Rájöttek a cukorbetegség okára: nagy a baj

A nitrogén-oxidnak szerepe lehet a cukorbetegség kialakulásában
A gyomorszűkítő műtétek hatékonyabbnak bizonyultak a diabéteszes betegek vércukorszintjének kordában tartása szempontjából
Vágólapra másolva!
Világszerte több mint félmilliárd embert érint a 2-es típusú cukorbetegség, de a kutatók még mindig nem tudják, mitől omlik össze az inzulin működése. Egy új kutatás most közelebb vihet az igazsághoz. Ez viszont egyben rossz hír is, a felfedezés ugyanis azt jelenti, nem feltétlen lehet megelőzni a betegséget.
Vágólapra másolva!

Az amerikai Case Western Reserve University kutatói rájöttek, hogy a diabéteszesek esetében miért nem működik megfelelően a stabil vércukorszintet fenntartó hormon, az inzulin. A kutatás vezetője az a Jonathan Stamler, aki az S-nitroziláció felfedezése miatt lett széles körben elismert. Ez egy folyamat, amely során a szervezetben a nitrogén-oxid olyan, mindenütt jelenlévő hírvivő molekulává alakul, amely képes információkat megosztani a sejtek között.

Nitrogén-oxidot szinte minden sejt- és szövettípus termel, és döntő szerepet játszik az idegrendszer és immunrendszer működésében, valamint az erek tágulásában. Sőt, az S-nitroziláció szabályozási zavarát egyre inkább összefüggésbe hozzák számos egészségügyi problémával, köztük a szklerózis multiplexszel, a Parkinson-kórral, a sarlósejtes vérszegénységgel és az asztmával.

A nitrogén-oxidot azonban csak a közelmúltban kapcsolták össze a szervezet anyagcseréjének aspektusaival.

Stamler és kollégái már korábban gyanították, hogy a nitrogén-oxid szerepét figyelmen kívül hagyták a cukorbetegség bizonyos típusainak vizsgálatakor, ezt a hipotézist pedig most bizonyítékokkal is alátámasztották.

A nitrogén-oxidnak szerepe lehet a cukorbetegség kialakulásában Forrás: Shutterstock/Proxima Studio

Egy kevésbé ismert enzim lehet a cukorbetegség terápiájának jövőbeni célpontja

A kutatócsoport felfedezett egy új enzimet, a SCAN-t, amely szerepet játszik az S-nitrozilációban, és segít a nitrogén-oxidot a célfehérjéhez, például az inzulin receptoraihoz kötni. A kísérletek tanúságai szerint a SCAN aktivitása fokozott az inzulinrezisztenciában szenvedő embereknél és egereknél.

A cukorbetegség egérmodelljeiben Stamler és munkatársai azt találták, hogy amikor a SCAN-t gátolták, az állatok nem mutatták a cukorbetegség klasszikus tüneteit.

Az eredmény tehát azt sugallja, hogy ha a fehérjékhez, jelen esetben az inzulinhoz túl sok nitrogén-oxid kötődik, akkor 2-es típusú cukorbetegség alakul ki.

Ezért minden olyan enzim, mint a SCAN, amely a nitrogén-oxid receptorokhoz való kötődését végzi, hasznos célpont lehet a jövőbeli kutatásokban.

Stamler reméli, hogy a SCAN enzim blokkolásával a tudósok új kezelési módokat találhatnak a cukorbetegség legalább néhány típusára. Az 1-es típusú cukorbetegséget az inzulintermelés puszta hiánya okozza, így az valószínűleg más kezelési módot igényel.

magyarázza Stamler.

A teljes kutatás a Cell tudományos folyóiratban olvasható.