Lazítás a világ legjobb városában

Vágólapra másolva!
Bár Amszterdam igazán tavasszal - főként a királynő napja idején - és kora nyáron a legvonzóbb, de ilyenkor, ősz elején sem szabad visszariadni egy jó kis könnyed túrától a világ legjobb városába. Jó sörök, vörös fények, Van Gogh, Vermeer, Rembrandt.
Vágólapra másolva!

A legjobbat akkor teszi magával az utazó, ha biciklivel járja be Amszterdamot. A városban számtalan biciklikölcsönző üzemel, ahol napi néhány euróért bérelhetünk magunknak kitűnő állapotú, karbantartott kerékpárokat. A legtöbb kölcsönző pluszszolgáltatást is nyújt: ha náluk bérlünk biciklit, a különböző múzeumokba, kiállításokra kedvezményes belépőjegyeket válthatunk. Itt kell megjegyezni, hogy a legtöbb európai városhoz hasonlóan Amszterdamban is vásárolható city card, amelynek segítségével jelentős, néha akár 30 százalékos kedvezménnyel vehetünk igénybe múzeumokat, közlekedési eszközöket, sétahajókat stb.

Tehát reggeli után irány a már jól ismert kölcsönző a Damrakon és már indulunk is szokásos első állomásunkra, a Vondel parkba. Ahhoz, hogy a parkba eljussunk, át kell kerekeznünk Amszterdam teljes belvárosán, át a Dam téren, majd tovább a Rembrandts plein irányába, keresztülvágva a csatornákon, hogy végül a Rijksmusem előtt elkanyarodva megérkezzünk a park bejáratához. A parkot még az 1860-as években létesítették a lakosság tehetősebb rétegei számára. A park a '70-es években a hippimozgalom egyik központja volt. Mára a lázadók eltűntek, a park hangulata azonban mit sem változott. Kellemes fűzfaligetek, tavacskák, köztük bicikli- és sétautak, mindez hangulatos pavilonokkal, kávézókkal fűszerezve. Első utunk egy ilyen kis kávézóhoz vezet, ahol a kerthelységben elfogyasztjuk első amszterdami kávénkat a fák árnyékában. Itt eldöntjük, hogy a következő állomás a Van Gogh Múzeum lesz - ha már egyszer úgyis itt van a szomszédban -, a sörgyár meglátogatását és a Rijksmuseumot másnapra hagyjuk.

A kávé után még teszünk egy kört a parkban, újfent elcsodálkozunk, hogy lám így is lehet élni: öltönyös, kiskosztümös urak és hölgyek sétálgatnak munka előtt vagy közben mindenfelé, gyerkőceivel együtt görkorcsolyázó családanyák suhannak el mellettünk, kutyát sétáltató idős párral elegyedünk szóba. Stressznek, kapkodásnak nyoma sincs, mintha fényévekre lennénk a Nagykörúttól.

Szóval akkor irány a Van Gogh Múzeum. Átvágunk a Rijksmuseum árkádjai alatt, át a Museumpleinen, és már látjuk is a hatalmas kígyózó sort. Nincs mese, ezt végig kell állni, illúzió lenne azt képzelni, hogy majd később visszajövünk, hátha nem lesznek ennyien. Itt mindig hatalmas a tömeg, de ez legyen a legkevesebb. A bicikliket biztonságba helyezzük, leszurkoljuk a 13.50 eurós belépődíjat, és máris bent vagyunk, kezdődhet a csoda.

Itt Amszterdamban található a világ legnagyobb Van Gogh-gyűjteménye, amely a művész kezdetei korszakaitól indulva, végigkövetve fejlődését egészen az utolsó festményekig bemutatja Van Gogh munkásságát. A képeket kronologikus sorrendben, öt különböző korszakra bontva láthatjuk, amelyek Van Gogh lakhelyeinek felelnek meg tulajdonképpen. Így a művész hollandiai, párizsi, arles-i, saint-rémyi és auvers-i korszakait követhetjük végig a múzeum termeiben. Az állandó kiállítás idén nyáron kiegészült egy, Van Gogh rajzaiból összeállított tárlattal is. A mintegy 100 rajzból álló kiállítás szeptember 18-ig látható Amszterdamban.

Jó néhány órát elidőzünk a múzeumban, csak kora délután keveredünk ki az ajándékboltból, de így szerencsére még jut idő, hogy hazafelé megálljunk Amszterdam talán legismertebb emlékhelyénél, az Anne Frank-múzeumnál, a Prinsengrachton. A látogatókkal mindig teli ház valósággal sokkolja az embert, ahogy végigjárja a naplóból jól ismert helyiségeket, végignézi a kiállított személyes tárgyakat, fotókat, leveleket, az Anne Frank szobájának falán megmaradt képeket és a híres, Normandiát ábrázoló térképet. A múzeumban, az Anne Frank életét bemutató szobákon és termeken kívül időszakos interaktív kiállításokat is rendeznek, amelyek az emberi jogok, a demokratikus értékek fontosságára hívják fel a látogatók figyelmét. A látottak után sokáig csak csendben lődörgünk a városban, most inkább mégsem vetjük bele magunkat az éjszakába, ahogy korábban terveztük. A vidámkodás másnapra marad.