Jöjj Oroszország-vodka világa!

Oroszországról nem feltétlenül a legszebb gondolatok jutnak az ember eszébe, ráadásul ha utazásról van szó, akkor sem kelet felé pillantunk leggyakrabban (illetve ha mégis, akkor nem állunk meg az Ural innenső oldalán). Pedig van a világnak egy városa - mit városa, metropolisza! -, ahol a megálló idő és a fejlődő 21. század egyfajta ötvözete révén, fantasztikus kulturális élményben lehet részünk. Akinek ideje és pénztárcája engedi, élete során egyszer szánjon három napot arra, hogy megismerje Szentpétervárt.

A város és talán egész Oroszország leghíresebb sugárútja a Nyevszkij Proszpekt, amely az Admiralitás épületétől az Alekszander Nyevszkijről elnevezett térig, mintegy nyolc kilométer hosszúságban vezet. A tömeg elképesztő: a kétszer háromsávos út (amely az útjelzések felfestésének hiányában akár kétszer négysávosra is duzzadhat) mellett a járdák is olyan szélesek, hogy akadt példa, egy busz keresztben parkolt rajta!

Nyáron állítólag nagyon komoly veszélyt jelentenek a turistákra a zsebtolvajok, a tömegben óhatatlanul is összeütköznek az emberek, vigyázni kell nagyon az értékekre. Észak-Velencéjét a Néva és annak kis csatornái hálózzák be, gyönyörködni lehet a különféle hidak (például a híres Ancskov-híd) díszes faragásaiban.

S ha valaki ezt az utat választja, nem tudja kikerülni a látványosságokat.

Az Alekszander Nyevszkij tértől kiindulva, északnyugat felé haladva az első izgalmas látnivalót a Kazanszkij katedrális kínálja. A vatikáni Szent Péter-székesegyház mintájára az épület, az oroszok Napóleon felett aratott győzelmének 25. évfordulójára épült, ebben helyezték el a borogyinói csata hősének, Kutuzov tábornoknak földi maradványait is.

Közel van az Orosz Nemzeti Múzeum épülete, ahol a hazai műkincsek, mintegy 400 ezer darabját őrzik, köztük a felbecsülhetetlen értékű numizmatikai kollekciót és ikonokat is. A múzeum szomszédságában magasodik a város egyetlen hagymakupolás épülete, a Krisztus feltámadásának temploma. Az épületet 1883-ban II. Sándor kezdte építtetni, de már II. Miklós uralkodása alatt, 1907-ben készült el. Érdemes megnézni, de senki se lepődjön meg, ha a bejáratnál nem kap jegyet, ott 27 rubelért csak az oroszokat szolgálják ki. A külföldieknek a templom előterében, tízszeres áron adják a tikettet.

A város egyik emblematikus helyszíne a Palota tér, illetve a cárok egykori lakhelye, az 1754-62-ben Bartolomeo Rastrelli tervei alapján épült Téli Palota. A hatalmas épületben kapott helyet az Ermitázs, a világ egyik legnagyobb képtára, amely 1852. február 5-én nyitott meg kapuit.

A múzeum egyébként valóban impozáns, a Berlitz 1999-es kiadású útikönyve szerint 2,7 millió tárgy található benne, s állítólag, ha csak tíz másodpercet szánnánk mindegyikre, akkor három és fél évbe telne végignézni az összeset. Ha a palota szobáit egymás mellé raknánk, 23 kilométert kellene sétálnunk egyik végétől a másikig...

A belépő itt is elég borsos, a 270 rubelért (2000 forintért) ráadásul még csak nem is szabad fotózni, az újabb 100 rubelbe kerül.

A Szent Izsák katedrális a város legnagyobb temploma, s egyben az ortodox templomépítészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. A 101,5 méter magas épület 1818-58 között készült, építéséhez 112, egyenként 114 tonnás gránittömböt használtak. A templom belül 4000 négyzetméteres, mintegy 14 ezer ember befogadására alkalmas.

A város legrégibb épülete a Péter-Pál erőd, amelynek munkálatai 1703. május 27-én kezdődtek, 1717-től az "orosz Bastille-ként" tartották számon, ahol politikai foglyokat őriztek (olyan hírességeket, mint Dosztojevszkij, Gorkij vagy Lenin bátyja).

Az erőd az idő múlásával elveszítette erődjellegét, napjainkban inkább hasonlít egy kis középkori városkára a modern metropoliszon beül. A Néva egy kis szigetére épült erődítményt minden oldalról víz veszi körül, központjában áll, és frissen aranyozott tornyaival kimagaslik a Péter-Pál-katedrális.

A Gorkovszkaja metróállomástól jó negyedórás sétára található az Auróra csatahajó, amely látványában inkább csalódást keltő. A minicirkáló láttán el lehet gondolkodni, micsoda forradalom lehetett, amelyben ez játszotta a főszerepet. A hajó maga 1897 és 1900 között épült, mindössze 126,8 méter hosszú és 16,8 méter széles. Jelenleg múzeumként funkcionál.

Kép és szöveg: Pincési László