Kocatúrázók a börzsönyi rengetegben

Vége a nyári hőségnek, jönnek a hűvösebb, kellemesebb kora őszi napok, s velük indul az őszi túraszezon is. Ki-ki kitisztíthatja bakancsát, előveheti hátizsákját, esőkabátját és indulás a hegyek közé. Kitűnő célpont lehet például a Börzsöny, ahol több irányból kiindulva kellemes, könnyebb-nehezebb egynapos túrák tehetők.

Kóspallag a Börzsöny települései között a legfiatalabb. Bár a területen már az Árpád-korban is település állt Hanta néven, később a XIV. század közepére a falu elnéptelenedett. A település mai neve az 1300-as évekből származik, amikor is a márianosztrai pálos szerzetesek a mai halastó környékén legelő kosokról és szomszédos parlagon hagyott területekről, Koss-Pallagnak kezdték nevezni a helyet. A mai falu elődje Mária Terézia uralkodása alatt Gróf Grassalkovich Antal betelepítéseivel kelt életre. Lakói elsősorban németek, kisebb részben szlovákok voltak, de éltek itt izraeliták is, s az elődök emlékét a falu mai címerében is őrzi. A faluban igazi látnivaló kevés van, de mindenképpen meg kell említeni egy a napóleoni háborúk idejéből származó kőkeresztet, a területen volt ugyanis a márianosztrai kolostor hadikórházának temetője. Említésre érdemes még a falutól mintegy 2,5 kilométerre Vác felé vezető úton található XV. Századból származó pálos templom és kolostor romja, amely szintén a márianosztrai anyakolostor része volt, s a török időkben, 1538-ban pusztult el.

A kulturális látnivalók helyett Kóspallag a kirándulók, vadászok, horgászok és a természetet kedvelők kedvelt célpontja, ugyanis innen a Börzsöny szinte minden pontja könnyen elérhető, s szép számmal található szálláslehetőség is a környéken.

Kóspallag pozitívumai közé kell sorolni, hogy vasárnap késő délután is nyitva vannak a főutcai kocsmák, így a hullafáradt kocatúrázó be tud térni egy pofa sörre és kaja híján fel bír tankolni pár zacskó ropival. Imigyen felfrissülve már bizakodva indultunk neki túránk utolsó, Kismarosig vezető szakaszának. A kereszteződésben lévő irányjelző táblánál aztán látszott, hogy valamit nagyon elnézhettünk azon a turistatérképen, ugyanis a végállomás a sárga jelzésen 9,4 kilométernyi távolságra volt onnen. Döbbenet! Még legalább két óra gyaloglás és mindenkinek leszakad már a lába, de hát nincs mit tenni, vissza kell jutnunk valahogy az autóhoz.

A falu déli végéből induló sárga jelzés már lankásabb dombokon, inkább bozótos mint erdős terepen vezet végig, de egy-két nyíltabb mezőről, rétről így is csodálatos kilátás nyílik a Börzsöny alacsonyabb részeire. Jócskán alkonyodott már, mire elérkeztünk a Kismaros feletti nyaralók utolsó házaihoz, s bár innen még mindig legalább félórányi járásra volta vasútállomás, legalább már látszott a vége. Fáradtan, éhesen, szomjasan és sajgó izmokkal zuhantunk a kocsi üléseire, de ennek ellenére a véletlenül hosszúra sikeredett túrát azért bátran ajánljuk a gyakorlottabb túrázóknak. A mintegy 23 kilométeres, mintegy 500 méter szintkülönbséggel tarkított út nagyjából 7 óra alatt teljesíthető kisebb pihenőkkel. Fontos tudni, hogy kullancsokban gazdag a terület, így hazaérkezve ellenőrizzük, nem kaptunk e hívatlan útitársat!