Ezért téveszthette el a Boeing a repteret

A napokban nagy port vert fel, hogy egy Boeing 747-es pilótái eltévesztették a repülőteret az Egyesült Államokban. Számos kérdést vetett fel, hogy hogy tudtak ekkorát hibázni a magasan képzett pilóták. Könnyebben, mint gondolnánk.

A hatalmas 747-es Dreamlifter a kansasi Wichitába tartott november 20-a éjjelén. Az Atlas Air teherszállító gépe egy Boeing 787-es Dreamliner orr-részéért érkezett. A légierő McConnell-bázisán kellett volna landolniuk, ehelyett a 12 kilométerrel előbb fekvő Jabara repülőtéren szálltak le. Az eset azért volt különösen veszélyes, mert az utóbbi leszállópályája fele akkora, ami a leszállásnál és a felszállásnál is kockázatot jelent egy ekkora gépnek.

Az amerikai Országos Közlekedésbiztonsági Tanács még vizsgálja az ügyet, de egy kisgép pilótája, aki maga is repült ott, érdekes írást tett közzé a Wireden arról, hogy mi befolyásolhatta a pilóták hibás döntését. Garrett Fischer szerint nem utolsósorban az, hogy részben egymást fedő légterek és egymást érő repülőterek zónájában repültek, ráadásul éjszaka. A rádióbeszélgetésekből kiderül, hogy a személyzetnek nem volt tudomása arról, hogy Wichita körzetében ennyi repülőtér található, illetve hogy ennyi hasonló repülőtér van egymás közelében. Annak ellenére, hogy a toronytól azt az utasítást kapták, hogy a műszerek alapján tájékozódjanak, a legénység egy bizonyos ponton a szemének hitt, és oda tette le a gépet, ahol a célállomást sejtette.

A Boeing 747-es Dreamlifter teherszállító repülőgép, amely rossz helyen szállt le Forrás: MTI/AP/Charlie Riedel

A szerző beszámol arról, hogy néhány hónappal ezelőtt maga is repült a Jabara reptérre. Bár a terveknek megfelelően landolt, volt benne egy kis aggodalom, vajon tényleg a megfelelő pályára érkezik-e, pedig 15 éve repül kis gépekkel.

Wichitának valóban sok repülőtere van, miután számos repülőgépgyártó és -szállító cégnek ad otthont. Hat kilométer sugarú körön belül 4 reptér található: Jabara, Beech, Cessna és McConnell. A kifutópályák nagyjából ugyanabba az irányba néznek, és bizonyos távolságból alig érzékelhetők a köztük lévő különbségek. És ha ez nem elég nyomasztó, egy 16,5 kilométeres rádiuszú körzetben 11 repülőtér található. Így már nem nehéz megérteni, miért kérdezte a 747-es pilótája az irányítótoronytól: „Mennyi repülőtér van itt?"

A repterek ilyen koncentrációja szokatlan, és könnyen megzavarhatja a legképzettebb pilótát is. A cikk szerzője maga is nagyon bizonytalan volt, amikor arra repült, noha a GPS egyértelműen mutatta a pozícióját és a célállomást. Nagyon kellett figyelnie, hogy biztosan a megfelelő repülőtérre érkezzen. Mindössze két percen múlt, hogy rossz helyen tegye le a kis gépét. Egy jóval gyorsabban közeledő óriásgép számára még nehezebb lehet ez – véli Garrett Fischer.

További magyarázat a pilóták tévedésére a leszállópályák elhelyezkedése. Jabara tájolása 180 fok délre, míg a McConnellé 190 fok. A pilóták éjszaka, rossz látási körülmények között repültek, amikor nagyon nehéz szabad szemmel megítélni a távolságokat. Ráadásul a 320 kilométeres óránkénti sebesség mellett a dolgok nagyon gyorsan történnek. Mivel a McConnell-bázis a wichitai városhatáron belül, a délkeleti oldalon található, beleolvad a város fényeibe, viszont a külvárosban található Jabarát könnyebb észrevenni a sötétben.

Ha pilóták a GPS-alapú megközelítésen maradtak volna, ahogy a torony engedélyezte a leszállást, akkor természetesen nem tévesztették volna el a pályát. A szerző szerint azonban a Szövetségi Légügyi Hivatal GPS-alapú megközelítési útvonala McConnell esetében nem jelzi a környező repülőtereket, így a terepen ismeretlen pilóták összetéveszthették azt a jól kivilágított Jabarával, és vizuális megközelítésre váltottak, ami a hibát okozhatta. Ráadásul ezt nem jelentették a toronynak.

Nappal ezt látták volna a pilóták, de sötétben csak a legközelebbi Jabara fényei kivehetők Forrás: Wired

Persze egyéb eszközökkel a pilóták ellenőrizhették volna a pozíciójukat, és a torony is figyelmezhetett volna a túl gyors ereszkedésre, noha a leszállási engedély megadása után már a pilóták a felelősek a gép lerakásáért. Ráadásul a polgári és katonai repülőterek leszállópályáinak a kivilágítása is eltérő, és Jabarának csak egy pályája van, míg McConnellnek kettő. Az eset tanulságait a vizsgálat fogja megállapítani, de a szerző szerint az ilyen hibák gyakrabban fordulnak elő, mint azt sokan gondolnák.