Juhász Péter

Megtekintettük a norvég törvényhozás, az alkotmányos monarchia egyik emblematikus épületét is, amely szinte belesimul környezetébe. Szinte nincs is látható jele annak, hogy erre hivatott karhatalmi erők vigyáznák a parlament épületét. Mi a közeli parkból csodáltuk meg, noha az bejárható vezetett túrákon is. Ezt követően a városháza felé vettük az irányt, mely szinte az öböl partján áll.

A Rådhus épülete könnyen emlékezetünkbe vésődik. Impozáns, betonból és téglából megalkotott, kéttornyú modern épület, mely talán a várnál is meghatározóbban uralja a kikötői képet. Feltétlenül érdemes közelebb menni, hiszen falain egészen elképesztő igényességgel készített domborművek is láthatók. Belső homlokzatán pedig ott egy óra, mely a sziderikus időt mutatja. 

Oslo városházáján a belváros felőli homlokzaton a sziderikus időt látniForrás: Juhász Péter
Mi az a sziderikus idő?
A sziderikus idő egy olyan időskála, ami a bolygó forgásának ütemét az állócsillagokéhoz viszonyítja. Az így mért év nem más, mint az az időtartam, ami alatt a Föld az állócsillagokhoz képest kerüli meg a Napot. Ez pontosan 365,256363051 nap. Másképp: 365 nap 6 óra 9 perc 9 másodperc.

S ha már közelebb mentünk, menjünk is be.

A városháza földszinti, központi csarnoka szabadon látogatható.

A falakat norvég művészek munkái borítják, amik mellett a hely legfőbb különlegességét az jelenti, hogy itt adják át a Nobel-békedíjakat az arra jelölteknek.

Csak ezen a helyszínen hosszú időt el lehet tölteni az alkotásokat nézve, mi azonban hamar az öböl felé vettük irányt, hogy kijussunk a nap – számunkra – fénypontját jelentő helyére, a Múzeumszigetre.

Nem érdemes kihagyni a városháza csarnokátForrás: Juhász Péter

Tengerre, szárazföldiek!

A Múzeumsziget valójában félsziget, a szárazföldről is megközelíthető. No de ki választaná ezt a lehetőséget, ha Oslo kikötőjéből menetrendszerinti komp is indul oda, amire a városkártya miatt külön jegyet sem kell venni? Így aztán azon kaptuk magunkat, hogy sok más turistával együtt norvég zászló alatt szeljük a habokat oda, ahol minden bizonnyal a világ legmenőbb tengeri járművei közül fogunk látni néhányat. S bár hajózási teljesítményünk nem vethető össze a legendás viking hajósok eredményeivel, Oslo látványa a kompról feledtette ezt a körülményt.

Ha jól csináljuk, Oslóban még egy kicsit hajózhatunk isForrás: Juhász Péter

A Múzeumsziget tényleg olyan, mintha egy külön kis világ lenne Oslón belül. A komp két külön ponton is kiköt, ott érdemes kiszállni, ahol a számunkra érdekesebb létesítmények találhatók. Mi az első helyen már partra léptünk, és miközben célunk fele haladtunk, minduntalan rácsodálkoztunk a fehér színű, főként fából készült házak látványára és a rendezettségre. A Bygdøy-félszigetre (ezt hívják Múzeumszigetnek) annak is érdemes ellátogatnia, aki parkokban sétálna, kiszakadva a városi forgatagból.

Skanzentől a viking temetkezési hajókig

Mi elsőként a néprajzi múzeumot tekintettük meg, annak is egy hatalmas, erdős parkba telepített részét, a skanzent. S mit várhatunk egy szabadtéri múzeumtól? Mindazt, amik miatt ezek a létesítmények egyre látogatottabbak szerte a világon, ahogy az iskoláscsoportok mellett a felnőttek és a turisták is felfedezik értékeiket.

