A Kikötők kikötője: Koppenhága

Hogy ki a leghíresebb dán arról csak bizonyos körökben oszlanak meg a vélemények. A rockerek szerint ugyanis Lars Ulrich az a Metallicából, mások szerint a focista Michael Laudrup, mégis a legtöbben Hans Christian Andersenre szavaznának. Egy közös bennük: mindannyian kötődnek Koppenhágához, bár utóbbi nem itt született.

Koppenhága - magyarul vásárkikötő - a lovagkor hajnalán indult fejlődésnek. A reformok egy bizonyos Absalon püspök nevéhez fűződnek, aki hamar felismerte, hogy Koppenhága számára jóllehet a halászat a legfontosabb, de a kereskedelem, az áruszállítás, vagyis a hajózás lesz a jövő. Mára Koppenhága a világkereskedelem egyik legfontosabb kikötője, és az ismert tengerhajózási cégek legnagyobbikának otthona.

A városban gyakran látni falatozó járókelőket, akik menet közben apró kenyérszeleteket tömködnek a szájukba. Ugyanezeket a falatokat eszik a parkban, a padon, sütkérezve a kikötőben, tejjel, sörrel, kávéval, szóval úton útfélen mindenki kezében látni. Ezeket a falatokat a dánok viccesen csak vajas kenyérnek, vagyis smorrebrod-nak nevezik. A smorrebrodnak több száz fajtája ismert, kenyértől és a feltétektől függően. Sajtot, halat, felvágottat, zöldségfélét gyakorlatilag mindent rátesznek, ami ehető és ízletes. A "vajas kenyeret" előételként is kínálják szinte minden étteremben, de választani bizony nem könnyű.

A lényeg, hogy a fekete és barna kenyérhez állítólag a zöldségfélék passzolnak és puhasajtok, míg a fehérkenyérhez kagyló és rákfélék, a félbarna és rozskenyérhez pedig csirke és hal illik a legjobban. A smorrebrodhoz különös gonddal választják és készítik a fűszervajakat is.

A koppenhágai éttermekben létezik egy úgynevezett smorgrass, ami az amerikai "All you can eat" hálózatokra hajazva hosszú büféasztalon kínál, az előételektől a desszertekig mindent. Egy előre kikalkulált ár mellett, a vendég annyit fogyaszthat mindenből amennyit akar, illetve amennyit bír.

Arra az esetre, ha kipróbálnánk valami eredeti ételt a dán konyha remekei közül, először is hajtsunk fel egy kupica aquavit-et, aztán rendeljünk hvid labskovs-ot (babéros marhapörkölt krumplival) vagy gravad laks-ot (kapros mustáros lazac). A helyiek kedvence a hagymás szelet, a tejben párolt káposzta és a különböző sertésből készült ételek. Ebéd vagy vacsora után, turistáktól különösen kedves gesztus, ha pincérnek vagy vendéglátónak azt mondják "Tak for mad" vagyis köszönjük az ételt.

A dánok meglepő módón a halételek mellett nagyon szeretik a disznóhúst. A sertéstenyésztés talán a halászat teljesítőképességét is felülmúlta az évek során, hiszen a dánok évente 24 millió sertést dolgoznak föl a farmokon és az üzemekben. A kormány a gazdák iránt érzett elkötelezettsége jeléül egy hatalmas sertés kőszobrot állítottak a Parlament épülete elé.