Karnevál portugál módra

Míg Lisszabonban, a portugál fővárosban nagy a csend, addig Torres Vedrasban hat napig szól a szamba és a dob. A kalapácsütéseket már nem is lehet hallani.

A felvonuláson megjelenő tréfák az egykori köztársaság pártiak és a Bragança dinasztia közötti viszályokra nyúlnak vissza és azokból fejlődtek ki. Az egész 19. század folyamán jellemző volt a republikánusok és az alkotmányos monarchia hívei közötti viszály, ami mélységesen megosztotta Portugáliát. Ezek a heves harcok a 20. század elején is folytatódtak, míg nem 1910-ben a republikánusok megnyerték a katonaságot és megdöntötték a már meggyengült rendszert, és létrejött a Portugál Köztársaság. A torres vedrasi karnevál mai arca 1923-ban született meg, már akkor jelen voltak azok az elemek, amik napjainkban is meghatározóak: a királyok, az allegorikus kocsik, a bábok, a nagyfejű figurák és a karnevállal együtt járó spontaneitás.

Idén is, sok király és királynő szaladgált az utcán. Több nagyfejű lény sétált a városban, dobosok kíséretében. Majd a hatalmas méretű allegorikus kocsik is feltűntek a szűk utcákon. Minden egyes kocsi egy-egy aktuális témát dolgozott fel és gúnyolt ki, mint például Portugália helyzetét az Európai Unióban vagy Busht és az Egyesült Államokat. A kocsik mindig kreatív koncepciók eredményei egy jó adag szatírával a hátukon, központi témájuk pedig a nemzetközi aktuálpolitika, a közélet szereplői, legfőképp politikusok, sportolók, focisták. Már a 20. század elején is jelen voltak az ünnepségen ezek a kocsik, a kreativitás és szatíra már akkor fontos elemek voltak, az évek alatt csak a vontatásuk módja változott meg. Míg kezdetben állatok húzták őket, ma már traktorok és kocsik végzik ugyanezt a feladatot, bár még idén is felbukkant egy szamár egy allegorikus kocsi előtt.

Szinte elkerülhetetlen, hogy a karnevál folyamán ne érje fejünket egy-két ütés, mégpedig kalapácsütés. Rémisztőnek tűnhet első hallásra, de ez a portugál szokás ezeken a mulatságokon sem hiányozhat, szerencsére azonban műanyag kalapácsokról van szó, így sérülések nélkül átvészelhetjük a karneváli napokat.

Megtévesztő lehet, és az ember azt hiheti, hogy egy meleg, transzvesztita fesztiválon jár, de ez csak látszat. Sok portugál fiú jár ugyanis ilyenkor magas sarkú cipőben és miniszoknyában, mivel ez is egy portugál hagyomány. Régebben könnyű volt a férfiaknak a nők kiselejtezett ruhadarabjaihoz nyúlni, hogy jelmezt találjanak maguknak, és ez ma sincs másképp. Ezek a kisminkelt, nőies férfiak a legerősebb ikonjai a torres vedrasi karneválnak. A nem éppen ártatlan, közönséges nők mozgásait, öltözködési stílusát, a divatot próbálják kifigurázni. A férfiak egyes nőkről alkotott képét jelenítik meg.

Ha nem is akkora a híre a torres vedrasi karneválnak, mint a Rio-i vagy velencei testvérének, minden évben szép számmal érkeznek ide portugál és spanyol tömegek. Torres Vedras igyekszik megőrizni jelentőségét és jó hírnevét, amit a történelem folyamán szerzett. A várost a 12. században alapították, fontos helyszíne volt számos történelmi eseménynek. Többek között itt született meg Ceuta elfoglalásának terve, ami lendületet adott a további portugál felfedezéseknek, majd a 19. század eleji napóleoni hadjáratot szintén itt, a torres vedrasi vonalnál állította meg Arthur Wellesly, a későbbi Wellington herceg, megmentve ezzel Lisszabont.

Ma a város az "egyetlen portugál karnevál" helyszíneként ismert és igyekszik ennek a hírnévnek évről évre megfelelni.