Az oslói skanzen csodálatos környezetben épült. Legfontosabb elemei azok a faházak, melyek a norvég vidék egy-egy kultúrtájának jellegzetes stílusát mutatják meg. Van, ahová be is mehetünk, így láthatunk például régi norvég iskolabelsőt, paraszti otthont, és még sok érdekességet. Az épületek egy része a modernebb időket, a polgárosodás időszakát mutatja be. Egyes helyeken korhű ruhába öltözöttek fogadják a látogatót, és tartanak bemutatót kézművességből vagy vezetnek múzeumpedagógiai foglalkozásokat.

Családi, baráti barangolásra kiválóan alkalmas a skanzenForrás: Juhász Péter

Megnézhetjük a norvégok életében oly fontos szerepet játszó természetjáráshoz kapcsolódó túraházak ott bemutatott mintakunyhóját, annak felszereléseit. Kimerítő tájékoztatást kaptunk arról, hogyan lehet azokat kirándulások alkalmával igénybe venni, és elismerően bólintottunk a norvég bizalom megnyilvánulása iránt: az ország ötszáz-egynéhány erdei kabinjához mind ugyanolyan kulcs való.

Ilyen, felszerelt erdei kunyhók várják a természetjárókat egész NorvégiábanForrás: Juhász Péter

A skanzen kétségtelenül leglátványosabb épülete a Gol megyéből származó, lenyűgöző templom, mely eredetileg valamikor a XII-XIII. század fordulóján épült, és a XIX. század végén egy történeti emlékek megőrzésével foglalkozó társaság mentette meg az elbontástól. A skanzenbe került épületet rendbe hozták – igen, a fatemplomot odavitték, eredeti helyén most annak másolata áll –, belülről is megtekinthető. Érdekesség, hogy hivatalosan ma is a norvég király tulajdona.

Az ősi, helyreállított fatemplom a szabadtéri kiállítás egyik legfontosabb látványosságaForrás: Juhász Péter

A szabadtéri séta után a közeli Viking Hajómúzeum felé vettük az irányt. Ennek fő attrakciója a viking korból származó, kivételes épségben megmaradt három, nagyjából ezer éves temetkezési hajó, a Tune, a Gokstad és az Oseberg, további kiállítási tárgyak kíséretében. Ezek a hajók járhatók körbe a múzeumban, ahol természetesen mindent megtudhatunk, amit a kutatóknak sikerült kideríteni történetükről, sőt, karzatról is megnézhetők.

Lenyűgöző élmény látni ezeket a hatalmas hajókat.

A régészek csak kismértékű restaurációt végeztek azokon, noha évszázadokon át pihentek a föld alatt, hogy így a viking társadalomban fontos szerepet játszó elhunyt elutazhasson rajtuk a Valhallába. Mindegyik hajó a tengerek vizeit is járta azelőtt, hogy temetkezésre használták volna. A tölgyfából készült, gazdag díszítést kapó Oseberg, vagy a sárkányfej nélküli, 32 pajzzsal megtalált Gokstad – alkotóik tengerészeti ismereteiről és lenyűgöző famegmunkálási tudásáról tanúskodnak.

A gokstadi hajót egy Oslo-közeli tanyán találták megForrás: Juhász Péter

Irány a sarkkör...! Legyen a déli!

A Bygdøy másik fontos része a három, tengerészeti vonatkozású múzeumnak is otthon adó partszakasz. Mi megnéztük mindhármat. A norvég hajózás történetét bemutató is nagyon látványos, de kétségtelen, hogy két szomszédja, a Kon-Tiki és a Ra 2. nevű hajókra épített múzeum, valamint a Fram, még annál is nagyobb turistamágnesek. Ezek bejárása után gondoltam azt, hogy ha a rengeteg gyerek közül, akik szüleikkel nézték meg a kiállításokat, egy sem akar tengeri utazó, hajós, régész vagy hasonló lenni, akkor valamit rosszul csináltak az alkotók – ezt viszont kizártnak tartom a látottak alapján.

A Kon-Tiki - a tutaj most megtekinthető a múzeumbanForrás: Origo

A Kon-Tiki múzeumban mindent meg lehet tudni Thor Heyerdahl, az egyszerűen csak tengeri utazóként hivatkozható norvég életéről, munkásságáról, expedícióiról, amelyek kétségtelenül a XX. század tengerészeti csúcsteljesítményei közé tartoznak.

