A város, ahol késsel eszik a pizzát

Milánó adottságai csábítóak: nemcsak azért mert igéző a múltja, hanem mert mintha csak arra találták volna ki, hogy városlátogató turisták felfedezzék.

A legérdekesebb helyek tehát a központban vannak. Érdemes a sétát a Dómmal kezdeni. A világ harmadik legnagyobb templomának falait 1386-ban kezdték el rakni, és a mai napig is statikailag kiváló állapotban van. Példás munkát végeztek a tervezők és a kivitelezők is. Csak úgy, mint nálunk, a Bazilikában, a milánói dómban is fel lehet menni a kupolába. Vannak, akiket a 160 lépcsőfok megmászása izgat, van, akit a milánói panoráma,és megint mások a La Madonnina különösen szép aranyszobráért mennek fel.

Ha a Dómból ki illetve lejöttünk a Viktor Emánuel Galérián keresztül elbaktathatunk a Scalaig. Aztán bármerre is tekeregnénk a városban, a Santa Maria delle Graziében Leonardo da Vinci utolsó vacsoráját eszünk ágában se legyen kihagyni.

Geothe és a művészettörténészek szerint ennek a negyven négyzetméternyi drámának a helyszíne "az első tökéletes fúga, mely felülmúlt minden előzőt, és melyet a jövőben már nem szárnyalhat túl semmi". Leonardo sokat töprengett, hogy az egyszerű freskótechnika mellett hogyan tehetné még inkább maradandóvá munkáját az utókor számára. Már a középkorban is akadtak mesterek, akik a táblaképekre vagy a freskókra felvitt festéket tojásfehérjével keverték, mézzel vagy sűrített enyvvel dúsították, aztán vízzel hígították, s várták, hogy megszáradjon, és dacoljon a századokkal.

Leonardo azonban előbb az egész hatalmas felületet különleges alapozó réteggel vonta be, aztán feltalálta a maga olajtemperáját, amelyről szentül hitte, hogy ezer esztendőt is átvészel; Jól hitte.

Milánóban igen egyszerű közlekedni, azonban térkép nélkül semmiféleképpen ne tekeregjünk. A Metropolitana Milanese, vagyis a milánói metró modern, kényelmes, rengeteg utast szállít, ám az állomásneveket itt nem mondják be. Nekünk kell ébernek lenni. Milánóban is többféle bérletopció között lehet választani. Vannak például két napos bérletek is, amelyek minden tömegközlekedési eszközön érvényesek és csak 5,50 euróba kerülnek. A vonaljegyek ára 4 euró, és 75 percig 1 átszállásra érvényesek. A 10 db-os gyűjtőjegy 9,2 euró, az egynapos jegy 3 Euró.

Milánónak annyi arca van ahány turista megfordult benne. Mindenkinek mások a benyomásai, más és más pillanatok rögzülnek, és teljesen eltérő dolgokban látják meg Milánó báját. Az olaszok azt mondják mindenkinek a saját Milánójáért, és nem az útikönyvek leírásai miatt kell ideutaznia, és ha lehet, még a hóesés előtt.