Nem csak Star Wars rajongóknak

Tunézia a legkisebb észak afrikai ország, de azt mondják, itt a legtöbb a látnivaló. A fővároson kívül legalább egy tucat olyan falu, kisváros és természeti szépség található, amelyeket nem lehet kihagyni, ha itt járunk.

Érdemesebb inkább észak felé venni az utat, a sziksóstavak környékén található oázisok felé. Az oázisok rangját, tekintélyét általában a pálmafák száma alapján határozzák meg a világ minden pontján. Itt, Tunéziában a fent említett sziksóstavak környékén található Nafta oázisban pontosan 370 ezer pálmafát tartanak számon, s ezzel az eredménnyel a Nafta a legnagyobb az országban. Akiket az oázisok nem varázsolnak el annyira, azok dzsippes túrára is indulhatnak a sziklás hegyi vidékekre.

A jellemzően homokköves terepen úgy 300-900 méteres magasságig, érdekes módon itt is elő-elő bukkannak kisebb pálmafaligetek. A hasadékok hajdan volt folyómedrek elapadt forrásaiban, ha még akad akár egy csepp víz is, egy tenyérnyi helyen kizöldül a táj.

Akinek végképp elege van a kietlen, kopár, szürke tájból, induljon el a keleti határ felé! Itt hatalmas olaj és datolyaültetvények váltogatják egymást, amelyeket még a térképeken is feltüntetett modern öntözőrendszerrel termesztenek. El Jemben például, felbecsülhetetlen értékű roppant gazdagon termő, 1300 éves olajfák kápráztatják el a turistákat. A facsemetéket jókora távolságokra sorokba rendezve ültetik egymástól, mert az olajfák jellemzően nem annyira felfelé nőnek, mintsem inkább terebélyesednek.

A helyeik mindig elmesélik, hogy ha valaki fiatal csemetékkel beültetett olajfa ültetvényt vásárol, akkor az bizony csak két-három emberötlővel később lesz termő.

El Jemben érdemes a városba is beutazni. Itt található ugyanis a római korból fennmaradt harmadik legnagyobb amfiteátrum, amely közel akkora, mint a római Kolosszeum. Az építmény 138 méter hosszú, 114 méter széles és pontosan 30 ezer ember nézhette az előadásokat és viadalokat. Még a pincerendszer is megmaradt, az állatok vermeivel együtt, sőt a folyósok is megtekinthetőek ahonnan a láncos csapóajtók leeresztése után juthattak ki a vadak a küzdőtérre.

Délen Sfax felé folytatódnak a végeláthatatlan olíva ültetvények és egyre másra feltűnnek az út menti, nem éppen a higiéniájáról ismert hentes boltok. A frissen leölt birkák a tornácon vagy a ház előtti összeeszkábált fabakon lógnak ahol sem hűtés, sem legyezés nem segíti a kizsigerelt jószág húsának épségét.

A másik jellegzetesség Sousse felé közeledve, hogy a nagy tiszteletnek örvendő volt tunéziai elnök képe és festménye gyakran látható köztereken és éttermek falain. Habib Bourguiba elnök emlékhelye a Sousse-hoz körülbelül negyven kilométerre található Monastirban tekinthető meg. Kihagyni a programból szinte lehetetlen, hiszen a Budapestről induló járatok szinte mindegyike a monastiri repülőtéren landol.

Bourguiba volt a modern, demokratikus állam megteremtője. 1956-ban az ő vezetésével alakult meg a Franciaországtól immár független Tunézia. Bourguiba ma is nagyon népszerű, hiszen olyan reformokat vitt véghez, amelyek hiánya - egyes politológusok szerint - az ország teljes vallási elszigetelődését eredményezte volna. A nagy elnök a monastiri mauzóleumban fehér márvány emelvényen Mekka fejét felé fordítva alussza örök álmát.

A legbnépszerűbb vráos

Sousse a legnépszerűbb turistacélpont és az egyik legpazarabb nyaralóhely a világon. Az ország harmadik legnagyobb városában rengeteg a turista, akik főleg a Soula Centerbe igyekeznek. A Soula tulajdonképpen egy áruház, amely nemcsak bazárok miatt népszerű, hanem azért is mert itt úgynevezett price controll, vagyis államilag felügyelt és szabályozott árak alapján válogathatnak és vásárolhatnak a külföldiek.

Az alkudozás sem folyik olyan intenzíven, mint más nagyvárosokban, ahol bizony tízszeres húszszoros árat is elkérhetnek, ha nem vagyunk elég körültekintőek.

Ugyanígy járhatunk, ha taxizunk. Jó tudni, hogy a nagyvárosokban kétféle taxi létezik. A városi taxik sárga színűek, míg a távolságiak fehérek. Bár a tapasztalt utazók azt mondják, ha többedmagunkkal, taxival indulnánk a vidéki Tunézia felfedezésére, jobban járunk, mintha buszjegyet váltanánk, de érdemes ébernek lenni fizetéskor. Szintén a rutinos utazók javaslatára, azért is megfontolandó távolsági taxiba szállni, mert a sofőrök gyakran autóversenyzőknek képzelik magukat.

Ha időnk engedi, érdemes felkeresni a fővárostól mintegy húsz kilométerre található Sidi Bou-Saidot, ami a mi skanzenünkhöz hasonló tradicionális falucska. De ugyanilyen rövid kirándulást tehetünk a Sousse közelében található Kairouant-ba is. Ez a város egy hatalmas olajliget közepén fekszik és leginkább a kézi készítésű szőnyegeiről ismert. Igaz csak az igazán tehetős brit és német turisták engedhetik meg maguknak, hogy vásároljanak, ám érdekes látvány az is, ha csak magát a szövés folyamatát meglessük. Általában évekig készítenek egy-egy ilyen szőnyeget, és hagyományosan egy szőnyegen mindig egy ember dolgozik.

Tunéziában tehát, nemcsak a nagyvárosok tartogatnak érdekességeket és látnivalót, hanem a vidéki kisvárosok élete is ugyanúgy felfedezésre vár. Az ország ezen a nyáron is kitűnő nyaralóhely, nemcsak azért mert mindössze 2-3 órás repülőút, hanem azért is mert viszonylag olcsó.