Történelmi látnivalók, amelyekért érdemes útra kelni

A Taj Mahal, a Machu Picchu, Angkor varázslatos templomai, vagy éppen az athéni Akropolisz, mind-mind olyan történelmi látnivalók, amelyekért mát önmagukban is érdemes pénzt áldozni és útra kelni. Ha pedig valaki egyszerre többet kereshet fel ezek közül, különösen szerencsésnek mondhatja magát.

Normandiában és főleg a tartomány csatorna felőli részein járva gyakorlatilag nem tudunk olyan faluba menni, amelynek ne lenne valami köze az 1944 június 6-i partraszálláshoz, az azt megelőző ejtőernyős akcióhoz, vagy az inváziót követő napok harci cselekményeihez. Ezen a napon az egyesített szövetséges hadseregek 50 kilométer széles frontot nyitottak a Német Birodalom által elfoglalt Normandiában, s rést ütöttek a rettegett Atlanti falon. A támadás első napján több mint tízezer katona szállt partra öt különböző partszakaszon, így a hadtörténészek azóta is ezt az eseményt tartják a legnagyobb ilyen típusú akciónak.

A legtöbb idelátogató a Véres Omaha néven elhíresült partszakaszt keresi fel elsőként, ahol az amerikai csapatok egy része ért partot, s ütközött a német védők heves ellenállásába. A terepviszonyok miatt csak ezen a helyen több ezer szövetséges katona vesztette életét. A partraszállás eseményeinek helyszínei között már-már kultikus helyet foglal el egy parányi kisváros, Sainte-Mere-Eglisé, amelyet elsőként szabadítottak fel a szövetséges ejtőernyősök. A város templomtornyán ma is látható egy korabeli ejtőernyő, ugyanis a támadáskor az amerikai John Steel közlegény a nagy szélben épp a templomtorony irányába sodródott és fennakadt azon. A katona halottnak tetette magát, nehogy a templom körül harcoló németek észrevegyék. A katona szerencsésen túlélte a kalandot, sőt a háború után is épségben hazatért.

Az Omaha partszakasz fölötti területen található a 70 hektáros területen elhelyezkedő amerikai katonai temető, ahol összesen 9387 férfi és nő nyugszik. Érdemes felkeresni a partraszállás eseményeit és fegyvereit bemutató múzeumot is.