Heyerdahl későbbi expedícióján, a Ra II. fedélzeténForrás: RIA Novosti/Senckevich Jury
Kalandor-régész-néprajzos: egy reneszánsz norvég hajózásai
Heyerdahl eredetileg tengerbiológiával foglalkozott, de ellenállhatatlanul vonzotta a régészet, a néprajz, illetve az antropológia. Főként azzal irányította magára kora tudományos közvéleményének figyelmét, hogy felvetette annak lehetőségét, hogy a polinéz szigetvilágba esetlegesen Dél-Amerikából is érkezhettek a mai lakosság ősei, nemcsak Délkelet-Ázsiából. Hogy bebizonyítsa, technikailag nem volt lehetetlen akár ezer évvel korábban sem az utazás, megépítette az inka napistenről elnevezett, balsafából készült vitorlás tutaját, a Kon-Tikit. Tervét sokan öngyilkosságnak, őrültségnek tartották, ő azonban 1947-ben, öt társával együtt, sikerre vitte az expedíciót, és 101 nap alatt megtették a 8000 kilométeres utat. A szenzációs kaland és az abban résztvevők teljesítményéből mit sem von le, hogy a későbbi genetikai vizsgálatok sem támasztották alá a norvég kutató elméletét, vagyis az elfogadott nézet szerint Polinézia Délkelet-Ázsiából népesült be. Ugyanakkor Heyerdahl vállalkozása igazolta, hogy potenciálisan lehetséges volt az út megtétele. Hasonlóan rendkívüli teljesítményt jelentettek később a - sikertelenül végződött - Ra 1., de főként a - sikeres - Ra 2. expedíciói az Atlanti-óceánon – az előbbi hajó odaveszett, a másik viszont szintén megtekinthető a múzeumban.
A Kon-Tiki a múzeumbanForrás: Juhász Péter

S ha egy norvég kutató-kalandor izgalmas és remek installációkkal felszerelt múzeuma nem volt elég, akkor ne hagyjuk ki a Fram múzeumot sem, melyet 2018-ban az egyik legnagyobb online portálon az év legjobb norvég múzeumának választottak. Nem véletlenül.

Az épületet a szó legszorosabb értelmében a Roald Amundsen déli sarki expedíciójához használt Fram (Előre) nevű hajó köré építették.

A hajó eredetileg Nansené, Amundsen példaképéé volt, de Amundsen még neki sem árulta el, hogy az Északi-sark helyett az Antarktisz felé veszi majd azon az irányt 1910-ben.

Amundsen a jégen az expedíció idejénForrás: NOAA

A becsvágyó – és az expedíció során számos vitatható döntést hozó – Amundsen végül elérte a Déli-sarkot, így az Északnyugati-átjáró első végighajózása után még egy jelentős utazás öregbítette hírnevét (az előbbit egy másik hajóval teljesítette). A múzeum most egyrészt a helyreállított, a fedélzettől a gépházig bejárható, a Déli-sark elérésének bázishajóját jelentő Fram végső otthona, másrészt a norvég sarkköri expedíciók világát mutatja be.

Szemtől szemben a FrammalForrás: Juhász Péter
Alighanem a világ egyik legklasszabb hajója...
A Fram – korának más tengeri járműveihez képest – nem volt kiemelkedően nagyméretű, viszont megépítése kivételes teljesítményt jelentett, és nem hétköznapi élmény bebarangolni kabinjait, étkezőjét, raktárait, vagy épp fellépni a kormányállásába. A szkúnert 1892-ben tervezték, kifejezetten Nansen expedíciója számára, mégpedig úgy, hogy ellenálljon a jég szorításának. Azaz, még ha körül is ölelték a jégtáblák a hajótestet, azok nem összeroppantották – mint sok más hajót –, hanem kiemelték a vízből. A Fram még az első világháborúban is szolgált, a 400 tonnánál is súlyosabb hajót 1935-ben helyezték el a félszigeten, és kezdték meg a pazar élményt nyújtó múzeum fejlesztését köré.

