Már nem bunkók a tokiói halturisták

Használt a híres tokiói halpiac turistáinak megregulázása és az ezt célzó bezárás: immár normálisabban viselkednek. Tilos például vakuzni, vagy nyalogatni a halakat.

A félévezredes múltra visszatekintő piacon hagyományos turistalátványosság a pirkadat előtti halárverés. A halászok és a kereskedők ezt nem így látják, ők fejcsóválva csodálkoznak az idegeneken, hogy azok miért csodálkoznak rajtuk. A hajnali ötórai időpont ellenére sok külföldi veszi a fáradságot, hogy kipattanjon szállodai szobájából és elsiessen a halaukcióra.

Csakhogy túláradó jókedvükben sokan és sokszor olyasmiket művelnek, ami nagyon nem tetszik a kofáknak: akadtak, akik fagyiként nyaldosták a halakat, mások kordéra pattantak és úgy videóztatták magukat, megint mások felültek egy-egy nagyobb hal hátára és meglovagolták. Ennél komolyabb és gyakoribb gondot okoztak a turisták vakus fényképezéseikkel: az árverések vezetői ugyanis ujjaikkal jelzik, hogy mennyinél tart a licit, a vakító fényvillanásokban viszont nem mindig sikerült a vevőknek egyértelműen látni az árat.

A kereskedők december végére már torkig voltak a sok - meglátásuk szerint - "bolonddal", és úgy döntöttek, átmenetileg lezárják a turisták elől birodalmuk, hogy legalább az újévi csúcsforgalomban ne legyenek láb alatt. Így aztán, amikor január 5-én évtizedes árrekord dőlt meg - egy tonhal 9 millió 630 ezer jenért (bő 20 millió forintért) - kelt el, egy fia turista sem volt a közelben.

Január 19-én azután ismét megnyílt előttük a halpiac. Immár szórólapokat nyomnak kezükbe a bejáratnál, hogy tudassák: ne vakuzzanak - és azt is, hogy miért ne -, nyomatékkel kérik, hogy a hajnali aukció után azonnal távozzanak. Az, hogy ne nyaldossák a halakat, nincs az angol, kínai, koreai, orosz és japán nyelvű szövegben.