Ha csak egy dolgot kellene kiemelnem a kísérő tárlatokról és kiállításokról, akkor az a rész lenne, ahol a látogató ízelítőt kaphat a sarkköri felfedezők mindennapjaiból. Dermesztő hidegre klimatizált szoba, a hajó imbolygását imitáló palló, sötét és ijesztő zörejek, a hajótest nyikorgása, a jégtáblák reccsenése. Elég pár percet bent tartózkodnunk ahhoz, hogy fogalmunk legyen arról, milyen elképesztő pszichés terhelésekkel járt a részvétel egy-egy ilyen, alapvetően életveszélyes kutató-felfedezőúton.

S végül ismét meg kell említeni, hogy a tengerészeti múzeum legalább olyan érdekes kiállítási anyagot őriz, mint az előző kettő. Itt egészen a modern időkig bezárólag megismerhetjük a norvég tengerhajózás, a nagy óceánjárók vagy olajtankerek történetét is.

Érdemes megnézni a harmadik, tengerjárással foglalkozó múzeumot isForrás: Juhász Péter

Naplemente Oslo felett

Oslói kalandjaink még mindig nem értek véget, mert komppal visszatérve a központba jutott idő a kikötőnegyed bejárására és a Nobel-díjhoz, illetve részben a díjazottakhoz kapcsolódó kiállítás megtekintésére is - ez már a hatodik helyszín volt, ahová napi "passunkkal" bejutottunk. Az installációk szenzációsak, de azokkal furcsa kontrasztot alkotott az itt is – mint valamennyi felkeresett múzeumban – nagyüzemben működő ajándékbolt. Igaz, az itt értékesített tárgyakból származó bevétel nagyja – ahogy egy ott dolgozó munkatárstól hallottam – jótékony célú alapítványokhoz kerül.

Sajnos a város egyik legfontosabb attrakcióját, a világhírű expresszionista festő, Edvard Munch képeiből rendezett állandó kiállítást már nem tudtuk megtekinteni. Csalódásról azonban nincs szó, mert a kikötőben részt vehettünk egy fesztivál zárásában, ahol a házigazdák mellett, számos nemzet képviselője mutatta be gasztronómiáját, hagyományos tánc- és zeneművészetét. S jutott idő egy kiadós sétára is az Akershusban, azaz a város fölé magasodó erődben is, mely korábban a kikötőt védte. Napjainkban inkább zöld felületeivel, hangulatos épületeivel ragadja meg a látogatók figyelmét. Később még elsétáltunk a királyi palotáig is, ahol alig néhány katona adta a díszőrséget az épület körül. Láthatóan megszokták, hogy díszlépéseiket rengetegen fotózzák, videózzák.

Naplementében tettünk sétát a várbanForrás: Juhász Péter

A késő esti órákban még több kitérőt tettünk nevezetességekhez, ennek során jól jött, hogy a városkártya tartalmazta az ingyenes belvárosi közlekedést is. A pályaudvarra visszaérve megtekintettük a város jelképének számító hatalmas, bronzból készült tigrisszobrot is, igaz, körülötte kordonok voltak egy éppen zajló építési munka miatt (a város beceneve Tigerstaden, azaz "Tigrisváros"). S mivel nem vagyunk mindenáron – vagy épp drága áron – való hívei a szokott kényelemnek egy rövid úton, a hajnal már a repülőtéren szundikálva köszöntött ránk.

Az előzetes információk szerint a gardermoeni reptér kifejezetten alvóbarát, és ezt magam is megerősíthetem.

Oslo rövid kirándulásunkon barátságos és nyitott arcát mutatta, ahogy azok is, akikkel valamiért szóba elegyedtünk a kirándulásunkon, legyen az a bygdøyi komp kapitánya vagy múzeumi munkatárs vagy egy járókelő. S még így sem láttunk mindent, arról pedig nem is beszélve, hogy a skanzeni látogatásunk után el nem múló kedvünk támadt ahhoz, hogy az Oslo körüli, szolidabb magaslatokon is túrázzunk egyet. 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK: